Bocs, hogy a végén kezdem, de úgyse bírnám sokáig magamban tartani: ilyen csibész, mókás autót, amiből minden menet után fülig érő szájjal száll ki a sofőr (miközben van rá esély, hogy az utas esetleg kidől a járdára, és rókázik egyet), szóval ilyet rég vezettem. Még most is vigyorgok, miközben ezeket a sorokat írom, annyira friss maradt az élmény.
Máris hallom az opponenseket, hogy ugyan már, a Clio RS, meg a Mini Cooper S biztosan legyűri a Ford örömautóját – és milyen jó lenne tényleg egy tesztet összehozni, hogy kiderüljön, ki éppen a szegmensben a király! Egyébként már az előző, 2005-ös Fiesta ST is jó benyomást tett ránk, pedig azt a gyorsaságmániás Gyulavitéz tesztelte, akinek az értékmátrixában a sebesség és a gyorsulás súlyozottan szerepel. Abban egy kétliteres, 150 lóerős Duratec motor dolgozott, az újban pedig egy 1.6-os EcoBoost négyhengeres, 182 lóerőt pörgetve ki magából. Downsizing és turbósítás: az aktuális trendek a Fordnál is hatnak. Ezzel a teljesítménnyel egyébként 6,9 másodperces gyorsulásra lehet késztetni az új Fiesta ST-t, ami csöppet sem rossz érték. Annak fényében meg pláne rendben van, hogy az autó műszaki alapjait, felszereltségét, hangolását megismerve kiderül: a Ford mérnökeinek célja nem kemény sportgép megépítése, hanem egy mindennapokban is jól használható, de viháncolásra is maximálisan alkalmas, elfogadható árú örömautó volt.
Ha innen nézzük, az alsó, úgy 2500/percig terjedő fordulatszám-tartományban rendelkezésre álló kisebb nyomaték nem véletlen tervezési baleset eredménye, hanem épp az ST kettős karakterének szolgálatában áll. Városi forgalomban araszolva, vagy akár autópályán tartós 130-cal haladva a Fiesta ST átlagosan élénk szubkompakt módjára viselkedik, 3000 fordulat/perc fölött viszont begyulladnak a rakéták, és a 6500-as leszabályozásig imponáló erővel tolja előre magát a harcsaszájú jószág. Szülő nőt mégsem érdemes ezzel a kórházba vinni, mert már a kanyarokban lebabázik. A remek futóműnek köszönhetően ugyanis egészen durva kanyarsebességeket lehet elérni, miközben ez a Ford úgy Fordul, mintha sínen menne. A viselkedése szinte már gokartos, miközben azért meghagytak alatta annyi rugózást, hogy ne pattogjon el, és ne rázza szét a bent tartózkodók csigolyáit. Ügyes. Sőt, több mint ügyes, ez már profi munka a javából.
Lassan lehiggadva térjünk át leltározó üzemmódba, nézzük, milyen újdonságokat tartalmaz a Fiesta ST, és hogyan hatnak ezek az autó üzemére, stílusára, ezeken keresztül pedig a vezető lelkivilágára.
Kezdjük a karosszériával, ami már évek óta ismerős az aktuális Fiesta modellcsalád többi típusáról. Valószínűleg úgy keletkezett, hogy a dizájnstúdióban elkezdett valaki unalmában faragni egy krumplit, és pár mozdulat után meg is voltak az alapok, amire felrakták a világpiacon mostanság aktuális stílusjegyeket: magas oldalfal, keskeny ablakok, aránytalanul nagy, hátrahúzott első lámpatestek, nagy légbeömlők, vagy nagy légbeömlőnek látszó dekorelemek, külső élükön vasalóval elsimított kerékjárat-domborítások, 17 colos, látványos felnik, hatalmas külső visszapillantók. Őszintén? A Fiesta nem különösebben szép, viszont modern, időszerű, egy darabig még leköti a potenciális vevők figyelmét.
Ahogy az ilyen hot hatch-ek faragásakor szokás, túl sokat nem tettek hozzá a dizájnrészlegen az alapformához. Elöl fekete méhsejtrácsos, nagyjából trapéz formájú hűtőráccsal, oldalt küszöbtoldatokkal, hátul pedig dupla krómozott kipufogóvéggel, alsó diffúzorral és egy túlméretezett, mókás tetőspoilerrel sportosították a formát – utóbbitól olyan lett a far karaktere, mintha egy sildes sapkát viselő halat látnánk. Persze igazságtalanok se legyünk: ez a nem különösebben egyedi forma fényévekkel ütősebb a 2005-ös Fiesta ST hervasztóan átlagos kinézeténél, úgyhogy történt itt haladás szépen – épp amennyit az idők változása megkívánt a Fordtól. Nyilván nem hajítanám ki az ST az ágyamból ezzel a krumplitesttel sem, pláne, hogy megismertem a tudását. Különösen ebben a képeinken is látható, a tuningolók között népszerű olvadt narancs színben, ami nagyon jól áll neki.
