Rendőr- kontra polgári Focus

Olyan párt kerestünk a rendőr-Focusnak, amely minden paraméterében a lehető legjobban hasonlít rá: évjáratban, futásteljesítményben, felszereltségben, motorban. A szürke autó, amit a képeken látunk, ugyanúgy négyéves, kombi és 1,6-os, csak a 15 lóerővel erősebb Ti-VCT motor van benne. Végigpecsételt szervizkönyves, 125 ezer kilométert futott, és úgy is néz ki. Egy kozmetikai cég autója volt, de látszik, hogy volt gazdája.

Az alaposan körbefotózott rendőrautónknak kevésbé szerencsés sors jutott. Azt ugyan nem árulják el a járőrkocsikról, hol szolgáltak, de világos, mint a nap, hogy ez sokat kapott. Direkt kértünk ilyet - járt nálunk egy 70 ezret futott LMZ-s autó is, de annyira megkímélt volt, hogy nem lehetett volna szemléletesen bemutatni a különbségeket egy polgári autóhoz képest. Ez a nyúzott gép ráadásul csereautóként szolgál egy Ford-szerviznél, amióta úgy tízezer kilométerrel ezelőtt leszerelték. Most 136 ezer van benne. Kegyetlenebbül aligha lehet elbánni egy autóval, a leharcolt állapotot ennek tudatában kell értékelni.

Műszakilag egyébként egészen fitt benyomást kelt a fehér fóka, ami nyilván annak köszönhető, hogy tisztességesen szervizelték. A kötelező húszezres karbantartásokat márkaszervizekben végezték, és ami tönkrement, cserélték. A motoron nem érezni, hogy bármit is gyengült volna új kora óta, csak egy elfáradt kipufogótömítés miatt ciceg egy kicsit. Valami apró malőr lehet még a gépházban, mert alapjáraton enyhén remeg, de ez sem tűnik súlyos bajnak.

A futómű ugyanígy közel makulátlan, a lengéscsillapítók rendben vannak - még mindig lendületes autózásra csábít a Focus. Nagy ritkán hallottam egy halk koppanást bal elölről, de az sem úgy hangzott, mint ami azonnali beavatkozást igényel. A fék már inkább, mert nagyobb tempónál berázott - itt legalább egy felszabályozás szükséges, de lehet, hogy csak tárcsa- és betétcserével orvosolhatjuk a bajt. Amire még hamarosan költeni kell, az a meglehetősen fent fogó kuplung.

Ezeknél a futásteljesítményhez és főleg igénybevételhez képest normális jelenségeknél zavaróbb a beltér állapota. Már a beszállásnál orrba vág az emberszag: az üléskárpitból, a kormánybőrből és a műanyagok minden réséből szivárog az üzenet, hogy ebben az autóban sokan, sok időt töltöttek. Aki kényes az ilyesmire,  mélyre ható autókozmetikával persze vissza tudja tekerni a koszométert, illetve egy kormánybőrözés is sokat dobna a hangulaton.

Amit viszont racionális keretek között nem lehet orvosolni, az a műanyagburkolatok és szőnyegek állapota. A sok ki- beszállástól simára van karmolva az eredetileg textúrás műanyag a vezetőajtó behúzója környékén, amúgy valamiért kicsit szorul is a sofőrajtó, de lógni meglepő módon nem lóg. A padlókárpitot már említettem, azon is meglátszik a sok bakancs nyoma, de szinte minden műanyagelemen van valami károsodás. A hangszórórács berepedt, a hátsó ajtókárpit összekarcolva, a csomagtérben felfeslett a kárpitok széle, az A oszlopon csálén áll a burkolat. Ehhez képest menet közben alig-alig zörög valami, csak a vezetőülés rekaméhangja csendül fel néha. Mondom én, jó autó a Focus, ha még ezt is kibírja.

A kasztni hasonlóképpen viseltes: a tükör tövében és az ajtótömítéseknél ráködölt festéknyomok árulkodnak a temérdek javításról, de még így is több apró horpadásokkal díszített elem található rajta. A küszöbökön is látszanak a bakancsnyomok, a motortér és a tankbeöntő környéke dzsuvás. Némi ápolással ezeknek nagy részét is el lehetne tüntetni, de mindet nem.

Ne higgyük persze, hogy ezek a súlyos tünetek minden rendőr-Focusnál ugyanúgy megvannak. Ahány autó, annyiféle használat: a régebben nálunk járt 70 ezret futott Focusnál az átalakítás nyomain kívül alig lehetett volna valamibe belekötni; aztán hogy az 1500 autó közül mennyi ilyen és mennyi amolyan, nem lehet megmondani. Általában a nagyvárosokban, Budapesten, Miskolcon használt autók kapták a legtöbbet az élettől; a körzeti megbízott autója egy vidéki őrsön nyilván sokkal megkíméltebb.

De hogy néhány autónak mennyire mostoha sorsa lehetett, azt talán az sejteti a legjobban, hogy a rendőr-Focusok között meglepően soknál váltót kellett cserélni, leginkább a differenciálmű meghibásodása miatt - ez civil autóknál gyakorlatilag sosem fordul elő. Ha belegondolunk, a hidegindítás utáni padlógáz, a kíméletlen indulások és irányváltások valószínűleg nem teljesen idegenek egy rendőrautónak. Hogy ehhez képest mennyire egyben van ez a szeretetet hírből sem ismerő Focus, a Ford-mérnökök munkáját dicséri.

A kontrasztot igazából akkor lehet érezni, amikor átülünk a polgári Focusba. Apróság, hogy a gyakorlatilag ugyanannyit futott autóban alig kopott a kormány, míg a fehérben már mállik, de minden másról is sugárzik, mennyivel frissebb, üdébb. A járőrautóban is feszes futómű itt egyenesen sziporkázik, a közvetlen kormány itt még jobb kedvre derít, egyedül a fék ráz ebben is, de valószínűleg csak az állásban képződött vakrozsda miatt. Ha csak a rendőrautót vezetem, eszembe nem jutott volna megszólni, de a szürke üléséből nézve egyből kicsit fáradtnak tűnik már.

Persze alaposan ki van glancolva az eladásra kínált szürke Focus, ezért nem fair az összehasonlítás. Ez már megkapta a külső-belső kozmetikát, amit a fehér talán sosem fog. De ennek a beltere tényleg szinte makulátlan, ilyennek is kell lennie négy év és 125 ezer kilométer után. Két eleme ajtórányitások, karcok miatt újra lett fényezve, de ezt alig lehet észrevenni. A bogártetem a fényszóróban úgy tűnik, típushiba a Focusnál - mindkettő jobb oldali lámpatestében eltévedt és örök nyugalomra lelt egy-egy rovar.

Amikor egy Opel OPC-bemutatón voltam, elhangzott egy érdekes adat, miszerint egy Nürburgringen megtett kilométer 18 utcainak felel meg. Vagyis egy autó, ami tízezer kilométert ment a ringen, állapotra egy 180 ezressel egyenértékű. Nem mernék egzakt szorzót mondani a rendőrségi használatra, de a kipróbált autónál behasalnék legalább egy kettest. Ami pont annyi különbséget eredményez a két autó között, hogy árban is egy ketteshez közeli szorzónak kellene lennie, ha szigorúak vagyunk.

Nem mondom, a fehér rendőrautó is elmegy még érzésre 100-150 ezer kilométert nagyobb bajok nélkül, viszont élményben ha nem is egy Mariana-árok, egy Rám-szakadék azért van köztük. A pedáns karbantartás ellenére bármikor visszarúghat váratlanul a járőrautó kalandosabb előélete egy-egy idő előtt elfáradó alkatrész formájában, nem beszélve a hangulati elemről, ami egy ex-rendőrből árad. És még azt is figyelembe kell venni, hogy a Focusok annyira beivódtak a köztudatba, hogy évek múlva is emlékezni fogunk rá, ezért továbbadni is nyomott áron lehet majd őket.

Tisztázzuk még egyszer: valószínűleg Budapest egyik legjobban levitézlett rendőrautóját sikerült megszereznünk a teszthez: a tüneteket többszörös nagyítással nézegettük, hogy aki szemez egy fehér, kombi Focusszal, tudja, mire kell figyelnie.

Ez nem jelenti, hogy a több százas flottában nincsenek gyöngyszemek tucatjával. Akit csak a nyers használati érték érdekli, netán fiatal melósautót keres, jól járhat velük. Hamarosan visszakerül a flottakezelőhöz az LRL-es sorozat, ezekből nyilván hamar ki fogják mazsolázgatni a legjobbakat. Természetesen nem egységes áron mennek, de a vidéki, keveset futott autók és a legszerencsétlenebb fővárosiak között is alig két-háromszázezer forint különbség van az eddigi tapasztalatok alapján, ami jóval kevesebb, mint amekkorát az állapot indokolna.

Családi autónak, saját használatra viszont a jelenlegi árviszonyok mellett eszembe nem jutna ex-rendőrt venni. A jobb járőrautók átlagosan 1,5-1,6 milliós árára már csak két-háromszázezret kell rádobni, hogy egy hasonló civil autóhoz jussunk. Ha nem vagyunk olyan szigorúak az évjárattal, még talán annyit se. Persze résen kell lenni, hiszen tudjuk, a használtpiacon van taposóakna bőven. De egy ellenőrzött előéletű, akár céges autó a látottak alapján kevesebb kockázatot jelent, és nem kell elfogadnunk a hatósági használat kisebb-nagyobb nyomait.

Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!