Szégyellje magát, aki kitalálta a hot hatch-et. Fiatalok ezreit rontotta meg, diszkóbalesetek százaiért felelős, szén-dioxid megatonnák kibocsátását okozta. A pokol legforróbb, fáradt olajjal töltött üstjében bűnhődjön, maga Lucifer böködje meg minden pirkadatkor egy kihegyezett vezérműtengellyel. Ilyen, könnyen hozzáférhető, függőséget okozó, tapasztalat nélkül könnyen veszélyessé váló találmányból keveset szabadítottak a világra.
Albert Hofmann is gyógyszert akart előállítani. Zseniális tudós volt, mégis kicsúszott a kezéből az irányítás. Egy lélegzést segítő, vérkeringést serkentő anyagot próbált szintetizálni, amiből véletlenül, ujjbegyén keresztül felszívódott egy kevés a testébe. Igen furcsa jelenségeket tapasztalt: abnormálisan felélénkült a fantáziája, intenzív, kaleidoszkópszerű színeket és rendkívüli képeket látott álomszerű állapotában.
Hamar rájött, hogy ez nem véletlen, ezért tudományos érdeklődésből megismételte a kísérletet a lehető legkisebb dózissal. Ez a nap, 1943. április 19-e bicikli napként vonult be a történelembe, Hofmann ugyanis kerékpárral ment haza a laborból, világelső, orbitális LSD-tripjét megkezdve. Először halálfélelem gyötörte, szorongási rohama volt, majd amikor enyhülni kezdett a hatás, átengedte magát a pszichedelikus élvezetnek, az előtte ismeretlen, fantasztikus képzeteknek. Másnap reggel a hétköznapi dolgokat, a reggelit, a friss levegőt, a napsütést is földöntúli kéjnek élte meg, mintha kinyíltak volna érzékszervei.
Egész életében nem ítélte el az LSD-t, noha első élvezőjeként nyilván tisztában volt a veszélyeivel. Ennek ellenére a lélek gyógyszereként gondolt rá. Felfedezése után vagy tíz éven át sikeresen alkalmazták is a pszichoanalízis során, mielőtt széles körű elterjedése és kontrollálatlan használata következményeként betiltották.
A Volkswagennél is a mérnökök fejébe szállhatott a dicsőség. Miután a szakadék széléről visszahozták a márkát a Golffal, alig győztek eleget gyártani belőle. Egyre csak dobálták bele a motorokat, nagyobb és nagyobb furattal, lökettel - semmi sem volt elég, a nagy hajszában meg sem álltak 1588 köbcentiig. Minek? Az alig nyolcszáz kilós autót már az 1,3-as 60 lóereje is veszedelmesen repítette, erre a megátalkodottak még injektort is raktak az 1,6-osra, és megszületett a 110 lóerős GTI, a hot hatch-ek ősatyja. Ördög és pokol.
Ne legyenek büszkék a fordosok sem. Látván, hogy az átkozott GTI milyen jól fogy, egyből elkezdték tuningolni a Fiestájukat. Lett először 1,3-as Supersport, majd ártatlan arccal, mint Hofmann, összerakták azt, ami aztán egy évtizeden át a brit boyracerek első számú fegyverévé vált: az XR2-t. Volt ilyenem , tudom, miről beszélek, amikor azt mondom, önveszélyes kis bestia. És ez az új ST sem különb.
Sokan konformizálódtak a korral, szépen beilleszkedtek a társadalomba, ahogy illik. A Golf GTI mára egész elviselhető lett, a 205 GTI-vel szintén súlyos bűnt cipelő Peugeot-nál is látszik a józanodás a 208 GTI -vel. A minisek szintén nem ártatlanok, de jó útra tértek, végre olyan autókat gyártanak, amikben el lehet férni, és nem akarják megölni a tulajdonosukat. Bezzeg a Renaultsportnál továbbra is a bűnös tanokat vallják, olyan autókat adnak a fiatalok kezébe, mint a Twingo RS . Bűnhődni fognak.
A Fordnál is látszott a remény a Focus ST -nél: már nem kényszeríti ki minden mozdulatával, hördülésével, ficánkoló fenekével, hogy a munkába járó polgár is véres kezű huligánná váljon, nem kínálja a bélyeget a kesztyűtartóból. Erre kihozzák ezt a három keréken forduló, szüzeket megrontó gazfickót. 6,9 alatt van százon. Hatmillió az ára. Normális?
Addig lehet haragudni rá, amíg egyszer meg nem kergetjük rendesen. Amikor szuszogva, morogva először megemeli az ívbelső hátsó kerekét, elvesztünk. Gondolhattuk magunkat törvénytisztelő polgárnak, kiégett munkásembernek, frigid örömlánynak, az ST egyszerűen magával ragad. Elkap, megrág és vigyorogva köp ki.
Gyanús már az is, ahogy ránk hunyorít. Kicsit csúnyácska, de tud róla, ezért nem is próbál szépelegni. Ezekben a körökben kötelező a mélyre húzott szoknya - a masszív első és hátsó lökhárítót optikailag összekötő küszöbtoldattal már le is tudta a kötelező kört. Egy tekintélyes tetőszpoilerrel hoz még egy kisebb áldozatot a szépség oltárán, de ez már lehet, hogy részben funkcionális elem. A többi, amiben különbözik a széria Fiestáktól, csak az élvezetről szól.
