Ezúttal a benzines, automata váltós csúcsváltozatot kaptuk a Mazda teszt-flottájából, kicsit féltem is tőle. Részint a magas fogyasztástól, részint attól, hogy az automata minden vezetési élményt megöl az autóban, ahogy már annyiszor tapasztaltam. Nem igazolódtak be a sejtéseim, a Mazda 6-tal egész más típusú problémáim voltak.
Sokat vitáztunk a szerkesztőségben korábban, jó-e, ha egy ilyen középkategóriás szedánt sportosra hangolnak. Különösen a Mazda 6 kapcsán jött elő, ahol az egyik tábor szerint a dinamikus formához illik is a feszes viselkedés. Ugyanakkor a kollégák másik fele úgy érvelt, hogy egy ilyen, tipikusan cégautóként, sokszor hosszú utakra használt gép legyen inkább kényelmes. Persze a legjobb, ha egy autó egyszerre kényelmes, mégis stabil, de az ilyen ritka – a Mazdának sem sikerült összehoznia. A futómű érdekesen viselkedik: a nagy úthibákat szinte észrevétlenül elnyeli, de a kicsiket alig csillapítja, így rossz úton határozottan rázósnak tűnik. Nem úgy ráz, mint egy keményre hangolt sportos modell, de a kényelmestől messze van. Cserébe kanyarban meglepően stabil – ha valaki szeret dinamikusan autózni, és nem zavarja, hogy hiányzik a repülőszőnyeg-érzés, szeretni fogja.
Ami viszont egyértelmű gyenge pont, az a kormány. A villanyszervós szerkezet ugyan közvetlen, de nagy tempónál túl könnyen jár, és alig ad valami visszajelzést. Olyan érzésem volt, mintha régimódi, rugós szimulátor-kormányt tekernék, és ez egyáltalán nem kellemes. Egyébként nem is biztonságos: hosszabb úton, ha elkalandozik a figyelem 130 körül az autópályán, egy véletlen apró mozdulat, és bármi történhet..
Ugyanakkor a 2,5 literes motor és a hatfokozatú automata együtt kifogástalan páros. Igaz, a motorról nem tudok sok mindent felidézni, azon kívül, hogy fordulaton egész jó hangja van – gyanús, hogy a Mazda trükközött valamit a kipufogó környékén, mivel 3000 fölött férfias üvöltés tör elő a négyhengeresből – és van benne annyi erő, amennyi kell. A váltó természetes módon elkeni a jellegzetességeket, viszont ez ebben az esetben nem rossz. Az automata ugyanis egész gyorsan reagál, és kiszámíthatóan viselkedik. Ugyan nem hasonlítható a legjobb dupla kuplungosokhoz, de viszonylag sokat meghagy a vezetési élményből.
A gyári 5,1 literes országúti, 6,4 literes vegyes és 8,6 literes városi fogyasztás persze irreális, feltéve, hogy nem csak simogatjuk a gázpedált. Nekem bő 200 kilométer során kerek 13 literes átlagfogyasztást produkált száz kilométerre, ami egy 1,36 tonnás, 192 lóerős benzines autó esetében nem drámaian rossz. Ebben persze sok gyorsulás-tesztelés, előzés és egyéb pazarló manőver is van, de városi dugóban ácsorgás is, végig működő stop-start rendszerrel. El tudom képzelni, hogy 10 l/100 km köré le lehetne vinni a fogyasztást, a gyári adatok azonban nem tűnnek elérhetőnek a valóságos életben. Persze aki spórolna, vehet dízelt, az tényleg nem iszákos.
A hatosban egy műszaki csemegét is elrejtettek, bár az i-ELOOP fantázianevű alrendszer jelenlétéről a műszerfal egérmoziján kívül máshonnan nemigen értesülünk. A motorfék-üzemben energiát gyűjtő készülék különlegessége, hogy egy nagyméretű kondenzátort tölt fel, amely aztán az autó elektromos segédberendezéseinek működtetésébe segít be. A Mazda szerint ez akár 10%-os fogyasztáscsökkenést is eredményezhet, bár ez valószínűleg ritkán valósul meg.
A Mazda 6 nem tűnik rosszabbnak, mint a konkurensek – a Ford Mondeo, a VW Passat vagy az Opel Insignia – sok szempontból túl is szárnyalja őket. Ez a konkrét változat viszont aligha lesz túl népszerű itthon. A katalógusára 9,499 millió forint, és ennél 390 ezerrel olcsóbban már az erősebb, 175 lovas, 2,2 literes dízelmotorral is megkapható a típus, ami jóval takarékosabb, és kézi váltóval valószínűleg vezetni is jobb. Akinek a sportosság nem szempont, veheti a 150 lóerős dízellel és automatával, ami hasonlóan kényelmes, egykezes vezetést tesz lehetővé, és 8,87 millióból megúszható. Benzines kétliteressel pedig 7,07 millió forintért elvihető az alapkivitel. Így a nagy benzines automata jó eséllyel elsősorban az észak-amerikai piacon lesz népszerű, ahol dízelt nem vesznek, és 192 lóerő még átlagos teljesítménynek számít.
Abban viszont nincs miért kételkednem, hogy a legnagyobb Mazdából sláger lesz. Nem azért, mert tökéletes, hanem mert vonzó és stílusos, sokkal inkább, mint bármi más, amit ma tízmillió forintig kapni lehet.
