Mercedes-Benz CLA - 2013.

Nem katasztrofális, mint az előző A és B osztály esetében, de utóbbi túl buszlimuzinos volt, a 122 lóerős 1,6-os turbómotor értelmezhetetlenül gyenge, a hétfokozatú, duplakuplungos váltó sem rakott alá annyi tüzet, hogy bármilyen vonatkozásban a fiatalos és dinamikus szavak jussanak eszembe róla. Nem szerettem.

Aztán jött az új A, aminél a pöpec-faktor nagyott nőtt, az 1-es BMW és az A3-as Audi hirtelen kezdetlegesek és unalmasak lettek mellette, de az igazi tűzijáték a CLA: az új Mercedes-dizájn itt bontakozhatott ki igazán. A végeredmény pedig ütős lett. Soha ennyien nem követtek hazáig, csak hogy megnézhessék maguknak, mint az utóbbi tíz napban.

Eleinte azt hittem, csak a feláras AMG-csomag ad annyi plusz glamourt, hogy megnézzék, de aztán láttam a CLA-t pőrén is, úgy is remek volt. A homorú-domború felületek olyan szintű átgondolt, dinamikus játéka az egész karosszéria, hogy egyszerűen nincs olyan szög, amelyikből rossz ránézni.

Meg voltam róla győződve, hogy a CLS-formához kell a méret, de nem, ezen a 4,6 méteren (mondjuk, ez sem kevés) is megoldották, hogy egyszerre legyen agresszív, laposnak tűnő és széles. A profilnézetből csónakfenék az egyik legszebb retró elem, ami létezik, még akkor is, ha valójában kamu, mert a csomagtartó közepe magasan van, de a szemünket az oldalvonal úgy megvezeti, hogy észre sem vesszük. Az alaktényezője (Cd) kimagaslóan jó: 0,23, illetve 0,22 a BlueEfficiency változatoknál.

A gyalogosvédő géptető is magasan van, itt is ügyesen elcsalták a méretet, leginkább azonban azzal nyert meg, hogy a lökhárító szellőzőrácsain át tényleg áramlik át levegő a fékekhez, nem csak telibevakolt álrácsot köp ki a fröccsöntőgép. Ha a forma adja el az autót, azonnal megvettem, mert ebben a méretosztályban egyszerűen nincs ütősebb. Az ember szinte belekíván valami béltépően erős AMG-motort, és a füstölő kerekekkel lapjával fordulást. Gond nélkül hazudhatná magát 400 lóerős csúcsmodellnek. Pedig nem az.

Ez egy elsőkerekes dízel. És ez – a formán belelkesedve – legalább olyan kemény kijózanodás, mint arcon landolni a Chrysler Buildingről leugorva. Nesze neked magyar rögvalóság, négyhengeres dízel, automataváltó, ennyit a sportolásról. Aztán persze, kicsit más lett minden, a CLA ledolgozta az előítéletekből fakadó rajthátrányát. Valamivel, amire álmomban sem gondoltam volna.

Akinek az AMG-csomag nem tűnt volna fel, annak a piros cérnával varrt bőrkárpitból azonnal világos lesz, hogy ez nem a CLA-kínálat legalja, de egy német prémiumautó esetében fillérezni legalább olyan fölösleges, mint hasonló minőségű bőrkárpitot keresni egy Kiában. Az AMG-kivitel és az AMG exkluzív csomag összesen egymilliós tétel a hosszú extralistában, annyit kérnek érte, amennyiért el lehet adni, kész. Halkan teszem hozzá, hogy a járulékos sportülésekkel remekül néz ki, nem is kéne más.

Mondjuk, a másik oldalon az is való, hogy felár nélkül választhatunk a Comfort és Sport futóművek között, tesztautónkban az utóbbi volt elöl 15, hátul 10 milliméteres ültetéssel. A beltér emiatt épp annyival tűnik drágábbnak, mint egy fapados B vagy A osztály esetében, amennyivel exkluzívabb a CLA külseje. Amúgy szinte minden ugyanaz, kivéve persze, a sportkormányt. És igen, a legrondább beltéri elem – az odabiggyesztett HD-kijelző – macskakövön ugyanúgy cicereg. Azonban a kerek légbefúvókat forgatni gumírozott ágyukban ugyanolyan perverz kéj, mint az Audi A3-esetében.