Használtteszt: BMW 320d vs. 320i

Tesztautónknál egyébként semmi rendellenességet nem tudtam felfedezni, talán csak a motor rázta a kasztnit a kelleténél kicsit hevesebben - ez valószínűleg egy megfáradt motortartó bakra vezethető vissza. A futóműben zéró kopogás, semmi bizonytalanság, még a lengéscsillapítók is hibátlannak tűntek.

Hogy beleugranék-e a 320d-be, nehéz kérdés. Persze, ha majd hamarosan cserélni kell a fékeket, lehet utángyártott alkatrészeket kapni hozzá, úgy nem sokkal drágább mulatság, mint egy hasonló korú nem-prémiumnál. Ezzel szokták nyugtatni magukat a prémium-tulajok, csakhogy nekem az a tapasztalatom, hogy valamiért mégis több pénzt kell költeni egy ilyen autóra, mint mondjuk egy H Astrára, ha tökéletes állapotban akarjuk tartani.

Egyrészt, ha gyengébb minőségű alkatrészeket veszünk hozzá, már nem lesz ugyanaz az élmény. Ha csikorog, ráz, félrehúz a fék, már nem azt a híres BMW-s kikezdhetetlenséget kapjuk. Másrészt, ami egy egyszerűbb autónál sosem megy tönkre, mert vagy nincs is, vagy hat helyett egy alkatrészből van, az a prémiumnál törhet borsot az orrunk alá. Akár egy hátsó futómű, ami egy csatolt lengőkarosnál említésre sem érdemes, egy soklengőkaros konstrukciónál elég húzós költést igényelhet. Vagy a szórakoztató elektronika, a kényelmi berendezések, akármi: számtalan kütyü között nagyobb eséllyel adja meg magát valami.

Mégis roppant csábító egy hatliteres fogyasztású, élvezetes autó. A kérdés az, meg tudjuk-e engedni magunknak. Ha igen, simán megérheti annak, aki hajlandó áldozni a BMW-s élményre.

Amiért én nem fizetnék többet, az pont az a benzines, amit Pista mindjárt a mennybe meneszt. Ez a kétliteres négyhengeres sajnos elég langyos, és nem csak a dízelhez képest. Az automata váltó kiöli belőle azt a kis spirituszt is, ami talán kézi váltóval megvolna benne, és még csak hangja sincs. Lehet, hogy furán hangzik ez egy 170 lóerős benzinesről, de próbálják ki, és megértik. Egyedül a rendkívül kulturált előadásmódja az, amit muszáj méltatni, illetve ennek a konkrét példánynak a mogyorókrém-színű belseje. Azt szeretném átpakolni a dízelbe, és megvolna a tökéletes konfiguráció.

320i: a finomabb 3er - Vályi István

Engem mindig is taszított a négyhengeres, dízel BMW mint olyan. Soha, egy pillanatig fel sem merülne bennem, hogy az oly sokat hangoztatott Freude am Fahrent egy négyhengeres olajkályhában keressem. Már csak azért sem, mert nekem a sportos vezetéshez hozzátartozik a magas fordulat és a fémes benzinmotor-sikítás, a benzinszag. Nem a korom és a dünnyögés.

Talán ezért sem viselném el a négyhengeres dízelt egy hármas limuzinban. Egy ötös kombiban talán, az messze van a sportostól, ott nem zavaró. Ráadásul nem is bízom bennük. Így, egyszerűen. A nagynyomású befecskendezőikben, a töltőlevegő-hűtőikben és turbóikban, a szakadó vezérműláncokban, a koromban, szutyokban, valahogy nein, danke. Dízelt vegyen, aki spórolni akar, vagy azt hiszi, hogy fog. Én megkímélnék másokat azoktól a mikroszkopikus koromrészecskéktől, melyeket a részecskeszűrőnek köszönhetünk, és melyeket már a tüdőnk nem tud felköhögni...

Pláne, hogy itt ez a hamvas, tényleg százötvenezret futott benzines automata. Óh, a Nirvána, a megérkezés. Tény, hogy nem tol akkorát, mint a turbódízel, nem lehet vele hirtelen felindulásból végigelőzni egy fél Jumbo Jetet, cserébe sokkal-sokkal halkabb, finomabb, kulturáltabb, valahogy úriemberhez méltóbb, mint a tahómód hirtelen erős dízel.

A futóműben nulla a kellemetlen zaj, semmi nem lóg, ugyanúgy kanyarodik-fordul és ugrik a kormányra, mint új korában. Nehéz lenne felróni neki bármit, talán a fékek nem harapnak már, de ez lehet a sok állásban felületi rozsdával borított féktárcsa miatt is. Kutya baja amúgy, még csak kifényesedve-kikopva sincs sehol. Kinek ne kéne?

A finom szerszám kicsit nyúlósan gyorsul, de az automatája vajpuhán vált, a kolbászzsír-bőrbelső pazar, nagyon szépen megőrződött, és nincs úgy megfestve és koszosodva, mint a dízel lehangolóan szürke bele. A váltót át lehet ugyan pöckölni sport módba, de ne várjunk csodát: a cunami elmarad. Kicsit hangosabb lesz, de úgy gyorsul, ahogy addig. Egy jó karban lévő Balenóval ne álljunk le emberkedni, ez utazóautó, arra való, annak jó is. Akár két gyerekkel is - lesz elég hely a lábuknak hátul, ami az E46-ról nem volt elmondható, és csomagtér is marad.

Kérem, nézzék meg, ha másért nem, legalább hogy legyen fogalmuk, hogyan néz ki egy százötvenezret futott hármas BMW belseje, amivel törődtek: legyen összehasonlítási alapjuk, amikor a saját taknyán-nyálán csúszó, visszetekert, lyukas kárpitos szutykot próbálja önökre rámelegíteni a kavicsrugdosó nepper valahol a határszélen. Ez itt makulátlan, szép, csendes és tíz litert fogyaszt, vagy többet. Ez vele jár, sok típushibájáról nem tudni, és biztos, hogy ezt megvéve nyugodtan aludnék aznap, mert másnap be fog indulni, és megy. Idővel persze a fékekre rá kell nézni, tárcsát-betétet cserélni, de belefér, mert ez még autó marad, ha törődnek vele. Az E90 úgyis egy pár évig még megmarad a legszebb 3er BMW-nek. Amíg a mostani ki nem fut, addig bizonyosan.

A dízel kevesebbet fogyaszt, fél ponttal rondább és ízléstelenebb a belseje, de jobban megy. Hogy ezek az érvek eldöntik-e a benzin vagy dízel kérdést, nem hiszem. Ugyanolyan rossz tévhitek támasztják mindkét oldal bástyáját, azokat pedig lerombolni nehéz. Az azonban biztos, hogy legyen bármennyire is jó a kétliteres turbódízel, én a benzinest választanám. Még akkor is, ha sokkolt a hír, hogy ez már nem soros hathengeres, hanem négy. Igazságot a benzinmotornak!

Ennél a párosnál úgy tűnik, a benzinkútnál többet kell majd csengetni a selymes benzines élményért, mint amennyit a szervizben költeni a dízelre. Ha nem csattan el a vezérműlánc. És nem füstöl el a turbó. Akinek nincsenek preferenciái, a kockázatot kell beáraznia. De aki kipróbálja, úgyis egyből tudni fogja, melyik az övé. Fontosabb bölcsesség ennél, hogy aki prémium élményre vágyik, annak árban sokkal lejjebb nem érdemes keresgélnie. Ha 150 ezret futott gépeket adnak négymillió környékén, a kétmilliósok kábé kétszer ennyit futottak már. Ott pedig csőstül jöhet a baj - hamar rá lehet költeni a vételárat néhány húzósabb szervizre. Ezekbe viszont viszonylag kis rizikóval bele lehet ülni még néhány évre - az új ár harmadáért.

Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!