Dacia Logan, Fiat Linea, Peugeot 301, Renault Fluence

Kimentünk a reptérre. Kikerülő manővereztünk négy fővel a fedélzeten, gyorsultunk, lassultunk, ügyeletes hullánkat, Koncz Janit is betömtük a csomagtartóba, majd megkértük, számoljon be arról, melyikben, mekkora kényelemben utazik az elhunyt.

A 2013-as magyar kínálat legolcsóbb szedánjai jártak nálunk, ennél olcsóbban már csak mindenféle görcs miniket és medzsót kap az ember négy kerékkel. Csodák-csodája, egyiktől sem fordult fel a gyomrunk, pedig Palánkai Gellért, a tesztelésben segédkező Drivex vezetéstechnikai centrum profija megtett mindent, hogy a vele egy autóban utazók kétszer is lássák aznap az ebédjüket. De mi túljártunk az eszén, aznap egyszer sem láttunk ebédet...

Winkler (Dacia Logan), Pista (Renault Fluence), Koncz Jani (Peugeot 301 aka Citroën C-Elysée) és Csikós (Fiat Linea) tesztjei jönnek – olykor meglepő konklúziókkal.

Dacia Logan 1.2 16 Arctic LPG (2,64 millió Ft)
Olyan olcsó, hogy az már gáz?

Egyvalamit szögezzünk le: nem büdös. Mondhatjuk úgy is, hogy ha valaki szerette az eredeti Logan illatát, annak számára az autó elvesztette vonzerejét. A Dacia az autógyártás történetének egyik legóvatosabban pozicionált modellje, az 1-es széria csúnyasága olyan volt, mint vasálarc a pápuán: megakadályozza, hogy kannibalizálja a drágább Renault-modelleket. A Logan 2-nél már finomítottak a szájkosáron, hogy a veszedelmes pápua azért kapjon levegőt akkor is, ha megnáthásodik: a részletmegoldások már kifejezetten szépek, csak a kontúr maradt ronda. Jók az első és hátsó lámpák, a csomagtartó vasalt éle, és persze az egész autó ékessége, a célközönségben tudat alatti instant ragaszkodást kiváltani hivatott sörnyitó-embléma.

Ebben a mezőnyben messze a Dacia a legolcsóbb, nem is volna szabad a többiekkel összehasonlítani, de azért persze lehet. Rövid ülőlapok, semerre nem automata ablakok, manuális klíma, viszont százezres felárért már érintőképernyős navis hifi. Plusz a kötelező Wartburgajtó-hang, főleg hátul.

A futóműve számomra sokkal több, mint egyszerű olcsóautó-futómű. A kormányzása például váratlanul élénk, de ez nekem nem tetszik. Egy családi szedánnál inkább veszélyes, mint biztonságos, mert amíg az M0-son döcögtem, akárhányszor valami egyébért nyúltam, mondjuk a vizespalackért, vagy a rádiót tekergettem volna, tehát ha levesszük a szemünket az útról, váratlan hevességgel indulunk meg a szalagkorlát felé. De tényleg azonnal. Engem sokkal jobban megnyugtat a Renault Fluence érzéketlen, nyúlós kormányzása.

A futómű egyébként nem rossz, sőt. Nem billegős, egy jávorszarvas-tesztet például teljes terheléssel is szépen megcsinál, az ESP mintha pöröllyel sózna a hátsó dobfékekre. Tehát inkább feszes, de amikor az 5-ös útról ráfordultam a Bugyi felé vezető szakaszra, ami a sűrű kátyúhálózat miatt átlagos autókkal úgy 50-60-as tempóval járható, annyira jól viselkedett a Logan, hogy elkezdtem fokozni a tempót. Odáig jutottam, hogy akár 110-zel is nyugodtan, fájdalom nélkül lehet vele haladni – döbbenet! Sportos futóműveken szoktunk álmélkodni, kényelmeseken igen ritkán, de ez most határozottan az az eset. A féken persze már nem volt annyi álmélkodni való – a négyesből egyértelműen a Logané volt a legrosszabb.

A motorját is csak az összehasonlító teszten kívül értékelném, elvégre az autó minimum félmillióval olcsóbb, mint a többiek, másrészt ez az 1,2 LPG-változat, a pótkerék helyére szerelt tartállyal, ami így nem csökkenti az 510 literes csomagtartót.Egyébként meg lehet venni gázszet nélkül is, úgy még durvább az ára: 2,4 millió.

Ha azt nézzük, hogy igazából nem is 1200, hanem 1149 köbcenti, tehát a kerekítés szabályai szerint inkább 1100, de becsülettel elvonszolja az autót. Inkább a váltó 6. fokozata hiányzik, mert 130-as tempónál már 4000-et forog, ami nyomasztó üvöltéssel párosul. Az LPG felára 250 ezer forint, ami szerintem sok, mert négy hengerhez a jobbfajta Lovato rendszert is bőven beépítik 200 ezerből. Viszont a motorház az autóhoz képest érthetetlenül igényes: tökéletesen eldolgozott szigetelések, szépen vezetett kábelek, hidraulikus kitámasztó, és a gyári gázszettet igazából észre sem vesszük, míg meg nem látjuk a reduktort. Mintha muszáj lett volna elkölteni a pénzt, de a beltérre nem merték, mert mi van, ha mégis előjön belőle a kannibál?

Fiat Linea 1.3 Multijet LE Easy (3,49 millió Ft)
Ennyiért egy dízel szedán, újonnan? Röhej

Négy ajtaja van, 95 lóerős, takarékos dízelmotorja, klímaberendezése, külön csomagtartója és ennyibe kerül. Nem is értem. Ugyanezért a Fluence-nál durván 3,8-at kérnek, és a sokkal autószerűtlenebb Logan is csak kétszázezerrel olcsóbb nála – mármint 90 lovas dízellel. A Peugeot 301-es  dízelmotorral már legalább 3,6 milla, plusz a klíma 220 ezre. Bravó, Fiat, meg is nyerted a tesztet.

Azért mégsem.

A formával nincs sok baj azon kívül, hogy elavult és van benne valami a régi Piëch-Passatból. Szép a világos belső tér, van manuális klímánk, négy motoros ablakunk, központi zárunk, fordulatszámmérőnk, olvasólámpánk, blokkolásgátlónk, kormányszervónk, a kulcsról és a műszerfalról gombbal távnyitható csomagtartónk, amit ha kell, a hátsó támlák osztott döntésével tágíthatunk.

Annyira a futómű sem ügyetlen, a kormányzás nem valami fickós, de azért nem is túl pontatlan, a váltó pedig ebben a társaságban talán a legprecízebb – de nagyon is csak ebben a társaságban. Az pedig, hogy nálam 5,8 körül fogyasztott, végképp hálássá tett Rudolf Diesel találmánya iránt.

Aztán kicsit közelebbről látni kezdjük a hibákat. Ez 4,5 méter hosszú, majdnem akkora, mint a Fluence. Viszont feleakkora benne a hely, és ez volt az egyetlen autó, amelyikben hátul beütöttem a fejemet, hiszen a hátsó üléssoron még a Dacia is tágasabb. A csomagtartó sem egy hodály, mert ugyan ötszáz literes, de annyira zegzugos, hogy kifejezetten szűknek tűnik. Ha pedig aprócska nyílásán egy hullát szeretnénk betömni, hát ketté kell törnünk szerencsétlent.

A silányság szintjéig olcsóak a műanyagok, gondolok itt a műszerfal vakítóan csillogó, tojáshéj-vékony tetejére, az ajtóborításokra, még ha a könyök körüli részen akad egy kis puha anyag is. A kormány emelhető és kihúzható, de a legbelső állásában is szinte túl kint van, pedig nincs túl hosszú karom. És az az ülés – hosszú ugyan a lapja, de a támlájában van egy olyan törés, hogy másfél óra vezetés után légzési nehézségeim lettek, annyira nyomta a hátamat. Ja, menetstabilizáló elektronika (ESP) nincs, a másik háromban van.

Műszakilag sem csoda. Bár sok más autóban kulturáltan működik ez a kis Multijet motor, ebben nem. Zakatol, morog, ráadásul a gázpedál hangolása is furcsa: az elején veszi a lapot, mélyre lenyomva is gyorsításra sarkallja a motort, de középen semmi nem történik. Ráadásul a fékje a négy közül egyedül ennek fogy el az ötödik erős taposást követően, igaz, elsőre ő lassít a legnagyobbat. Nem kerek a Linea, sok helyen elrontották, más pontokon nettó elavult.

Vele szemben a Fluence egy gyengén motorizált, kicsit lottyadt, de kényelmes, szupertágas, igényes autó, el tudom képzelni, hogy vágyni lehet rá. A Peugeot a megtestesült műszaki modernitás, ráadásul kétszer nagyobbnak érezni belül. A Dacia – az meg bazi olcsó...

Ha valakinek a dízelmotor a mindene, nem jár rosszul a Lineával, mert kiugró hibái nincsenek, legalábbis ezen a szinten. De érdemes tudnia, alig drágábban sokkal jobb autót is lehet kapni – ebből a négyesből kettő is közéjük tartozik.