Mindig örülök, amikor egy sajtóbemutató nem hagyományos módon épül fel, kevésbé puccos, nem vonaglanak táncosok az autó körül, nincs pompa és van infó. Bár elég ijesztően indult, jóra fordultak a dolgot, és a végén beszélhettem Az Emberrel, Aki Már Látta A Következő Yetit.
Tudta a fene, miért kell Tatabányára zarándokolni egy Skodáért, amely valójában egy Rapid, csak máshogy ötajtós. Mert a Rapid (ha véletlenül nem lenne meg, itt egy cikk róla) úgy néz ki, mint egy szedán, de valójában ötajtós, vagyis felnyílik az egész segge. Bocs a szóért, mert ez már nem egy szimpla fenék, ez akkora, de akkora...gyakorlatilag mint egy Octaviáé. Akkor meg mi a különbség? Hát az, hogy ezt az irtózatos méretű csomagtartót egy Polo technikája mögé kerítették, az Octavia a Rapidénál komolyabb műszaki elemekből építkezik. De alapszinten jó ez is, ha az ember megbékél a keskenyebb belsővel, és a kemény műanyagokkal. Mert az új Octavia már nem egy olcsó autó, a Rapid meg az. Oké, pontosítsunk: viszonylag olcsó.
Na, most a Rapidból jelent meg a máshogy ötajtós Spaceback. Nem túl faksznis a formája, ettől kicsit kombiszerű, de tulajdonképpen annyit csináltak, hogy meredekebben csapták le a végét. Ha Toyota lenne, úgy hívnák, hogy hatchback, a másik Rapidot meg liftbacknek, amit talán emelkedő hátúnak kéne fordítani, de ez annyira hülyén hangzik, hogy inkább ne is erőltessük.
Visszatérve a tatabányai túrára, már csak azért is hasznos volt, mert eleve Rapidokkal mentünk le (meg faceliftes Yetikkel; erről lesz mindjárt egy keretes), szóval tudtuk, miről beszélnek. De nem sokat beszéltek.
Egy bevásárlóközpont mozitermében ültünk, ahol levetítették az értékesítőknek készült, gyári cseh oktatófilmet, persze magyar szinkronnal. Ez elsőre riasztóan hangzik, de nem rossz, mert ez nem a hagyományos, szirupos reklámfilm, szépen suhanós, tengerparti vágóképekkel, boldogan mosolygó manökenekkel, hanem egy belső anyag. Amiből az ember megtudja, mivel akarják eladni a kocsit.
A két legfontosabbat rögtön lelőném, kapaszkodjanak. Az egyik a háromküllős kormány, és ezt tök komolyan gondolják. Még nekem is vissza kellett néznem a képeket, hogy a normál Rapid kormánya hány küllős. Négy. Elsőrangú alternatíva. Képzeljék, amikor az ügyfél, az állát vakarva hümmög valamelyik Škoda mellett a szalonban, látszik, hogy kívánja, de túl drága neki. Ilyenkor kell egy jó kifogás, nem? Az meg ciki, hogy: öööö, erre nincs pénzem. Ezért mit mond a rafkós nem-vásárló? Hát, tudja, tetszik ez, de annyira négyküllős... igazából egy háromküllősre gondoltam.
Eddig rengeteg vevőt veszített így el a Škoda, a háromküllős kormányú kocsikra kiírt állami tenderekről nem is beszélve. Mostantól azonban Jitka, a filmben megjelenő, csinos értékesítő csaj büszkén terelheti oda ezeket a minden hájjal megkent fickókat, a vásárlásmegúszás Houdinijeit a Rapid Spacebackhez, amelyről egyébként azt is megtudjuk, hogy Jitka boldogan elfér a hátsó ülésén. Nem is csoda, hisz pontosan akkora a tér ebben a Rapidban, mint a másikban, ami 18 centivel hosszabb. Mondjuk a filmben 18 milliméter szerepelt, de az okos értékesítő kiszűri ezt a bakit.
Krištof, a másik értékesítő viszont az üvegtetőtől alélt el, amitől el is lehet, mert marha jól áll az autónak. Alaphangon 224 ezerbe kerül, de Style csomagban nemcsak a tető, hanem az ötödik ajtó is sötétített üvegborítást kap, meg spoilert, de még a hátsó lámpát is lesötétítik. Gondolom, nem ez lesz a legnépszerűbb extra, de már a létezése is érdekes, hisz egy csomóan buknak rá, de eddig csak jóval drágább típusokhoz kaphatták meg. És akkor még sorolhatnám az egyszerű ötleteket, mint a (most már) lopásvédett jégkaparót a tanksapka ajtajában, a szemétgyűjtőt, a pohártartóba illeszkedő mobiltartó adaptert, de az is egy egyszerű ötlet, hogy viszonylag olcsón adják a Spacebackhez minden škodás álmát, a xenont. Úgy 160 ezerért. Igaz, kanyarkövető kivitelben már drágább, 213 ezer.
De ha mindezt elhanyagoljuk, a Spaceback valószínűleg a Škoda legnagyobb dobása középtávon, hiszen Nyugat-Európában baromi népszerű ez a fajta ötajtós elrendezés, és ha nem is túl szofisztikált módon, de néhány hasznos ötlettel ügyesen megspékelve a kocsi tudja, amit kell. Ráadásul hiába rövid, azért a csomagtartója így sem túl kicsi, sőt, a kompaktok között az egyik legjobb érték: 415 liter. Aminek azért elégnek kell lennie, bár gondolom, ezt a pótkerék elhagyásával sikerült elérni. Nem baj, extraként megkapható az is.
Belül egyébként tényleg tök olyan a Spaceback, mint a sima Rapid, ha az ember nem a kormányküllőket számolgatja. A műanyagok mindenhol kemények, de nem gusztustalanok, szép a felszínük. Igaz, a hasonló méretű autók köréből lefelé lóg ki anyagminőség terén, de látványra nem zavaró. A klíma manuális, érezni, ahogy a tekerentyűk a laza bovdeneket huzigálják, azért ez a minőségérzet nem egy VW-é. Erre azt mondja egy Simply Clever škodás, hogy: na és? A célnak megfelel. És igaza van.
Tatabányára menet olyan motort próbáltam, amire legmerészebb álmomban sem számítottam: az 1.2 TSI 86 lóerős változatát, ami meglepően jó. A 101 lóerősnél persze gyengébb, nem is erőltették a hatodik fokozatot, mert ez az a fajta turbómotor, aminek ugyan nem nagyon van turbókésedelme, viszont fent sem lesz igazán fickós. Semennyire. Autópályán még épphogy elég az ereje, de ha őszinték vagyunk, ennél több csak hegyvidéken kell, illetve akkor, ha folyamatosan nagy terheléssel autóznánk. A féke kicsit pépesnek tűnt, valószínűleg a hátsó dobfék miatt, amitől a mai új autóknál már elszoktunk. A Škoda legalább megadja a választás lehetőségét, egészen olcsó az upgrade hátsó tárcsára. A rugózása nem kemény, sőt, viszont a keresztbordák még nagy tempónál is erősen megrázzák a Spacebacket, viszont ahol nem erről van szó, hanem random hepe-hupákról, feltűnően jól simít a rugózás.
A másik változat, amit vezettem, az 1,6 literes TDI volt 105 lóerővel. Ez gyorsítás közben elég hangos, és ami azt illeti, ez a hang nem is túl szép, viszont sima, egyenletes haladáskor elhalkul, és kellemesen elmormog. Ellenben egész határozottan gyorsít, és nem azért, mert a gyenge TSI-t vezettem előtte. Megjegyzem, lényegesen kevesebbet is fogyaszt, valami 4,6-os átlagot mutatott a számítógépe, míg az 1,2-esé nyolc körülit, bár ebben benne volt a budapesti reggeli csúcsforgalom is. Az 1,6-os dízelből lesz egy gyengébb, 90 lóerős változat, amihez GreenLine csomag is kérhető, sötétített hátsó üvegekkel (kevesebb klímázás), visszatáplálással (motorfék-üzemben tölt a generátor) és stop-start rendszerrel (álló helyzetben leáll a motor is, és kuplungoláskor indul újra). Ezek hagyományos trükkök a hasonló modelleknél, így sikerült a papíron mért átlagot 3,9-ről 3,8-ra leszorítani, 90 ezer forintos felárért.
Amit viszont soha nem vezetünk, az az alapmotor, és őszintén szólva nem is bánom. A sima 1,2 literes, háromhengeres gép a Fabia öröksége, 75 lóval erőteljes kompromisszumnak tűnik. Nem értem, mi szólna mellette, azon kívül, hogy ki lehet mellé írni a 3,199 milliós induló árat, bár tény, hogy vasárnaponként ezzel is el lehet járni a misére. Egyébként a Spaceback verziók pont százezerrel olcsóbbak a nagy Rapid azonos változatánál.
A Rapid Spaceback árlistáit már csak azért is kell alaposabban átnézni, mert a klíma nem alapfelszereltség az Easy és az Active kivitel esetében. Továbbá a fehér és a sötétkék színek kivételével minden fényezés feláras, legalább 40 ezer forinttal. Az Ambition kivitelnél már van klíma, ott viszont csak feláras színek és belső kárpitok vannak. Szóval, jól ki van ez találva.
Viszont a konfigurátorban a normálisan motorizált változatok esetében egy 500-650 ezer forintos árkedvezmény is bekattintható extraként, ebből pedig futja klímára, meg pár 40-50 ezer forintos tételre, mint rádió, USB-csatlakozó, ESP (ejnye, ez miért nem alapáras?!), fűthető ablakmosó fúvóka és ülésfűtés, ami szinte éget, olyan nagy teljesítményű. Elég sok ilyen bepipálandó tétel akad, és ha összeadogatom, én úgy 3,8 millióból tudtam kihozni egy olyan 86 lovas TSI-t, amit már szívesen hazavinnék.
Hogy ez sok-e?
Szerintem nem, de nem is kevés, ha például 3,6-ért lehet mondjuk egy Hyundai i30-ast hazavinni, klímástól, ESP-stől, rádióstól, USB-csatlakozóstól. Igaz, az Astránál, Golfnál, Leónnál, Focusnál olcsóbb a Spaceback, de minőségben, kivitelezési színvonalban és zajszintben nem veheti fel velük a versenyt. Azt nem tudom, hogy a kereskedésben még mekkora kedvezménnyel tudják/akarják megtoldani mindezt, de érzésem szerint a Škoda a Kia Ceednek, a Hyundai i30-nak és a második vonalnak akar odatenni a Spacebackkel. Ezekkel szemben pedig ez az árszint csak most, a bevezetés környékén lesz tartható. A 3,2 millió közelében ugyan lehet kapni Spacebacket, de ez erős kompromisszum, mert az árazás a mezítlábasabb verzióknak kedvez. Az optimum inkább négymillió táján van. Később ütősebb felszereltségi csomagokra lesz szükség, még akkor is, ha a Škoda név és a decens kivitel jól eladhatóvá teszi így is, hisz a 2014-es eladási terveit – az előrendeléseket látva – máris 300-ról 500-ra emelte az importőr, ami manapság nem gyakori jelenség.
Már tudjuk, hogy néz ki a Yeti
A Yeti elég szerencsétlenül, a válság kellős közepén jelent meg, így nem tudott nagyot durrantani. Már épp kezdtük volna elfelejteni, amikor a rendőrségi tendert megnyerve nagyobb tömegben jelent meg az utcán, és a magánvásárlók rákaptak. Kapóra jön most a magyar Škoda-importőrnek a facelift, amely alapvetően formálja át a kocsi orrát: megszűnnek a kerek lámpák, és Octavia-Rapid stílusban készült el a hűtőmaszk.
Ami a technikát illeti, olyan fejlesztések jelennek meg, mint az 5. generációs Haldex-összkerékhajtás, a kulcs nélküli indítás, tolatókamera – vagyis a ma divatos cuccok. Ja, és a parkolóautomatika már nemcsak beállni tud a szűk parkolóhelyre, hanem ki is, lássuk be, hasznos fícsör, ha nem akarjuk foglyul ejteni az autónkat. Két kivitel lesz, a normál, városiasabb, sima Yeti és a kicsit csicsásabb, off-roadosabb dekorba öltöztetett Yeti Outdoor. Mindkettőt meg lehet venni fronthajtásos kivitelben is, bár nálunk meglepően sok 4×4-es Yetit adnak el: 68 százalék az arányuk, messze lepipálva ezzel a hatalmas síkságairól és enyhe teléről ismert Ausztriát, Norvégiát, Svédországot. Csak a svájciak, a kazahok és az algériaiak tesznek túl rajtunk.
Ha már ott voltunk, beszélgettünk Dalnoki Balázzsal, a Škoda itthoni márkaigazgatójával egy picit a jövőről. Ez a Yeti még három évig marad a piacon, bár ő már látta az utódját, amely vagy 15 centivel hosszabb, és majd kiküszöböli az Octavián edződött skodások legnagyobb kritikáját: hogy szerintük kicsi a csomagtartó. A Škoda nem fog egyterűekkel vesződni, mert a SUV-ok szinte ugyanazt tudják variálhatóságban – a Yetiben is vannak kivehető ülések –, viszont sokkal jobban tetszenek az embereknek. Így a Škoda egy még nagyobb SUV-ot tervez, amely egyfajta génkezelt Tiguan lesz, hét üléssel. Vagyis nem a Touareg technikája gyűrűzik le a Skodához, hanem az olcsóbb modellből hoznak ki többet, ahogy a Škodánál már szokás. Törik a fejüket egy harmadik modellen is, úgy tűnik, megirigyelték a Range Rover Evoq-ot, de ez lehet, hogy soha nem születik meg, mert hiába épülne a Yetire, mégis hatalmas beruházást igényelne, ami nem biztos, hogy megtérül.
