Pista a genfi szalonon emlékezetes módon nevetett rajta: tökéletes iparági poén, hogy a Renegade azért ekkora, hogy elférjen egy Ford F150 platóján. Hogy egyébként tényleg elfér-e rajta? MIndjárt meglátjuk.
A marketing mindig örül az olyan információknak, amik alapján egy tetszőleges termék minden idők legvalamilyenebbje, mert a legeket szeretjük. Ennek köszönheti népszerűségét a pitbull terrier, meg az összes többi kutyafajta, ami a legkeményebb hírében áll. Hogy valami a legkisebb, nem feltétlenül pozitív információ, de nem is okvetlenül negatív. De igaz-e? Melyik is volt minden idők legkisebb Jeepje? Hát nyilván az első, a világháborús Willys Jeep (3327 mm hosszú, 1575 mm széles, tengelytáv 2032 mm). Na jó, az nem egy modern értelemben vett autó, úgyhogy mit szólunk a kabrió Wranglerhez? Az is elég kicsike: az 1991-es Wrangler a mai kisautókénál lényegesen kisebb tengelytávval bír (2373 mm), bőven 4 méter alatt van (3879 mm). Jó, de a Wrangler kicsi, egy normális, klasszikus Jeep biztos nagyobb.
A Wranglernél feltétlenül, de az 1989-es Cherokee is csak 4,2 méter hosszú (tengelytáv 2576 mm). Most már nyilván mindenkit érdekel, mekkora is az új Fiat Jeep, a törpe, a Renegade? Hát bizony majdnem centire ugyanekkora (4255X1805 tt. 2570). Ezzel együtt persze a Renegade tényeg kicsi, de egy F150 platójára ugyanúgy nem fér fel, mint a Cherokee. Elbírni speciel elbírja, mert a másfél tonnába belefér. De a leghosszabb F150-plató is csak szűk 2,5 méter. Szóval nem. Nem mintha mindez számítana, csak gondoltam, mégis csak jobb alaposan körbejárni, mekkora az első, nem Amerikában gyártott Jeep.
Nagy lehetőség, hogy terepjáróként nem kell majd több embernek, mint a Panda 4x4, mármint az a nagy lehetőség, hogy egy sima, elsőkerekes Renegade igazából nem más, mint az autóipari bölcsek köve, a kis crossover, olyasmi, mint a Nissan Juke, vagy az Opel Mokka. Ezekből a Fiat-Chrysler szerint évi 2,7 millió fogy, és mivel a crossoverség lényege az imidzs, egy jól megtervezett termékkel alaposan a konkurencia alá lehet vágni. A Renegade úgy néz ki, mint egy terepjáró, az van ráírva, mint az egyik legkomolyabb terepjárómárkára, és képzeljék: még terepjárni is tud! Ilyet pedig sem a Juke, sem a Mokka nem ígér. Ha jól belegondolok, a Renegade sem – a bemutatón legalábbis csak olyan terepjárás volt, amihez még összkerék sem feltétlenül volt szükséges.
Ebben annak is volt némi szerepe, hogy a regionális menedzsment nagyon-nagyon megtartotta volna már a bemutatót, hiszen most mit tökörésszünk, ugye, viszont összesen négy darab tesztautót sikerült összeszedni, volt egy magyar, egy cseh és egy szlovák rendszámos, egy pedig P-vel. Viszont egyik rendszám alatt sem volt Renegade Trailhawk, ami a terepjáró képesség szempontjából fullos Jeep-változatokat jelöli. Elvileg októbertől kapható a Renegade, az első Jeep, ami nem Amerikában készül, és egyelőre nem is tervezik máshol gyártani, mint a Fiat Melfi gyárában. Az amerikaiaknak szépen be is kell álniuk a sorba, mert náluk csak jövőre jelennek meg a szalonokban a Renegade-k, de most már úgyis itt vannak az ünnepek, csak kihúzzák valahogy.
A Renegade-et két dolog adhatja el: jó terepjáró-e, és hogy mennyire szexi a forma. Nézzük előbb a dizájnt, kívül-belül. Amerika úgy általában is akkora lemaradásban van az autós formatervezéssel, hogy el is bizonytalanodtam, hány évtizedet írjak, de ha a klasszikus izomautókat vesszük az utolsó szép amerikai autóknak, bátran maradhatunk fél évszázadban. A nagy amerikai elcsúnyulásból a Jeep valahogy kimaradt, talán mert a terepjáró alapértelmezésben egy doboz, úgyhogy a Wrangler és a Cherokee megúszta a csótány, és a teljesen amorf szappantartók korszakát is.
Nagyon szeretem a klasszikus értelemben vett olasz autókat, de a klasszikus értelemben vett amerikaiakat is. Ha pedig modern autókról van szó, annál szerencsésebb kombinációt kitalálni sem tudnék, mint hogy olaszok tervezzenek amerikai autókat. Mert lehet, hogy a Fiat, mint cég, belülről még mindig olyan disznóól, mint a Fantozzi-filmekben, de dizájnban olyanokat tudnak, mint senki más. Hogy részleteiben mitől jó ez a forma, nem tudom, ahhoz nézegetnem kéne egy-két évig. Hogy egészében mitől, az már egyszerűbb kérdés.
Honnan tudjuk, hogy jó egy basszusgitáros, vagy egy dobos? Hát hogy önkéntelenül bólogatunk a zenére. Na, a Renegade-re én nagyon bólogatok. Lelkiismeretesen használták ki a márkajellegből adódó lehetőségeket, bár amit ők stilizált Jeep-ikonnak gondolnak, a hét vastag vonal kétoldalt két körrel, az inkább egy Hitler-bajszos béka. Hitlerbrekiből lehetne is egy kicsit kevesebb, mert nem csak az üléskárpitra jutott a nyomatból, meg az ajtó külső RENEGADE-feliratának D betűjébe, de még a hátsó lámpa közepében is van egy kicsi.
Nem baj, csak szerintem a kevesebb elegánsabb lenne. Fontos még megjegyezni, hogy a dizájnerek vették a fáradságot, és inspirálódtak. Hagyományos Jeep- és terepjárós jellegű cuccokat lomiztak össze, aztán rajzolgattak, stilizáltak, és rájöttek például, hogy a Jeepeken a világháborús marmonkanna X-domborítása mennyire menő. És rárakták például a hátsó lámpára. A beltérben a Brekiführeren kívül a karabiner-motívum uralkodik – a karabiner alakú dolgok felsorolásába bele sem kezdek. A Renegade belseje viszont pontosan olyan, amilyennek egy amerikai autóénak lennie kellene. Egy Grand Cherokee-ből átülve különösen erős a kontraszt, és a tanulság: minek erőltetik ezt a vásári, béna ál-luxust, ha ilyet is tudnak?
A Renegade belseje kemény, kopogós, fekete műanyag, de annyira jók a formák, hogy nem zavar. Stílusra valahol a Ford és a Kia közé tenném – koncepcióautósan frissek a vonalak. Na jó, az első tetőoszlopot egy kicsit túltolták. Nézzék csak az alját! Igen, az ott alul tényleg úgy kiszélesedik, és egyébként is irreálisan vaskos az egész. Terveznek vele valamit? Az ülések kemények, de nagyon jók, és elöl ülni mintha kényelmesebb lenne, mint mondjuk az Opel Mokkában. A Renegade másfél centivel nagyobb tengelytávja érződik, vagy okosabban kárpitoztak-e, nem tudom, és bár a Mokkát nagyon szeretem, a Renegade-ből valahogy jobb kinézni erre az operettháborús géptetőre.
Bármiben lefogadtam volna, hogy hiába a Jeep embléma, ez a dizájn olasz, hiszen mi más? Na ezért nem fogad úriember a biztosra, mert semmi sem biztos. A Renegade külső formaterve Detroitban, a Jeep Brand Design Studio-ban készült, és egy fiatal srác, Jeremy Glover nevéhez fűződik, aki össze-vissza négy éve dolgozik. A neten szinte semmi nincs róla – hát majd lesz.
Háromféle benzines lesz benne, egy 1,4-es turbó 140 és 170 lóerővel, meg egy 1,6-os szívó 110-zel. A kétliteres turbódízel pedig 140 vagy 170 lovas lehet, ha dúskálnának a tesztautókban, nyilván az utóbbit tesztelem, így viszont csak a 140 lovas volt meg (az alap dízel 1,6-os, 1201 LE). De az is teljesen elég, ha valaki nem akar tényleg terepezni. Tulajdonképpen terepen sem kevés, ha van hozzá felező, vagy legalább a 9 fokozatú automata váltó, amit egyelőre nem lehetett kipróbálni. Amitől talajt fogtam, ráadásul váratlanul, bár ugye a KO-ütést is arról ismerjük fel, hogy nem látjuk, szóval a legváratlanabbul az ért, hogy mennyire jó a hatsebességes kézi váltó. Olasz autóból nem emlékszem ennyire jó váltási érzetre, amerikaiból meg kézi váltóra. Ez nyilván olasz szerkezet, hiszen a Renegade a Fiat 500L platformjára épül, így a váltó és az erőátvitel is Fiat. Kérdeztem az olaszoktól, mi ez, azt mondták, az új platform új cuccai, tehát például ez az összkerékhajtás itt mutatkozik be.
Országúton a futómű is váratlanul jó. Érdekes, hogy magas autók ritkán rugóznak normálisan, a négykerekű nirvánát, a hidrós Citroën C5-öst is tönkretette, amikor Allroad Quattrót akartak belőle csinálni, és ugyanazzal a légrugóval emeltek rajta két centit. A Renegade kifejezetten jól rugózott, az Etyek-Alcsútdoboz rázópad sem tette élhetetlenné, és ez óriási dolog. Terepen meg ugye nem nagyon volt olyan, amit ne lehetne megcsinálni egy horpadt Logannal is. Annyi kiderült, hogy ha nem figyelek, amikor a rádión bemondják, hogy az összkerék üzemmódválasztóját tegyük mud, snow, vagy bármi állásba, és hagyom simán automata 4WD-ben, akkor az elektronika elkezdi fékezgetni a kipörgő kerekeket, és elveszegeti a gázt, úgyhogy megalázó módon akadok el egy nem is túl meredek emelkedőn, és tele lesz az autó fékszaggal. Anatómiában egyébként az átlagnál, illetve a jelenlegi Jeep-mezőnynél is jobb, főleg ha a Trailhawk változatot veszik (az alap szabad hasmagasság 19 cm).
Az árlista már böngészhető a Fiat Jeep honlapján. A legfapadosabb, csak elsőkerekes, de mindennapi használatra nyilván megfelelő Renegade 6,25 millió forintról indul. Az előadók a magyar bemutatón nem ezt emlegették konkurensként, de nekem a Renegade fő vetélytársa inkább az Opel Mokka, mint a Nissan Juke, az egyik leggusztusosabb jelenlegi Opel pedig bő egymillióval lejjebb indul, bár nem tudom, át lehet-e ezt számítani a másfél centivel kisebb tengelytávra, mert ugye ha eladnék másfél centi Mokkát, a kutya sem ad érte egymilliót. Na jó, akkor nézzük a Juke-ot, aminél még annyira sem emlegeti a gyártó a terepjárást, mint az Opel a Mokkánál. A Juke mellesleg még kisebb, annak teljes négy centivel rövidebb a tengelytávja, tehát végképp indokolt, hogy az aktuális akciózással 3,74 millióról induljon.
Szerintem jó kis autó, a formájára is maximális-közeli pontot adnék, de érdekes, hogy sokan kapásból húzzák rá a szájukat. Hogy ez azért van-e, mert valójában én vagyok ízlésficamos, vagy a Jeep csinált túl sok ronda autót az utóbbi évtizedben (Cherokee, Grand Cherokee), nem az én tisztem megítélni. Jó, a Dodge Nitro nem az ő lelkükön szárad, de az is Chrysler. Szóval szerintem Európában majdnem akkorát szakíthat, mint mondjuk a Range Rover Evoque, mert csini, és így első blikkre jónak is tűnik. Ami meg jó Európának, az máshol is be szokott jönni, úgyhogy ha fogadnom kéne, mernék tenni a Renegade-re.
