A rendszerváltás után, amikor megnyíltak a lehetőségek a kor vásárlója előtt, azonnal rohant, hogy a német rokonok levetett E Kadettjére cserélje a Ladát, Trabantot, Wartburgot, amikre korábban éveken át várt. Az autópark tömeges elnyugatiasodásának köszönhetően pedig eltűntek az utcaképből azok az autók, amelyeket már úgy megszoktunk.
Különösebben nem is bántuk, hiszen a szocializmus e gyöngyszemei bármilyen mérhető értékben alulmaradtak a nyugati versenytársakkal szemben. Szűk két évtizeddel később viszont a nosztalgia néhány szerencsés keleti példányt visszahozott az életbe. Fiatalok, akiknek emlékfoszlányokból maradtak meg, vagy idősebbek, akik korábban is vezették őket – mind vágytak egy addigra már veteránkorba ért autóra.
Kese még nem öreg, de első autója egy piros Wartburg Tourist volt, pont valamikor abban az időben, amikor gáznak számított ilyennel járni. Később átnyergelt Volkswagenre, de aztán fellángolt benne a vágy, hogy újra hallgassa az ütemtelen pöfögést. Keresett hát egy ugyanolyan piros kombit.
Nem is gondolnánk, hogy milyen nehéz a gyakran munkásautó sorsra jutó Wartburg Touristok közül kiválasztani azt az egyet, amelyikkel nem kell hónapokig szívnia egy lakatosnak. Külön nehezítette a helyzetet Kese ragaszkodása a piros színhez (Fotó: Bíró Imre / Totalcar)
Hosszas keresés után végül Sárváron, egy kert végében sikerült rátalálni, a barackfa alá letámasztva. Ugyan látszottak rajta a szabadban töltött évek, az új tulajdonos mégis lábon vitte haza Budapestre. Nem elég, hogy csak két henger járt, menet közben elment a fék és beragadt a kuplung is, de végül – igaz, több mint négy óra alatt – sikerült leküzdeni a kétszáz kilométeres utat (Fotó: Bíró Imre / Totalcar)
A jó állapotú karosszéria alatt csúnyán korrodált volt az alváz, amit teljesen újjá kellett építeni. Javították a sárvédőíveket, majd egy alapos polírozás után az autó készen állt a muzeális minősítésre. De végül Kese másképp döntött (Fotó: Bíró Imre / Totalcar)
Ide nem kell tuning! 966 köbcenti, két ütem, három henger, mindössze hét mozgó alkatrész és a klasszikus ütemtelenül verem a vasfazekat hang, a keletnémet autók védjegye. Pörgős, és ugyan a 100 Nm-es nyomatékkal messze nem szaggatja fel az aszfaltot, sokkal nagyobbat ugrik, mint gondolnánk (Fotó: (Bíró Imre / Totalcar)
A vásárlás után csak a gyertyákat és a gyújtókábeleket kellett kicserélni, és újra egészségesen pörgött. 58 ezer kilométert futott a vásárláskor, most tart 61 ezernél. A többségét találkozókra járva tekerte bele az új tulajdonos (Fotó: Bíró Imre / Totalcar)
A 50 lóerős motor mellé talán szokatlan párosítás a Lotus-kupából beszerzett, 175/55-ös Yokohama Advan gumigarnitúra. A Hungaroring pályanapján ezeknek köszöhetően tudott a kanyarokban megelőzni a Wartburgnál sokkal inkább versenypályára termett autókat (Fotó: Bíró Imre / Totalcar)
Az ültetés nem lett radikális, de nem is ez volt a cél. Sokkal fontosabb a jó kiállás, ami kétségtelenül megvan. Az eredeti rugókat kivették, és bontottak kerültek a helyükre. Persze néhány karikától megszabadítva. Az eredmény: elöl 7, hátul 8 centiméter ültetés (Fotó: Bíró Imre / Totalcar)
Nem akart nagyon hozzányúlni az eisenachi recepthez, csak egy kicsit szerette volna azt megfűszerezni. Úgy, hogy a gyári értékek megtartása mellett egy kis egyediséget adjon az autónak, ami által még feltűnőbb jelenség lesz az utakon. Egy kis ültetés és egy érdekes felnigarnitúra – más nem is kell (Fotó: Bíró Imre / Totalcar)
A hetvenes évekre a Wartburg lett a keletnémet autógyártás csúcsa, és ugyan az útszéli szerelések részei lettek a mindennapoknak, aligha volt sokkal megbízhatatlanabb, mint a keleti blokk többi terméke. Viszont majd tízezer forinttal olcsóbban lehetett megkapni, mint egy Ladát vagy Skodát, abban az időben, amikor még hetven-nyolcvanezer forint körül mozogtak az autók árai (Fotó: Bíró Imre / Totalcar)
Mindegy, hogy kőkemény veterános rendezvény vagy tuningtalálkozó, mindenhol szívesen látják. Tavaly eljutott az eredetileg Volkswagen-találkozónak induló eseményre a Wörthi tóhoz is (Fotó: Bíró Imre / Totalcar)
4x160-as osztókörre túl sok lehetőség nincs, így Kese kipróbálta, hátha valamelyik terepjárónak van 8x160-as lyukosztású kereke. A kereső egy soha nem látott, 16x6,5-ös felnit dobott ki, ami eredetileg a Chevrolet Silveradóé volt. Később kiderült, hogy 165-ös, így esztergáltatni kellett rá négy új lyukat, hogy felmenjen a Wartburgra (Fotó: Bíró Imre / Totalcar)
A hatvanas évek elejének kiegészítője a kocsi kipufogóján - ilyesfajta oroszlántappancsot nyakra-főre raktak fel akkoriban az autókra. Ez egy eredeti, krómozott példány, amely csak pár hónapja került fel a Wartburgra (Fotó: Bíró Imre / Totalcar)
Még a németek közül is rengetegen keresték az autó orrán az emblémát, hogy megtudják, mivel is állnak szemben. Nekik a hátsó felirat nagy segítség (Fotó: Bíró Imre / Totalcar)
Már nem kell csavarhúzóval nekiállni a fényszórónak, ha telepakoljuk a hátulját. A kis karral lehet lejjebb állítani, hogy ne a baglyokat vakítsa meg. Természetesen sárga fénnyel, hiszen a színes izzó szinte alapkövetelmény a retro hatáshoz (Fotó: Bíró Imre / Totalcar)
Egy olyan autóban, amelynek a motorhangja sohasem ugyanolyan, teljesen felesleges bármilyen hangtechnika. De hogy a műszerfal ne legyen üres, beszereztek hozzá egy korabeli rádiót, amin kissé recsegősen lehet hallgatni a Déli krónikát (Fotó: Bíró Imre / Totalcar)
Kesének nem ez az egyetlen Wartburgja. Egy kék kombi áll még a garázsban, és hamarosan érkezik majd egy De Luxe sedan is. Ezeken kívül egy platós Barkas és egy Trabant teszik teljessé a DDR-gyűjteményt (Fotó: Bíró Imre / Totalcar)
A beltér puritán, a műanyagok kinézete pedig messze elmarad attól, amit ma minőséginek nevezünk. A kormányváltót eleinte kicsit szokni kell, de pár kapcsolás után az is a legnagyobb természetességgel pakolgatja a sebességeket, aki soha nem látott ilyet korábban. A műszereket nem vitték túlzásba, csak a legszükségesebbeket helyezték el a műszerfalon. A kilométerórát 140-ig skálázták, ami elég optimista, hiszen a végsebesség a gyári adat szerint 125 km/óra. A nyolcvanas tempót pedig 16 másodperc alatt érte el - százra nem adtak meg számot, eredetileg se, de az nem sokkal 30 s alatt le (Fotó: Bíró Imre / Totalcar)
Ez az autó 1981-es, és ebben az évben termelte ki a gyár az egymilliomodik Wartburgot. Ezt követően még kb. nyolcszázezer példány készült 1991-ig. Ebből kb. 300 000 púpos, 150 000 pedig négyütemű, a maradék kb. 1,3 millió darabot teszi ki a 353-as, a kocka kétütemű. Ma már ezeknek nagyon kis töredéke van forgalomban (Fotó: Bíró Imre / Totalcar)
A pirossal a legjobban a belvárosi gurulásokat élvezi, amikor minden tekintet rászegeződik, és az emberek ámulva bámulják meg az egykor lenézett pléh ruhásszekrényt (Fotó: Bíró Imre / Totalcar)
