Tudtam, tudtam, már az első századmásodpercben tudtam. Ahogy ránéztem, és átszáguldott rajtam, hogy a mindenit, ez de jól néz ki, illetve hogy ahhoz képest, milyen fegyelmezetten belepasszírozták az aktuális VW-formanyelvbe, teljesen rendben van. Elöl is, hátul is. Ezek szerint a belsejét kellett, hogy elrontsák.
Az előző, na az olyan volt, hogy ha Kósa „Huszuk? Tutik?” Lajos egy pillanatra elbizonytalanodik, a kupakokra vessen-e ki valami újfajta sarcot, vagy valami másra, inkább az előző Superbet választja, mint az új vizuális környezetszennyezési termékadó első adóalanya. Olyan borzalmasan néz ki az előző Superb hátulja, hogy túlzás nélkül émelyegni kezdek, ha meglátok egyet. Én mindig résen állok, ha kijön egy új Škoda, és mivel tudom, hogy lesz rajta valami szándékos elrontás, rögtön meg is keresem. A külsején most nincs.
Az előző talán még Wolfsburgban is fájt, úgyhogy most a formatervezők közé dobták a gyeplőt: nesztek, itt az aktuális VW-dizájnbiblia, csináljatok, amit akartok. Tök jól is néz ki a Superb Kombi. Szép, elegáns hodály az egyre unalmasabb kortárs VW-élekkel. De akkor vajon hol az elkúrás? Hát ha kint nincs, akkor nyilván bent lesz, nézzünk csak közül! Hát igen, az ülőlapok rövidek, elöl-hátul, legalábbis nekem. A legrosszabb a hátsó támla szöge, túl meredek, így egyszerűen nem jó ott tespedni. Próbáltam állítgatni, de nem lehet, pedig nem kéne sokkal hátrébb döntenni. Hiába toldottak nyolc centit a tengelytávba, akinek ilyen rövid a combja, egyszerűen nem lehet akkora lábszára, hogy élvezze a plusz teret, főleg, ha olyan egyenesen kell ülnie, mint egy fapados repülőn.
Az autós újságírók szentül hisznek benne, hogy létezik egy titkos konszern-összeesküvés, mely a túl jól teljesítő Škoda féken tartását célozza. Munkanéven hívjuk Wolfsburg bölcseinek jegyzőkönyvének: minden újságíró tisztában van a létezésével, és néha bizony ki is lóg a wolfsburgi lóláb. A vacsorán az asztalunkhoz ültetett cseh mérnök is azzal hárította el az előételnél már elkerülhetetlenül meginduló vérszívást, hogy igen, igen, mindig ezt hallgatja az újságíróktól, de nincs semmi alapja. Bizonyítékot akarsz? - kérdeztem bátran a harmadik búzasör után. Hát látod, magad mondtad, hogy az újságírók mindig ezt kérdezgetik, hát tessék, itt a csalhatatlan bizonyíték: nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél.
Persze ezernyi más bizonyíték is van a Skoda-ellenes összeesküvésre. Nézzük csak az új Superbet. Hogy nem olyan avantgard mérföldkő-dizájn a a műszerfal formaterve, nálam bőven belefér, hiszen a Passat tényleg legyen Passat. De akkor nézzük csak, miről marad le a Superb-vásárló. Először is nincs ledes fényszóró, nem is lehet. Nincs virtuális műszerfal, pedig a Volkswagennél lassan a bicikliket is azzal szerelik. A radaros tempomat csak 160-ig működik, míg a Passaté simán elradarozgat akár 200-ig. Mi ez, ha nem kettős mérce?
Még az esernyőt is elrontották, ami az első Superbben még rendes, egész alakos esernyő volt: most már csak egy kis összehajtós, ridikülbe való hitványság. Az ürege sem vízelvezetős már. Masszázs funkció nem lehet az ülésekben, csak szellőzés, 170 ezres felárért. A tolatókamera nem billen be az embléma alá, és esőben vizes lesz, majdhogynem használhatatlan. A lane assist nem úgy ébreszt, mint a Touranban, és mint állítólag egyébként az új Superb szedánban. Fél percig kormányoz, aztán egy bim-bamm, és kész, elengedi a kezünket. A Touran bezzeg sokkal tovább kormányozott, és a végén jól megijesztett. Kifejlesztettem egy kéztartást: laza alkar, felső madárfogás, ami energiát nem igényel, de az elektronika érzi a mancsunkat, na úgy a végtelenségig elkormányoz helyettünk a Superb. Aztán persze simán becsapódhatunk egy híd oldalába, mert mint a vizes úton kiderült, a rendszer még közel sem száz százalékos. És 70 km/h a tempó, ami kell neki, hogy munkába álljon.
Az állítható futómű Comfort állása is egy nagy humbug: semmi különbség a Sporthoz képest. Pedig ha az ember direkt várja, hogy na most, majd milyen jó lesz, még placebó-alapon is érezhet valami fejlődést, de itt nem. Bezzeg az Espace, ott elsőre meg is ijedtünk a komfort üzemmódtól, annyira hintós lett. A vacsorán főleg a rövidebb ülés mentén nyomtam az összeesküvés-elméletet, úgyhogy végül a cseh mérnök rajzolni kezdett egy szalvétára (és nem engedte, hogy lefotózzam a művet). Mint mondta, az ülések váza, ha nem is MQB, de egy platform a Passat üléseivel: ugyanaz a váz, legfeljebb a szivacs lehet hosszabb. Hát ez az! - ordítottam fel diadalmasan, miért nem a Passaté a rövidebb, ha már?
Nincs V6 TDI, bár nem is hiszem, hogy ezt nagyon igényelnék a Superb-vásárlók. A bemutatón főleg dízelek közül lehetett választani, a 190 lovas 2,0 TDI ordenáré módon megy is. Csak kézi váltós tesztautók voltak, egyébként jó is ez a hatos, főleg ha valaki sokat országutazik. Városban persze nem szeretnék naphosszat a kuplungján szteppelni. Na mindegy, jó az erősebbik TDI, ez nyilván azoknak való, akik anno az 1-es Superbjüket is megcsippeltették, ugyanazt a gyilkos, feleslegesen sok erőt tudja. A piros mező a fordulatszámmérőn tájékoztató jellegű, valójában 5300-ig is elforog, de felesleges kínozni, 2 és 4 ezer között amúgy is szörnyű dolgokat művel. A 150 lovas 2,0 TDI-t nem próbáltam, csak múlt héten a Touranban, de én azt választanám. Bár tény, hogy ha ki kell lőni álló helyből, a 190 lovas dízellel nem kell bűvészkedni, az kuplungakrobatika nélkül is vágtatni kezd.
Lesz Superb 1,6 TDI-vel is, olyat nem is hoztak a bemutatóra, mert kapaszkodjanak meg, olyanra még Magyarországon sincs igény. Csak Dániában és Hollandiában, amik egyrészt laposak, másrészt halálba adóztatják a teljesítményt, és például Hollandiában ha valaki erősebb Superbet akar cégautónak, bizonyos teljesítmény felett be kell szállnia az árába. És itt nem több száz lóerőkről van szó, csak ilyen 150-ekről, például. Az 1,6 TDI-t már a Touran alatt kiveséztem, úgyis csak az a lényeg, hogy SOHA!!!
A Nagy VW-összeesküvés szerencsére nem térhetett ki a hangszigetelésre, úgyhogy azt nagyon jól csinálták, alig hallani a motort. A szedánban Európa-szinten hiány van a duplaturbós TDI-motorból, ami a Passatban kapható, csak sokat kell rá várni, a Superbbe nem is lesz rendelhető. Benzinesből nálunk két 2,0 TFSI lesz a csúcs, 220 és 280 lóerővel. Kicsit meglepődtem, de a magyar vásárló szereti a legerősebb változatot, gondolom, azért is, mert egyrészt cégautóként benne van a választhatóban, másrészt biztos benzinkártya is van hozzá.
Ha persze valaki nem tud a Škoda elleni szörnyű ármányról, csak egy kimagaslóan jó ár/érték arányú autót lát, ami rendesen össze van rakva és felszerelve, és olyan nagy, hogy az már felesleges is. Most komolyan: ki nem fér el egy Octaviában? Már annak is akkora a csomagtartója, hogy szinte kihasználhatatlan, és az is épp elég kényelmes elöl-hátul. Viszont nálunk 20% körül van a magánszemélyek aránya, akik autót vesznek, a Superb esetében pedig inkább nulla százalékra tippelnék. Ingyen nyilván jobb egy Superb, mint egy Octavia, Ford Mondeo helyett is ezt ajánlanám.
A legjobb persze a feleslegesen nagy autók mai mezőnyében továbbra is magasan a Renault Espace, de azt kevés céges dolgozó kérhet. Az új Superb Combi árlistája épp mától hivatalos, a szedánhoz képest 324 ezer forint a felár. Hogy megéri-e? Nem tudom, van benne lemez, meg üveg gazdagon, az összeg nem egy horror, formára talán még a szedánnál is jobban néz ki. Erre az iszonyatos csomagtartóra nem biztos, hogy szüksége van bárkinek is, de ha igen, tízmillió forint körül már olyan Superbet konfigurálhat magának, amivel én is ellennék, ha mifelénk járna ilyesmi a dolgozóknak.
