Fullos kompaktok 7 millió alatt

Lakossági Focus a lakossági Golf ellen - 2016

2016.06.27. 05:32

Bármelyikünkkel előfordulhat, hogy egyszerre csak döntenünk kell egy Focus és egy Astra között. Na jó, bármelyikünkkel nem, hiszen a Totalcarnál nincs cégautó, nagy valószínűséggel az olvasónál sincs. Péter és István cégénél azonban igen, ők választottak is.

Lakossági tesztautó????

Igen! Ha van önnek valamilyen új, na jó, maximum egy éves autója, legyen az bármennyire unalmas is, tegyen velünk jót, és adja ide egy körre. Mi többnyire csak demócélra konfigurált, az életben ritkán létező tesztautókkal találkozunk, amik persze tök jók, meg minden, de valójában az igazi árukat sem tudjuk. Lakossági tesztautóinkat viszont kivétel nélkül megvette valaki, aminek volt egy története, választási szempontrendszere, és egy csomó értékes tapasztalata. Ezeket szeretnénk megosztani a többi olvasóval.

Focusos Péternek az árkategórián belül annyi választási lehetősége volt, hogy Opel vagy Ford; a lízingcég tulajdonosa a két márkával van összefonódva. Előtte is céges Focusa volt, csak a full fapad. Érdekes, bár érthető a cégautó-bizniszben, hogy a cikkünkben szereplő Focus 7,8 milliós listaárából már Mondeóra is futná. Alap-alap Mondeo, de kijönne, csak a céges hierarchia miatt a dolgozónak ebben a beosztásban középkategóriás autója nem lehet. Amikből választhatott volna még: Opel Astra, Ford Focus C Max és Opel Zafira. Mindenképpen kombit akart, mert minden második mondatában valahogy szerepel a síelés szó. Az új Astrából akkor még nem volt kombi, kipróbálta az ötajtóst, de a Focus beltere jobban tetszett. Érdekes az is, hogy Volkswagen vagy Skoda nem játszott, pedig talán azok a leggyakoribb cégautók. Ha nem csak Opel és Ford lett volna a szortiment, Octaviát választ.

Ez itt egy 2016. februári Focus kombi, fordul Wagon. 1,5 TDCI, amit még sosem próbáltunk: 120 LE, Titanium felszereltség radaros tempomattal. 6 millió volt a vége, ami egy lízinges hatmillió. Benne van, illetve lejön belőle az a kedvezmény, amit azért kap a fogyasztó, mert a lízingcég keres a hitelen. 7,8 millió lenne a listaár, a reális, automatikus kedvezmény pedig, amit bárki megkap, ha nem tukmálja azonnal az értékesítőre a listaárat, körülbelül 6,4. A dolgozói keretet egyébként nem is bruttó vételárban adják meg, hanem havi lízingdíjban, abból jött ki ez az elég fullos Focus.

„Én válogattam össze az extralistát, egyébként elég szarul, mert a bőrülést ma már nem tenném bele, ahogy a radaros tempomatot sem. Egyszerűen túl félénken választ követési távolságot, úgyhogy nem is használom.”

Másik szereplőnk, István Golf kombija papíron a saját cége autója - azt válaszhatott, amit akart. Ez azért kicsit más szempontrendszer, ami azonban összességében egy irányba mutat: olyat akart, amit aztán a költségvetés cégautó rubrikájából átvezettek a családi autó rovatba. Nagyjából 7 millió körül nézegettek autót, fontos volt a biztonság. Ebben is van radaros tempomat, meg az összes kapható légzsák. A vételár végül 6,8 millió lett.

A Golfhoz úgy jutottak el, hogy eredetileg a Mazda 3-at nézegették. Dizájnra szép, még a szibériai túrabeszámolók miatt kezdte nézegetni. „Meg nagyon tetszett ez a kétliteres, 120 lovas motor; szeretem a viszonylag nagyobb köbcentit, turbó nélkül, kevés lóerővel, ami kimegy a világból.”  Kicsi volt azonban a csomagtartója (335 liter), és az asszony kikötötte a nagy csomagtartót. 

Na, ezzel szemben lett itt egy jó kis 1,6 TDI 105 lóval, 7 fokozatú DSG váltóval. Ezt a konfigurációt már a Csikós-életmű ihlette, mert viszonylag gyenge a motor, de ezzel a váltóval tényleg telitalálat. „A Csikós is írta, hogy az 1,4 TSI-hez nem jó ez a váltó, az 1,6 TDI-hez meg nem jó a kézi. Nézegettem a neten a motor nyomatékkarakterisztikáját, és abból is látszott, hogy nem lesz ez rossz. Vakon rendeltük meg, mert ezt a motort ezzel a váltóval sehol sem lehetett kipróbálni, de bejött. A kombiság és a kékség a család hölgy tagjai által meghatározott sarokpontok voltak.”

István nem hisz a végtelenbe nyúló olajcserékben, úgyhogy az előírt 30 ezer kilométer helyett 15 ezrenként cseréltetett olajat. 107 ezer kilométer alatt ez 208 508 forintba került, plusz úgy 70 ezer volt maga az olaj. Hogy egy kicsit reklámozzuk a konkurenciát, István ahová csak tud, vonattal jár. Na jó, oda jár vonattal, ahová intercityvel el tud jutni. A reklám pedig, már ha valaki ettől kedvet kap: vett MÁV VIP kártyát. A két betűszó így együtt, mármint hogy MÁV, meg VIP, elég furcsa, de a kártya 280 ezer forintba kerül, és korlátlan utazást jelent.

Megvizsgáljuk, milyen a Golf beltere a preparált tesztautókéhoz képest. Meglepően közel van egymáshoz a kettő. Az egyetlen különbség, hogy a klímakapcsoló tekerője nem gumisan forogva mondja, hogy düb-düb-düb, hanem ciceregve kattogja, c-c-c-c-c, majdnem mint egy Astrában. Az ajtók behúzófogantyúja markolásra nem recseg, mint legutóbb a Touran tesztautóban, a középkonzolt óvatosan nyomkodva pedig igazából nem tudjuk megállapítani, rosszabb-e ez így. Az biztos, hogy ebben a Golfban benne van az egyik legfontosabb közérzetjavító, a puhán bélelt ajtózseb, amiben nem zörög a vizespalack.

„Az a baj, hogy minden kunszt jobb, mint a Fordban.”, mondja kicsit szomorúan Focusos Péter, miután együtt végignéztük a Golfot. És tényleg van pár, Ford-szempontból kellemetlen különbség. A Golfban nem kell felrángatni a hátsó ülőlapot, hogy vízszintbe dönthessük a támlát, így aztán a rakodóhely is nagyobb. A hátsó biztonsági övek pedig tökéletesen felfekszenek a támlák szélére, míg a Focusban az övek minden támladöntés után begyűrődnek. És egészen hihetetlen, de a Focusban nincs sílécalagút. Ott a lehajtható könyöklő a hátsó támlában, mögötte pedig egy fix műanyag lap. Azt hittem, a Volkswagennél már abbahagyták a gondolkozást, de még mindig van náluk egy ügyosztály, ahol a nem látványos, de nagyon hasznos dolgokat fejlesztik. Vajon mindnyájan a Fordtól igazoltak át, és ott senki sem maradt?

A Golf vezetési élménye tényleg meggyőző. Az ember az apró figyelmességek végignézése után könnyen elhiszi, hogy itt mindennek üzenetértéke van. Kicsit vékony például a kormány, ami nem jelenthet mást, mint hogy kiskomám, ez itt autó, nem valami zsákmányállat, amit egész úton marcangolsz. Maga a bizalomgerjesztő, technokrata semlegesség; ha az országokat Golfok vezetnék, soha nem lennének zavargások, és mindig egyensúlyban lenne a fizetési mérleg. És megy is; hiába kevés a lóerő, a DSG-vel pár tizedmásodperc alatt rajzoljuk a fordulatszámot a megfelelő helyre, és máris könnyedén előzhetünk az országúton gyakori, 80-110 km/h közötti tartományban.

A Focus... hát igen, az egy Focus. A Fordok külseje teljesen rendben van, úgy értem, lehet vitatkozni egy-egy részleten, de az összhatás oké. A beltér, hát az olyan, mintha a Fordon belül ez a részleg lenne az ízlésficamosok elfekvője. Hogy mi bajom vele, órákig tudnék mesélni, de szerencsére egyetlen szótaggal is el tudom mondani: sok. Másképp sok, mint a BMW-k belseje, nyilván a kevésbé prémium anyagok miatt fáj kicsit jobban. A részketek egyesével még oké, de együtt nagyon nem adják ki. Nem hasonlítanám mondjuk egy három hete oszladozó macskatetemhez, amit frissiben lehányt egy szalontüdővel túlzabált részeg, inkább csak zavaró, hogy ennyi pénzből lehetett volna valami rendezettebbet is rajzolni. Na ja, hát ez van, nem baj, azért egy kört ezzel is megyek.

Megyek??? Zúzok, mint az állat! A Ford valamikor az ezredforduló táján, az első Focussal és a hozzá tartozó (new edge design) Fiestával nagyon ráment a vezetési élményre. Tekintetbe véve, hogy 2016-ot írunk, és ez egy új Focus, minden bizonnyal rajta is maradt. Oké, hogy ez az 1,5 TDCI 15 lóval (120) erősebb, mint a dízel Golf, de nem ez jelenti a különbséget. 270 Nm Igazából nem is tudom, mi, csak az eredményét tapasztalom. Pár száz méter után jön egy körforgalom, oda eleve kicsit gyorsan esek be, mert... mert nem tudom, miért, biztos ugyanazért, amiért kifelé még annál is gyorsabban mentem.

A számokban nem sok különbség van. A Focus három tizeddel hamarabb van százon, ez semmi, meg jelentősége sincs (10,7-11,0). Tömegre mindkettő kicsivel 1,3 tonna alatt van. Tengelytávban a Focus egy bő centivel nagyobb, csomagtartóban viszont nincs meglepetés, miután jót méricskéltünk a colstokkal: a Golfé alapban is sokkal nagyobb (490 l – 605 l), lehajtott hátsó támlákkal pedig jó száz literrel (1516 l – 1620 l), ami megint csak kevésbé lényeges, mint élőben látni, mennyivel jobban használható furgonként a Golf.

Konklúzió: két jó autó, nagyon gazdagon felszerelve, elfogadható áron. Valójában mi majdnem mindig drágálljuk a tesztautókat, hiszen ha listaáron konfiguráljuk őket, akkor időnként tényleg borzalmas dolgok vannak a végösszegnél. Szalonokban pedig ritkán kérdezünk rá, ezt vagy azt mennyiért vihetnénk el. A múltkor mondjuk elkezdtem alkudni egy Kia Sportage-re, az is elég jóáras volt egyébként. A mindennapi életben, mondjuk úgy, összesítésben a Golf határozottan jobb autó. Szebb, átgondoltabb, kívül és belül. Egyetlen dolgot nem tud, abban pedig épp a Focus a világbajnok: egy nyomorult kisdízellel olyan vezetési élményt adni, hogy az ember kiélhesse összes alantas ragadozó ösztönét. Szerencsés helyzetben van, aki ebből a kettőből választhat. Persze annak sem rossz, akinek benne van az Octavia.