Lakossági használtteszt: Volkswagen Polo Blue GT – 2016.

Tudják miért van tele TDI-kkel az ország? Mert még gyorsan menni is úgy akarunk, hogy nem kerül sokba. Egy jó dízel simán megfog egy hasonló lökettérfogatú benzines autót, miközben, ha nem kínozzák, akkor barátságosan fogyaszt. Ha meg megcsippeljük, mint a Playstationt, akkor végképp mi leszünk a falu bikái.

A takarékos gyorsan menés igényét a Volkswagen is felismerte, és megcsinálta a Polo Blue GT-t, a Polót, amely úgy sportos, hogy közben takarékos. Ehhez az kellett, hogy az eleve könnyű – a legkisebb motorral alig 995 kilós – Polóba a jól optimalizált 1,4-es TSI turbómotort építsék, 150 lóerővel. Ez eddig sima túlmotorizáltság, a Blue-ság pedig a hengerlekapcsolásban ölt testet. A négyhengeres benzinmotort 1400-as és 4000-es fordulat között csak az egyes és négyes hengerét használja, az átlag sofőr pedig a használat hetven százalékában itt pörgeti a motort.

Gergő az a fajta autóvásárló, aki nem típust preferál, hanem célt tűz ki: be kell férnie három gyereknek a hátsó ülésre, és alkalmanként lehessen vele autózni egy rendeset. Ő a céges Ford S-Maxszal jár, a Polót a feleségének szánta, aki reggelente az oviba viszi a gyerekeket és hasonlók. Elsőre egy korábbi, használt Golf GTI-t nézett ki, de azt túlságosan explicitnek érezte, nem vágyott sem a kétszáz sok lóerőre, sem a nagy kasznira.

A következő jelölt a Ford Fiesta ST volt, ez talán a ma kapható legjobb sportos kiskocsi, de két probléma is volt vele: amikor Gergőék autót kerestek, még nem volt itthon ötajtós kivitel, ez pedig a gyerekek miatt mindenképp kellet, és nincs automata sem, amire a feleség vágyott. Gergő mutogatott még neki Clio RS-eket, de amikor elmentek a szalonba megnézni, a párja végül a Polóra bólintott rá.

A rendelést végül tavaly áprilisban adták le, aztán a kocsi hamar megjött, már júniusban átvették. 6,5 millió forintnál állt meg a számla, úgy voltak vele, hogy egy kisebb, jobban extrázott autó kevésbé öregszik, tovább marad izgalmas. Így lett benne nagy központi kijelző, állítható futómű, panoráma tető, függöny légzsák elöl-hátul és még pár apróság. Az elmúlt 20 ezer kilométer alatt nem történt sok meglepetés, csak a szélvédő tört be, aminek a cseréje meglepő módon 200 ezer forint lett volna, ha nem fedezi a biztosító. Indokolatlanul soknak tűnt, hiszen a szélvédő se nem fűtött, sem pedig head up display felület nincs rajta, talán középső visszapillantó fölé épített esőérzékelő-szenzor tehet az árképzésről.

Kívülről a Blue GT-t csak a 17-es kerekek, a 1,5 centinyi ültetés emelik ki a tömegből, belül pedig a háromküllős, lapított aljú kormány és a szigorúbb oldaltartású ülések térnek el egy mezítlábas Polótól. Érdekes módon a Blue GT előtt a 180 lóerős Polo GTI és 102 lóerős 1,2 TSI között nem volt más benzines motor, ide érkezett a 150 lóerős turbó 1,4-es. A DSG váltóval 7,9 másodperc alatt éri el a százat, vagyis alig egy másodperccel lassabb csak, mint 200 lóerős Clio RS, a korábbi benyomásaim alapján nem vártam, hogy így fog menni.

Több autóban próbáltam ezt a motort ezzel a váltóval, legutóbb a Q2-es Audiban, abban a váltó valamivel finomabban működött, itt akkor is érezni kisebb rántásokat, amikor nem sport módban, magától váltogat. Gergő még az indulás előtt panaszkodott, hogy álló helyzetből bután indul el az autó, mintha hezitálna, szerinte a turbólyuk miatt, szerintem inkább a váltó hangolása teszi, mintha ennyire óvatosan engedné rá az egyest. Ezt viszont nem következetesen csinálja, amikor a mozgóképeket fotóztuk, az egyik ipszilon után olyan vehemensen indult meg, hogy az már inkább rántás volt.

A baj viszont az, hogy egy sportos autót rossz dolgok miatt érzünk gyorsnak, hiszen a sportos autó hangos, ráz, a kezelésében pedig van kihívás. A Polo viszont nem ilyen, mert könnyű vele gyorsan menni, ezt is csendesen, kulturáltan teszi, nekem kicsit steril a hangulata. A hengerkapcsolást ki lehet fülelni, mert bár alig 13 milliszekundumig tart az átváltás, de határozottan megváltozik a hang tónusa 4000-nél. Rosszabb úton, vagy féloldalasan emelkedőre felhajtva hallani valami recsegést, ez valószínűleg a panorámatetőnek tudható be, hiányzik a kaszni merevségéhez az a pár négyzetméternyi fémlemez.

A gyártó országútra 5 liter alatti fogyasztást ad meg, erről ugyan nem tud nyilatkozni a tulajdonos, de városi használat mellett a 6,5 literre jön ki az átlag, a tél folyamán ez egy literrel emelkedett. Tekintve, hogy mennyire megy, amikor az ember odalép neki, ez egyáltalán nem rossz érték.  Gergő az automatával nincs kibékülve, szíve szerint kézi váltóval vette volna az autót, bár a szinte kizárólag városban történő használatnál elég kímélő a DSG.

A futómű csillapítása állítható, de szerintem a lágyabbik állásban is bőven stabil, a tulajdonos is csak akkor feszít rá, amikor kiviszi pályanapra a kocsit. Mert Gergő a Hungaroringen is hajtotta már a Blue GT-t. Itt látszik, hogy egy autó megítélése mennyire szubjektív, mert sokaknak még úgy általában a GTI Volkswagenek puha autók, de ha az ember belövi az elvárásait, akkor 150 lóerő is bőven elég lehet a lelki egyensúlyhoz.