Ön egy sikeres, húszas évei közepén-végén járó, nyugat-európai fiatal. Megszerezte a mesterdiplomát a gazdasági egyetemen, határozottan lépked felfelé a ranglétrán. A Passat még messze, egyébként sem kopaszodik, de az Octaviánál valami izgalmasabb kéne. Amibe beférnek hétvégén a haverok, a tetejére két kenu, a hátuljára egy bringa. Legyen Q2-es Audi? Legyen, csak a négykarikás imidzs nélkül. Ez a Volkswagen T-Roc.
Mindenki azt várta, hogy mostanra lankadásba kezd, de nem, 2017-re eljutottunk oda, hogy már lassan a babakocsikból is SUV-ot csinálnak. Eleinte idegenkedtem, hiszen mindig úgy gondoltam, hogy a terepen használhatatlan, de terepjárónak kinéző dolog azt az ősi ösztönt elégíti ki, hogy többnek akarunk látszani, mint valójában. Ellenérzéseim voltak ezzel az attitűddel, de már meghajoltam: bizonyos SUV-ok kellenének. Bitang jó egy Volvo XC60 légrugóin ringatózni, egy erősebb Subaru Forestert lepadlózni pedig olyan, mintha egy bespeedezett rinocérosz hátán lovagolnék.
Gyarlók vagyunk, a Volkswagen pedig kiszolgálja az igényeinket, ha csak a méret számít, ott a Touareg, józanabbaknak a Tiguan, viszont kompakt crossover, vagyis a Golf-osztály méretű SUV még nem volt. Na de majd most! Itt a T-Roc, ami nem egy sokadvonalbeli rapper, hanem egy kompakt crossover: a T a nagy elődökre utal (Tuareg, Tiguan) a Roc pedig a rock-ra, de nem úgy, mint szikla, hanem mint zúzás. És valószínűleg tudják, mit csinálnak, hiszen az egyik legnépszerűbb modelljüket SUV-osítják, a jelenlegi trendek fényében nem nehéz megsaccolni, hogy siker lesz-e.
Tannisba sajnos egy jellegtelen, fekete autót hoztak el, viszont amint valamilyen színt kap, kiderül, hogy döbbenetesen jól néz ki, már a hideg, steril Volkswagen dizájn keretein belül. A kerekekre húzott egyszerű, de látványos szélesítések mutatósak, a maszknál pedig nagy összegbe mernék fogadni, hogy az eljövendő egyen Volkswagen-pofát sütötték el. A gyártótól szokatlan módon még egy kreatív geg is belefért, a ledes nappali menetfény egy lapított sarkú négyszög, ami körbefut egy műanyagbetétet, de ez az index is. Elég látványos, amikor irányjelzésnél váltogatja a színét. Sajnos csak a jobban felszerelt darabokhoz jár, a mezítlábas kivitelekben alul nappali menetfény felül az index világít.
Mokány a forma, ahogy a C-oszlopot előrecsapták, az egy az egyben az Audi Q2-t idézi, onnan is jön a műszaki alapok legnagyobb része. 115, 150 és 190 lóerővel lehet megvenni, a dízel és a benzinmotorok teljesítményszintjei is megegyeznek. 150 lóerőtől akár 4motion is lehet az autó, a legerősebbekhez pedig már szériában jár az összkerék és a duplakuplungos váltó. A Tannistestre befogott autó 190 lóerős, benzines volt, ami azért eléggé ágyúval verébre jelegű összeállítás.
Akárcsak a többi Volkswagen, a T-Roc is bőséggel használ nagyszilárdságú acélt, és bár egyelőre nincs biztosra vehető súlyadat, nem valószínű, hogy nehéz lenne. A kétliteres TSI ráadásul a jól hangolt, hétgangos duplakuplungos váltóra lett ráakasztva. A kis súllyal és ezzel a hajtással olyat megy a T-Roc, hogy rendesen megdöbbentő, ha saccolnom kéne, hét másodperc alatt érheti el a százat. Viszont a futómű billegős, eleinte elkönyveltem annak, hogy pusztán ez történik, ha a Golf-mechanikát felemelik, de eszembe jutott, hogy a Q2-es Audi viszont mennyire élvezetes volt, még az 1,4-es, elsőkerekes változat is.
A billegés mellett legalább egész jól rugózik, még a kisebb szintkülönbségeket is jól viseli. Viszont ezzel a hajtáslánccal már csak a futómű miatt is sok, na meg a 12 liter környékén cirkáló fogyasztásmérő is inkább arra utalt, hogy a 150 lovas, elsőkerekes a jó deal, hiszen, ha a G Mercik 95%-as sosem megy terepre, nem valószínű, hogy pont a T-Rocnál lenne jobb az arány. A magas üléspozíció és az ebből fakadó jó kilátás megvan, és ebben a kategóriában ez elég is. Csak valami utasteret is kitalálhattak volna bele.
A beltér az aktuális Golf Sportsvané, amivel nincs baj, egyen-Volkswagen panelekből építkezik, minden alkatrészt láttunk már valahol, szívrohamot senki nem fog kapni a nagy meglepetésektől. Ellenben ez a hasmenés színű műanyag dekor messze van a telitalálattól. El tudom képzelni, hogy egy bézs, vagy világosszürke belsővel mutat, de itt a feketén elég jellegtelen. A prospektus szerint lehet mindenféle, még élénk színeket is rendelni bele, azzal sokkal jobban mutatna, meg az autó karakteréhez is jobban passzol. Az ajtókra hiányzik a legjobban valami, mert a magasítás miatt sokkal nagyobb a pőre műanyag felület, így viszont olyan sivár, mint a Hortobágy az atomháború másnapján.
Viszont azt nem lehet eltagadni tőle, hogy csendes, ráadásul egyáltalán nincs benne sebességérzet, az egész élmény végtelenül steril. A 120 csak egy szám, a 140 is, először 150 táján támad az embernek olyan érzése, hogy érdemben mozog, de a futómű miatt viszont meg nem akar ennyivel menni, mindehez egy tökéletesen élettelen komány jár.
Az autóban benne van a Volkswagen össze most elérhető vezetéssegítő rendszere, viszonylag kevés vonalak közti pingpongozással tartja a sávot. A komolyabb felszereltségi szintekhez már digitális műszerfal jár, amire tetszés szerint behozható bármi, ez közel olyan jó, mint az Audik digitális műszerfalai. Itt megjelenik, ami fontos, mint a térkép, vagy a híváslista a középső, nyolccolos kijelzőn pedig mehet a lejátszási lista vagy a rádióadók. Ja, ha már rádió: a T-Rochoz is elérhető Beats by Dre hangrendszer, ami inkább mélyen szól, mint szépen, ellenben jó drága lehet behúzni a konfigurátorban.
Miután már egy Golf is akkorára nőtt, hogy a legtöbb átlagos igényre nem kell több, a T-Roc pedig egy bakancs-kasznis Golf, tehát a helyre végképp nem lehet panasz. Ugyanúgy arasznyi hely marad a támla és a térdem között, ha önmagam mögé ülök, csak ugye delejes fejtér is növeli a térérzetet. A csomagtér 445 literes, 2:1:2 arányban dönthető ülésekkel, vagyis minden belefér, ami kellhet, meg még egy kicsi, csak a csomagtartó pereme magasabb a kelleténél. A Volkswagen óvatosan szállt fel a kompakt crossover hullámra, cserébe most stabilan szörfözhetnek. Nem valószínű, hogy a T-Roc ne ütne be a piacnak, pedig a 6,1 milliós (német) indulóára még valószínűleg másfélszer ennyi lesz, mire a nem lábbal hajtós változatot összeállítja a vevő.
