Ford Focus Tournier 1,0 GTDi Ecoboost Trend – 2013.

Akril-, más néven területiképviselőfehér; ha racionális autó kell, többet ér, mint egy Fuji White Pearl Metallic – még én is lejavítom a kisebb sérüléseket fehér körömlakkal. Külsőre csak egy új autó a sok közül, a hangsúly az újon van, hiszen hiába 2013-as, a Focust a következő évben frissítették. Aki fejből tudja a faceliftelt és az eredeti közötti különbségeket, általában annyira beteg, hogy úgysem az utcán nézegeti az autókat, hanem a pincében kínozza a macskáját, de nem a Focusnál: a frissítéskor nagyon látványosan rakták rendbe a formatervet.

Ez az eredeti. Van egy jó formaterv az új autóhoz, amit félidőben frissíteni kell, mert muszáj, és kínjukban szinte mindig elrontják. Ez talán az első eset, hogy fordítva történt. Nekem is addig volt jó, ameddig nem kellett ránéznem szemből (Jézusom, ezek a lámpák!) és hátulról (Úristen, ezek a lámpák!). Anyám mérhetetlenül elégedett lenne velem, ha ilyen autót vennék, ennek okait tárja fel egy pszichológus, nekem meg nyilván felesleges hosszan magyaráznom, miért nem fordulhat elő ilyesmi a büdös életben.

A belseje is még a frissítés előtti, tehát egyfelől nincs még benne a tablet, amit utálok, mármint a tabletet, ha van. Dizájnszempontból. És ebben még csak a középkonzol gombjai sem türemkednek olyan nyomasztóan, mint a frissítés előtti Kugában. (Az újban már megoldották, igaz, egy tablet beépítése árán.) A Trend felszereltségre rádobtak pár extrát, mint tempomat, szélvédő- és ülésfűtés, kicsit furcsa is, hogy előbbi nem csak dízelekben bukkan fel. Az állapota alapján nem vigyáztak rá betegesen, hanem csak normálisan használták – vannak apró karcok, 130 ezer kilométere alatt szerintem én is több kárt tennék benne, pedig szeretek vigyázni az autóra.

Az igazi gond nem a formaterv. A gond a 999 köbcentis, 100 lovas háromhengeres motor. A hengerszám a legkevesebb, én például észre sem vettem. Úgy el van szigetelve a hangja és a vibrációja, vagy olyan ügyesen játszottak a kiegyensúlyozótengellyel, meg hasonló mágikus marhaságokkal, hogy semmi sövényvágó-karaktere. Halk és simán jár. A fogyasztása sem vészes, a Spritmonitor fakírdriverei 7-8 literekkel járnak el vele, ami egy 1250 kilós autótól szerintem jó. Viszont szokni kell, főleg nekem, aki háztájiban erős, nyomatékos motorokhoz vagyok szokva. Na jó, mégsem viszem el a balhét a Ford helyett: ez az 1,0 Ecoboost elképesztően harmatos, hiszen például a Kia szívó egyhatosa (132 LE) még a Sportage hőlégballonnyi testét is elfogadhatóan vitte. Ez viszont még a jóval könnyebb új Fiestában is gyenge volt, nemhogy a 120, de még a 140 lovas változat is.

Krisztián azt mondja, ha létezne még a Ford előző 1,6-os szívó benzinese ugyanekkora teljesítménnyel, bármennyit el tudna adni. A múltkor jött egy a kereskedésbe, délelőtt felrakta a hirdetést, délutánra el is vitték. Ezt is el lehet adni, leginkább egy próbaúttal, mert a csendesség, a sima járás, meg a szemfényvesztő, rutinos vezetés megteszi a hatását. Az ellenben nem jó, ha rögtön ki kell fordulni az autóval a forgalmas Szentendrei útra, mert kilőni még a szó legkispolgáribb értelmében sem lehet. Egyszerűen nem megy, nem megy, nem megy, nem megy. Létezik fordulatszám, ahová felpörgetjük a motort, aztán leugrunk a kuplungról, és szépen elindul az autó, csak nem ennél a Fox gyári kódnevű Ecoboostnál.

Nem csak fordulat (=turbónyomás), de valamennyi lendület is kell. Álló helyből gyorsan indulni reménytelen: ki kell várni a lukat a forgalomban, nincs mese. Ezúton kérek elnézést az autóstól, aki a csillaghegyi kereszteződésnél beragadt mögöttem: igen, mindketten átfértünk volna, ha ... ha nem ezzel az autóval vagyok. Ott jöttem rá, itt olyan nincs, hogy kettesben gurulgatás – ha bármi kétely merülne fel, hogy gyorsításra lehet szükség, 40-es tempóig maradhat az 1-es. A turbótechnika hatalmasat fejlődött a downsizing-kor beköszönte óta. Lényegesen kitolták a használható fordulatszám-tartományt, de továbbra is kell hozzá némi köbcenti.

Nem az van, mint régen az Impreza STI-ben, hogy felnyomjuk háromtól ötezerig, elváltjuk, megint ötezer, és így tovább. Hanem már időnként egész barátságos, 3500 körüli tartomány áll a rendelkezésünkre. Az EcoBoost 1,0 viszont annyira küzd az 1250 kilós saját tömeggel, hogy valahol 4500 körül kezd végre rendesen menni. Amit értékelhetnénk akár szívómotoros karakternek is, de sajnos a 4500-körül kezdődő meredély alatt végeláthatatlan a síkság. Egy nyugis kisvárosban ez akár soha nem okoz gondot, de ha nap mint nap a reggeli és esti csúcsforgalomban kell életben maradni, csak az a kérdés, mi adjuk fel hamarabb, vagy a kuplung.

Ha 70-es tempóról gyorsítanánk, kettesbe (!) kell visszaváltani, ott a 4500, onnan meg is fog indulni. A piac végtelen bölcsessége is benne lehet a típus rosszabb eladhatóságában, meg az is, hogy ugyanott tart a megítélése, mint 10-15 éve a hibrideké: oké, hogy most jó, de mi lesz majd egyszer? A hibrideket már elhisszük, de ahhoz is kellett két Prius-generáció. A váltó persze jó, de öt fokozattal legyen is – ennyi elfér bármilyen kulisszában. Meg hát a nyomaték miatt sem kell erősítgetni.

:DD

A fokozatokat amúgy is rendesen széthúzták, nem csoda, hogy 90-es tempóban 5-ösben 2200 körül van a fordulatszám. Tehát akár utazni is jó, csak nagyon át kell állítani rá az agyunkat.

A vezetési élmény fordos. Ha pedig a 120 lovas dízel Focus kombival jó volt autózni, legalábbis hirtelen kedve lett az embernek, főleg a hasonló Golfhoz képest, akkor a benzines kisturbónál ez nem is lep meg. Tudja a Fordok elképesztően jó futóműhangolását, ez a kombi talán még a többinél is jobban: hintószerűen ringatózik, de ha határozottan mozdítok a kormányon, ő is ennek szellemében vált irányt. Ha ellenben valaki arra számítana, hogy egy öklömnyivé downsizingolt háromhengeres majd jobban fordul nekünk, mint az 1,5-ös dízel, ki kell ábrándítanom: nem azért lesznek kicsik mostanság a motorok, hogy az autók fickósabban kanyarodjanak. Az 1,0 Ecoboost történetesen nehezebb, mint az 1,6-os szívó előd – öntöttvas blokk, nehéz lendkerék, és még az 1,5 dízelnél is csak olyan 20-30 kilóval könnyebb.

A húszezer kilométerenkénti olajcserék istenien néznek ki a kötelező szervizlátogatások listáján. Ez majdnem olyan jó, mint amikor az Opel eltüntette a műszerfalról a vízhőfokmutatót, és olyasmiket kommunikált, hogy ó, ezeket a modern motorokat simán lehet hajtani hidegen is. Amúgy még az is lehet, hogy igen, mindenesetre levetett céges autót a tisztességes szervizelés miatt érdemes venni. Lehet akár kívül-belül karcos is, mert a tulaj (illetve felhasználó) nem úgy vigyázott rá, mint egy élet munkájának gyümölcsére szokás. Viszont belül nem rohad, semmilyen értelemben.

Optimális antiautó 2,7 millió forintért. Imádok tötymörögni, hatótávot növelni, lejtő tetejéről kigurítva rekuperálni, de ez azért több a soknál. Ha nem hajt a tatár, simán lehet vele közlekedni, de tényleg fontos, hogy egy pillanatra se legyen rajtunk időnyomás, az alárendelt úton ne álljanak mögöttünk, ha kikanyarodnánk a főútvonalra, illetve a főútvonalon is tartsanak a közlekedők bő száz méteres követési távolságot.

Alkatrészárak (Bárdi Autó bruttó kisker ár)
Fékbetét – első	14 897 Ft	Textar
Féktárcsa - első	14 831 Ft	Textar
Kuplungszett	116 989 Ft	Sachs
Olajszűrő	3 235 Ft	Mann-Filter
Levegőszűrő	6 817 Ft	Mann-Filter
Pollenszűrő aktív szénnel	8 332 Ft	Mann-Filter
Lengéscsillapító / első,  jobb (1 db)	40 994 Ft	Bilstein
Lengéscsillapító / hátsó (1 db)	44 950 Ft	Bilstein
Első lámpa, jobb, halogén	35 759 Ft	Depo