Opel Insignia Country Tourer Exclusive 2.0 CDTI AWD – 2018.

Az opelség, mint dehonesztáló jelző nekem eddig nem volt meg, de elnézést, nem tudok vele mit kezdeni. Az egyik megfejtés az lenne, hogy az Opel valami elmaradott dolog, és Ghánának sem rójuk fel, hogy nincs űrprogramja. Ezzel csak az a baj, hogy az Opel nem avítt, az aktuális Astra  például párásra lihegte a Golf nyakát, olyan közel van hozzá. Aztán nézhetném onnan, hogy a kritizált tulajdonságok annak tudhatók be, hogy az Opel olcsóbb, mint a konkurencia, tehát ne is várjunk magas színvonalat, viszont ez meg egyszerűen nem igaz.

Mivel a Ford nem gyárt magasított terepkombit a Mondeóból, sem pedig a Mazda a 6-osból, tulajdonképpen a Volkswagen Passat Alltrack marad riválisnak, aminek alapára 12,79 millió, míg az Opelé 12,77. És mivel ennyi pénzért a Passat nem csörög, hadd várjam már el, hogy a Opel se tegye. Nem arról a jellegzetes dízel mormogásról van szó, amire kényszeres önigazolási rohamukban a dízel-janicsárok rámondják, hogy férfias, a 209 lóerős biturbó kétliteres úgy szól, mintha kavicsokat pörgetnénk egy befőttes üvegben.

A remek effekthez nem is kell igazán terhelni, finom gyorsításra is hangos, ráadásul kellemetlen vibrálással festi alá az élményt. Mondhatnánk, hogy egy kihegyezett dízel már csak ilyen, hiszen a 240 lóerős dízel Passatnak is voltak kellemetlen tónusai, de közel sem ekkora hangterjedelemben. Ha menne, nem haragudnék rá ennyire, de a Country Tourer 209 lóerővel és 480 newtonméterrel csak simán semmi különös.

Volt nálam a 260 lóerős OPC-line Insignia, annál is hasonló az élmény, hallottam, hogy istentelen erő van benne, éreztem is, hogy valami mocorog, de valahol félúton a kerekek felé elkopott a delej. A 170 lovas dízellel is sikerült menni jó száz kilométert, és ha vakteszten kéne megmondanom, hogy az, vagy a 209 lovas erősebb-e, bajban lennék. Nem is azért, mert az ember többet vár egy csúcsdízeltől, de ekkora teljesítmény egy Passatban vagy Octaviában lényegesen nagyobb bulit csinál.

Hogy a motor lagymatag, vagy a nyolcsebességes automata eszi az erőt, nem tudom, utóbbi egy-két rántástól eltekintve szép komótosan teszi a dolgát, ami ebben az autóban inkább erény. A hasmagasság mindössze 2,5 centivel magasabb, mint a mezei Insignia, a terepkombiság inkább a műanyag kerékívekben és a lökhárítóbetétekben merül ki. Légrugó nincs, ahhoz legalább egy Audit vagy Volvót kell venni, az Opelnél a csillapítást lehet hangolni. Van Sport és Tour menetmód, utóbbi kifejezetten kellemes, hajókázós, és ha valamit, ezt igazán élveztem a Country Tourerben.

Amikor csak tartani kell a sebességet, a motor sem zavaró, és jó úton a beltér elemei sem zörrentek meg, ilyenkor tökéletes utazóautó. Itt világosodtam meg: egyszerűen pénzkidobás megvenni a legerősebb motort. Egyrészt nem érződik erősnek, másrészt kellemetlen a hangja, viszont ami jó egy Insigniában, az itt is perfekt. Továbbra is imádom a középső konzolt, hogy megmaradtak az analóg kapcsolók a klímaszabályozáshoz (áldassék!), és az AGR ülésből még mindig szomorú kiszállni. Nem tudom, hogy a valós légköbméterek teszik, vagy az okosan formázott bútorzat, de az Insignia levegős, több cimbim ült be úgy, hogy te jó ég, mekkora hangár.

A futómű-sommelier-k egyedül azt rótták fel neki, hogy tempós kanyaroknál imbolyog, de hát aki tempósan akar kanyarodni, már úgyis lefoglalózott egy GSI-t, engem kárpótolt a kellemes lebegés. Ugyanúgy van hatalmas csomagtér, ugyanúgy frissnek hat a forma, sőt, kezdem azt gondolni, hogy eredetileg ezzel a meggy bordóval rajzolták meg, ahogy a naplementében kiviláglik elöl az okosfényszóró, az tényleg boszorkányos. Ha mindenképp kell a terepkombiság, érdemes elhagyni az erős dízelt, a 170 lovas alig tűnik gyengébbnek, ráadásul kevesebbet is kér. Ez az autó, kevés városi használattal, és sok, a 10-es úton való szötymörgéssel 8,2 litert fogyasztott, ami azzal együtt, hogy mennyire nem megy jól, igazából sok.

Tavaly augusztusban járt nálunk a nem magasított, de összkerekes, dízel kombi, azért 12,6-ot kértek. Ha innen nézem, a megemelt, műanyagozott Country Tourer 12,7-ért ajándék, de igazából ellocsoltunk majdnem 3 milliót, egy olyan autóért, ami érdemben alig jobb. Egy szerényebben felszerelt, kézi váltós, de már kétliteres, 170 lóerős, összkerekes Insignia megáll hajszállal 10 millió alatt, és az még mindig egy bitang jó autó, ha mindenképp kell az automata, még úgyis csak 10,2. Ebből a szemszögből viszont nem tudok észérvet felhozni a Country Tourer, de leginkább a 2,5 centis emelés mellett.