Honda Civic 1.6 I-DTEC, mármint dízel – 2018.

Mondhatni ismerem: az 1,5-ös benzinesről csináltam tévéműsort, írtam róla tesztet, aztán az új Honda NSX ausztriai bemutatójára menet jól meghajtottam a Civic Type R-t. Így is maradtak fehér foltok. Tegnap robogóztam Újpesten, az egyik kis jobbkezes utcában jobbról jött egy fehér Civic, de megállt. Én is álltam, és vártam, hogy sakkozza ki, nincsen tábla, neki van elsőbbsége. Kellemes tavaszi délután volt, ráértünk, más nem járt arra rajtunk kívül. Egy idő után azért megköszörültem a torkom, és mivel le volt húzva az ablaka, mondtam a srácnak, hogy jobbkéz, parancsoljon.

- Robi, te vagy az? - így ő.
- Igen. És képzeld, pont ebből a Civicből van nálam az új 1,6-os dízel.
- Na, nekem olyan nem jutott, ez a literes benzines.
- Ebből van háromhengeres?! És milyen?

Szó szót követett, félreálltunk, átült a jobb egyre, és mentem egy kört a háztömb körül. Azon túl, hogy beigazolódott, minden új Civicben azzal kezdem a fészkelődést, hogy véletlenül bekapcsolom az ülésfűtést, a háromhengeres is jó kis autó, érzetre ugyanazzal a csodálatos futóművel, kitűnő váltóval. A Honda ráadásul a három hengert is egész fájdalommentesre tudja csinálni. Ettől még persze nagy kérdés, hogy ha a fogyasztás a legfontosabb, melyik kéne, a literes huttyogó, vagy a dízel.

A formáját felesleges volna még egyszer elbáboznom. Pont olyan, mint az elősző tesztben, és az összes többi kortárs, nem Type R Civic, csak ez kék. Mondhatnám, már megszoktam, de nem lenne igaz. Maradjuk annyiban, hogy elfogadtam. Elfogadtam, és mivel nagyon sok pozitív élmény köt az új Civichez, például a trafi, amibe oda-vissza beleszaladtam jó 70-nel, valahogy nem kapta el, kicsit meg is kedveltem. Annyiban a kezemre játszottak a formatervezők, hogy ez jó dizájn. Nem ázsiai förmedvény, mint a Mahindra XUV500, vagy egyik-másik régi Hyundai; ez csak más. Pokemon-életérzés, Halálos iramban-univerzum. Nem tévút, csak másfelé visz. Talán annyiban hibás a koncepció, hogy nem egy rétegmodell kapta, hanem a Honda legfontosabb típusa.

Mije is van most a Hondának? Hogy híjják a Polót, meg a Corsát a Hondánál? Sehogy: a kis Honda a Jazz, ami nem hagyományos kisautó, inkább afféle zseniális rondaság, mint Elon Musk tinédzserkorában. És van még HR-V, CR-V, meg az NSX. Frankón. Na most ebbe a mezőnybe beledizájnolni egy ilyen Civicet, na az bátor. Általában a gyávaságért károgok, ha autógyárak formatervei kerülnek szóba, a VW kockázatkerülése már évek óta az agyamra megy, szerintem a Volvo is túltolta, de a Hondát is inkább tisztelem, mint értem. Mert ebben a mezőnyben nem igazán látom az autóipari kenyeret; a modellt miből stabilan megélnek.

A belsejét is szeretem, bár az infotainment rendszere teljesen alkalmatlanná teszi a kölcsönzői autó szerepére. Pár nap alatt belakod, megszokod, hogy mennyire hülyén kell egyáltalán bekapcsolni a rádiót, vagy hogy a klímavezérlést sehol sem találod, mert magát az egyetlen CLIMATE feliratú gombot kell megnyomni, és a monitoron jelenik meg a vezérlő. Megtanulod azt is, hogyan kell beülni úgy, hogy matatás közben ne nyomd meg az ülésfűtés gombját a kijelző és az indítógomb között. Az ülés továbbra is nagyon jó, és ha nem pumpáljuk magasra a karral, nagyon alacsony, de ezeket a dolgokat is kifejtettem már egyszer az 1,5 Sportban. A kormány... hát arról egyik nap tényleg azt gondolom, hogy direkt lett ilyen zseniálisan retró, a másik nap meg, hogy egyszerűen csak béna.

Még emlékszem, milyen volt, amikor a Honda végül csak legyőzte corporate undorát, és fejlesztett egy dízelt, természetesen a dízelláz csúcsán, a 2000-es években. A V-TEC-et is fejlesztő csapat megcsinálta a 2,2-es i-CDTi-t, ami az Accordban mutatkozott be, és 2004-ben az év motorja is lett. Sok volt körülötte a hókuszpókusz, hogy milyen erős, milyen halk, és szinte már olyan, mint egy benzines. Én is lelkes voltam, de valahol 5-10 évvel később a Honda dízele már mintha beleszürkült volna a mezőnybe, mint egyszeri olasz légiós az NB 1-ben. Nem lett rosszabb a motor, csak időközben mintha a többi is kapott volna valamit abból a bársonyosságból, ami a Hondáét megkülönböztette a többitől.

Viszont most, hogy végre kipróbáltam az újat, amit tíz évvel a 2,2-es után mutattak be, nem mondhatok mást, mint a régiről, akkor: bársonyosan jár, már-már benzines a hangja, stb, stb. Igen, jól számoltak, ez a motor csak nekem új, ötéves tesztünk is van már róla, csak valahogy mindig lemaradtam róla, és – az vesse ránk az első követ, aki szokott – mi nem szoktunk leméretezett dízelekről szenvedélyes vitákat folytatni az ebédszünetben. Nekem tehát új volt, annál látványosabban tudtam rácsodálkozni. Bársonyosan jár, elképesztő ügyességgel imitál benzinest. Nem hangos, illetve biztos vagyok benne, hogy egy európai gyártó jobban elszigetelné a hangját, de épp 17 éve tudjuk Jos Pappaert-től, a Toyota zaj- és vibrációügyi főmérnökétől, hogy a japán fül jó zajnak tartja a motorét, és rossznak a szél süvítését.

Hihetetlenül rugalmas. Városban alig kell váltogatni, mert 3-asban már 30-as tempóról tud gyorsulni, ami úgy 1200-as fordulatszám, és a fokozat 50-nél se fáj, mert ez a dízel 1800 körül sem kezd fájdalmas bégetésben, mint mondjuk a Dacia 1,5 dCi-je. Az, hogy egy hét alatt sem tudtam rájönni, hogyan kéne nullázni a fogyasztást, egyszerre minősít engem és a Hondát, mindenesetre városban nem ment 6,3 fölé. A legfurcsább, hogy sokkal erősebbnek érezni, mint 120 ló. 180-at semmiképpen nem hallucinálnék bele, de saccra, illetve érzésre olyan 150-160 LE.

A kanyarok általában hegyen vannak, én pedig a szokott helyre, a dobogókői szerpentinre vittem, és semmiben nem szenvedtem hiányt. Emelkedő, kanyar, kátyú - mindenben dúskálunk. Az első pár hétben kéne valami váltáslámpa, mert ezt a 2000-4000 közötti menést még nem érzem, és száguldozás közben jobb az utat nézni, mint a fordulatszámmérőt, de a legenyhébb kifejezés, hogy el lehet vele autózgatni, még családostul, teli csomagtartóval is. (Ez a csomagtartó amúgy nálam már a feleslegesen nagy határesete.) Papíron versenyben van a világ legérdektelenebb autója díjra, hiszen csak végigmondom, hogy 120 ló (@4000), 300 Newtonméter (@2000), 10,1-es 0-100, és félig már be is aludtam. De hiába, a puszta számok nem mindig írják le jól a minket körülvevő világot, és az 1,6-os dízel a létező legjobb kompromisszum a területi képviselős és a boyracer vezetői profil között.

Emelkedőn is jól kiadja abban a tartományban, ahol azért 110-nél gyorsabban nem illik veretni, de ez a Civic igazából futóműből váltja meg a világot. Még úgy is, hogy nagyobb, mint a konkurensei; a Focusnál 5 centivel, az Astránál 3,5, centivel nagyobb a tengelytávja, csak a Mazda3-asé több, az is csak 3 milliméterrel. A Civic 50-100 kilóval nehezebb náluk, meg mondjuk legalább 100 literrel a csomagtartója is nagyobb, és nem is végeznék most fejben egy elméleti összehasonlító tesztet, de az biztos, hogy a Civic-kel megdöbbentően precízen és gátlástalan módon lehet gyorsan menni. Jó a váltó, jó a fék, elsőre talán kissé túl harapós is, pazar a súlyelosztás – egyszerűen úgy cikázik és vált irányt, mint az ördög. Mondjuk a rugózása kicsit keményebb is, mint a többieké.

A háromhengeres alapmotorral, a VTec Turbóval (129 LE, 200 Nm) a Civic 5,85 millió forintról indul. 1,6 dízellel (120 LE) 6,35 millió, pont félmilliós különbség. Mindkettő jó kis alapmotor, és könnyű lenne annyival elintézni a választást, hogy hosszabb utakra dízelt, rövidebbre a benzines nyomikát, de ez nem olyan egyszerű. Rövidebb utakra, nagyrészt városi szaladgálásra nyilván jobb a benzines, ez nem kérdés. Viszont a kisturbó hosszú utakon sem feltétlen fogyaszt sokkal többet, mint a dízel, a tulaj sokat pályázik és országutazik, és azt mondta, még 150 tempomattal sem nagyon megy 6,5 fölé.

Nekem persze továbbra is az 1,5 VTEC Turbo a kedvencem, igaz, azzal tényleg nem bírnék normálisan autózni. Az 1,6 dízellel már igen, ez kevésbé ösztönöz a vállalhatatlan magatartásra, viszont bármikor autózhatunk vele egy jóízűet. Ha az árra megyünk, az 1,5 Turbóban amúgy is van egy olyan árazási szopófaktor, hogy csak két szinttel feljebb, Elegance felszereltségben választható, igaz, az is csak 6,5 millió. A tesztautó Executive felszereltségben, napfénytetővel, kétzónás klímával, tolatókamerával, adaptív lengéscsillapítóval, esőérzékelővel 7,8 millió forint. Felszereltségeket összehasonlítgatni maga az újságírói agyhalál, mert minden importőri honlap máshogy működik, mások az alapcsomagok és extrák. Egy 1,6 dízel Astra (110 LE) mindenesetre Innovation felszereltségben indul bő 7 millióról, és akkor kell még bele pár dolog, hogy megérkezzünk vele ehhez a Civichez. Szóval én még abban se vagyok biztos, hogy drága.