Nem vártam tőle sokat, miért is várnék? Ez a hagyományos, nem puffasztott-krumpli Audik húzómodellje, nem olyan letaglózó méretű, mint egy A8-as, de azért az A4-nél lényegesen többet foglal a vállalati parkolóból. Már benne van a nagybetűs minden, amit Ingolstadt tud, de még nem túlzó. És pont azt kaptam, amit vártam: semmit. És milyen jól volt ez így.
Amíg csak szemlélődőként mozogtam az autós társadalomban, fel sem tűnt, mennyire fantáziátlan nép vagyunk, minden autó szürke, esetleg fekete, nagy ritkán kék. Pedig ma, főleg a prémiumszegmensben elképesztő színek vannak, elég csak a BMW fogkrémes-tubus kékjére gondolni, vagy esetleg az Audi pasztell-pirosára. Erre itt az új A6-os tesztautó, és tessék, fekete. Ne mondják nekem, hogy azért, mert így fenyegetőbb, a rendes beszaratáshoz ma már minimum Q7-es kell, de legalább emelt hasmagasság.
Az A6-os így feketében csak egyszerűen nem mutat sehogy, már-már szomorkás, bordóban, kékben az igazi. Az Audi ugyan megígérte, hogy ezentúl nem csak colstokkal lehet majd különbséget tenni a modelljeik között, de egyelőre az A6-ost néznem kell egy darabig, nehogy le A8-azzam, ami mondjuk lehet hívószó az A6 vevőknek, de rossz érzés is az A8 tulajoknak. Ellenben mindkét csoport bízhat benne, hogy az A4-es végre tényleg máshogy fog kinézni.
A fényszóró-technika fejlődésének hála egyre kisebb lámpatesteket lehet alkalmazni, így végre elkészülhetett a legnagyobb single frame hűtőmaszk, amit valaha A6-osre tettek. Reméljük, nem folytatják a trendet, mert ha így nő a rács, a végén még az oldalindexek helyére kell rakni a fényszórókat. Nincs bajom az új Audi-formanyelvvel, de nem látom különösebben szépnek, valószínűleg nincs is rá igény: hideg techno az egész, az 5-ös BMW már-már Alfának tűnik mellette, az egyetlen olyan részlet, ami valóban markáns, a hátsó sárvédők domborítása. Boszorkányosan tekeredik ki a sík lemezből, jó nézegetni a visszapillantóban.
Legnagyobb bánatomra a fekete autó kapott egy szürke belteret. Persze, a minőségben hiba nincs, zörrenni csak a legdurvább kráterekbe zuhanva zörren bármi is, de ezeken az utakon az sem segítene, ha márványból faragnánk ki a műszerfalat. Ahogy kívül, a legtöbb motívum a beltérben is az A8-asból jön, a két hatalmas tabletet egy az egyben átemelték, a felső tulajdonképpen bármi lehet, az alsó viszont kifejezetten a klímaszabályzóé, esetleg billentyűzet. Az átláthatóságába és a menük logikai felépítésébe belekötni továbbra sem lehet, ugyanúgy van rezgős visszajelzés, mint az A8-asban. Azt viszont még mindig nem sikerült megoldani, hogy ne kelljen lenézni, amikor valamit babrálnánk: az analóg potmétereket megszokja az ember, tapintás alapján megtaláljuk, a sík kijelzőn viszont nincs mit kitapintani, le kell pillantani.
Hiába a szürkeség, az ízlésességére panasz nem lehet, alumínium, zongoralakk, és bőr olyan finoman találkozik, mint eddig sehol. Kedvencem a kilincs alatt futó alumínium ív, amelybe beledolgozták az ülésmemória kapcsolóit. Hiába rögzül mozdulatlanul, tapintásra érezni, hogy ez bizony sok, tömör fém. Belekötni nem lehet, de éreztetik, hogy az igazi, audis kiteljesedés egy polccal feljebb van: például a légrostélyok nem tűnek el egy burkolat mögött, és az ülések is csak simán nagyon jók, nem pedig földöntúliak, mint az A8-asban.
Hogy miben a legjobb az A6-os, azt három kialvatlan nap után, egy 700 kilométeres autópályázás során értettem meg. Ez az autó nem fáraszt. Semennyire. Nincs még önvezetés, legalábbis abban az értelemben, ahogy a sci-fik alapján képzeljük, de autó még annyit nem tett nyugalomért és a biztonságért, mint az új A6-os. Nem feltétlen az újdonságok miatt, ami benne van, már évek óta ismert technológia, viszont, ahogy működik, az tényleg hihetetlen. A táblafelismerő például képes arra, hogy bekapcsolt tempomatnál mindig az adott korlátozáshoz lassítsa az autót, majd a feloldásnál visszagyorsítsa. Nem kell megijedni, notórius gyorshajtók kikapcsolhatják a funkciót, de a hatékonysága meghökkentő: mindegy, hogy a korlátozást aszfaltra festették, hagyományos tábla, vagy ledfalon jelenik meg, felismeri. Nem, az időjáráshoz kötött korlátozótáblák sem verik át.
A sávtartó is meggyőző, nem találkoztam még olyan autóval, ami ennyire kevés helyen vesztette volna el a felfestetlen, kicsipkézett főutak szélét. Autópályán már-már túl jól működik, ugyanis simán rászól az emberre, hogy fogja a kormányt, hiába van mind a két keze a kormányon. Ráadásul az sem elég neki, ha a súlyt érzékeli, finoman meg kell mozdítani, hogy tudja, még ébren vagyunk, erre valószínűleg a kólásüveget kormányra ducttape-ező hülyék miatt van szükség.
Az osztrák és német autópályán simán elközlekedtem két órát úgy, hogy a pedálokhoz nem nyúltam, a kormányt is inkább csak felügyeleti jelleggel fogtam. Nem autóvezetés ez, inkább amolyan rendszerfelügyelet, az autó annyi terhet vesz le a sofőr válláról, hogy az már egy átélhető élmény. Főleg éjszaka letaglózó, hogy mennyivel közelebb áll egy magánrepülőhöz, mint autóhoz: ízlésesen világítanak a fénycsíkok, közepén a két hatalmas kijelző, a műszercsoport helyén az éjjellátó képe, felette meg a head up display. Közben az autó hang nélkül, a ma kapható talán legjobb légrugókon fut. Az elszigeteltség szinte félelmetes, ha meg még a masszázs is megy, végleg nem akartam a vezetés élménye után siránkozni, de aki elkölt 33 milliót (bevezető áron 27-et), az nem is erre vágyik.
Ez inkább a tökéletesség élménye, hogy van benne motor, vagy hogy általában mozgatja valami, csak úgy mellékesen lesz érdekes, ha egyáltalán. Az 50TDI felirat egy háromliteres V6-os, halovány elektromos rásegítéssel, és valószínűleg az optimum, amire tervezték az autót, olyan kerek egész vele. 290 lóerő és 660 newtonméter már az A8-ast is hajmeresztően vitte, a kisebb és könnyebb A6 már szinte súlyos. 5,5 másodperc alatt ugrik százra, ami ennyi bőrrel, kijelzővel és masszázzsal inkább ijesztő, mint meglepő. Van még erősebb 55TDI, meg lesz V8 biturbó is, amennyire ez a konkrét változat megy, értelmezhetetlennek tűnnek a vadabb motorok.
Ha elkapja a fonalat, 120 felett is úgy indul el, hogy bennakad a levegő, a baj csak az, hogy a fonal nem mindig van meg. Eddig nem vezettem olyan Audi tesztautót, aminek tétova lett volna a váltója, és a pár hónapja próbált A8-as, ugyanezzel a hajtáslánccal jött, így esélyes, hogy egyedi a dolog, mert az A6 váltója bizony lassú. Képzeljék el, hogy kimennének előzni, félig lenyomják a pedált, a motor felpörög, de az autó nem indul el. Erre jön a pánikreakció, vagyis még lejjebb nyomják a pedált, a motor még jobban pörög, a váltó hirtelen magához tér, de ilyenkorra már úgy teker, hogy amint betalál a fokozatba, eltöri az ember nyakát a gyorsulás. Andalgásnál alig venni észre, azokban a pillanatokban fáj, amikor hirtelen kéne az erő.
Mint űrkapszula remek, de autónak is egész jó, már ha praktikum felől nézzük. Hiába ekkora hodály, és hiába írnak a forgalmijában öt személyt, a az A6 négy embernek való. Viszont ezt a négy embert és négy napi holmit, több mint 1200 kilométeren tökéletes komfortban mozgat, az A8-as tényleg csak reprezentációs céllal kellhet, mert méretben és kényelemben az A6 mindent megad. Gondolták volna például, hogy az A6-os 530 literes csomagtartója 120 litert ver az A8-aséra? Tempós autópályázással, inkább 140 felett 7,6 litert kért, kettővel kevesebb emberrel, országúton lement 7,1-re. Ezzel dinamikával és ezzel a felszereltséggel a fogyasztása ajándék, az A8-as ezer kilométeres hatótávja csak a 60 literes tank miatt nincs meg.
Akárhogy próbáltam kitúrni az emlékeimből, nem tudtam felidézni semmilyen csapatást az Audival, talán ha két kanyarban nyomtam neki. Fordul, persze, de csak úgy kötelességtudatból, nincs olyan alkatrésze az autónak amely egy pillanatra is azt sugallná, hogy nyomni kéne neki, inkább csak azért vágtázik, hogy megmutassa, ilyet is tud. Ha el kéne helyezni egy koordinátarendszerben, azt mondanám, hogy a Mercedes egy fokkal talán krémesebb, de közel sem ilyen techno, míg a BMW-ben azért néha rájön az emberre a megőrülés. Az Audi meg, hát, az csak simán lehengerlő, minden fronton, ahogy egy ilyen kategóriájú prémiumautót mérnek, és azt hiszem, a vásárlóközönségnek pont erre van szüksége. És ehhez még a fekete is kiadja.
