Teszt: Mazda 2 G90 Takumi - 2018.

Elmúltak az idők, amikor a japánok még keresték az identitásukat, sőt, egyre inkább úgy tűnik, büszkék rá. Az új Lexus LS-ben volt szembetűnő, hogy elengedték a német kliséket, és mertek nagyon japán belteret faragni bele, origamizott selyem betéttel, kristályüveggel. Nem feltétlen siker, hiszen Európában az utóbbit simán nézik strici-csillárnak, de egyrészt a Távol-Keleten bejön, másrészt meg itthon nem kötelező bekonfigurálni.

Ilyen ez, 7 milliárd ember nem izgulhat ugyanarra, de a Mazda úgy érzi, ha nem is a konkrét japán világlátást, de a japánságot mint érzést megpróbálja eladni. Nem is ismerem a nyelvet, de a Kodó, mint formanyelv-megnevezés például határozottan japánabbul hangzik, mint az Lexus-féle L-finesse. Szerintem ugyanezért dobták be a Takumi megnevezést, ami szintén elég japános, gondoljanak csak a Battle Royale írójára, Kosún Takumira, vagy az Initial D főszereplőjére, Fudzsivara Takumira.

Konyhanyelvész hozzáállás, de biztos vagyok benne, hogy sokkal több ember ismeri fel a hangzás alapján, hogy ez valami japán dolog, mint hogy tudják a takumi szó jelentését, ami mellesleg kézműves, ács. Az MX-5 Takumi kivitele például vörös vászontetőt és világos belső kárpitokat kapott, de a Mazda 2-ben inkább plusz technikát jelent a Challenge felszereletséghez képest. Ledes ködlámpa, tolatókamera és 16-os könnyűfém felnik tartoznak a csomagba.

Ha a luxust a műszaki tartalmon, azon belül is a hengerszámon keresztül éljük meg, akkor a Mazda 2 luxusautóbb, mint egy Mini: már az alapmotor is NÉGYHENGERES. Sosem voltam egy hengerszám fetisizáló arc, ugyanolyan jól érzem magam egy háromhengeres Fiestában, mint egy négyhengeresben, hiszen ezek az autók nem a mechanikai élményekről, hanem a közlekedésről szólnak. Mégis, a Mazdában egy olyan jól megcsinált, olyan finoman járó négyhengeres van, hogy szinte nem is értem, mit keres itt. 1500 köbcentire okkal sajnálnak sokan három hengernél többet, de amikor ilyen jó taposni, mint ezt, akkor azért jó, hogy elmarad a vartyogás.

Nincs túlfeszítve, ez egy 90 lóerős Skyactive, de tud ez 75-öt, meg 135-öt is, minden inkarnációját szeretjük. Nem hangos, legalábbis, amíg nem tekerjük 4000 fölé, akkor meg jó ércesen szól, talán hangosabban is mint kéne, egy Fiestába lényegesen kevesebb zaj szűrődik be. Sok ismerősöm érezte gyengének az autót, de amennyire kiveszett a köztudatból a kis szívómotor, ez inkább az elszokás eredménye. Természetes ösztön diktálhatja azt, hogy az üvöltő motor éppen elpusztul, pedig a Mazda 2-ben inkább üzemszerű a taposás, ez nem fog 50-ről negyedikben kigyorsítani. Viszont a Mazda 2 azon ritka autók közé tartozik, amelyekben a start-stop teljesen élhetően működik.

Az igazi terepe viszont a városi közlekedés. Mindenhol átfér, a kóláskupakon megfordul, a kormánya közvetlen, rövid féktáv, kemény kigyorsítás, lelkesen el lehet vele csapatni. A futóműve pont egy fokkal keményebb, mint amit a kategória indokol, viszont így tényleg nagyot lehet vele fenyíteni kanyarban. A fürgeséget egy ilyen autóban gyakori váltásokkal lehet elérni, márpedig ez a váltó ezt bőszen támogatja. Az, hogy a Mazda kézi váltók jók, akkora evidencia, mint hogy a víz nedves, és kék az ég. Meg, hogy a vérapó mindig a helyén van és egyre erősebb.

Bruce Willist félretéve akkora mechanikai élmény kapcsolgatni ezt az éppen csak nem belépő tejfölös dobozt, hogy bármelyik BMW kézi váltó sírva könyörögne a receptért. Jól megvezetett, nagyon pontos, és olyan határozottsággal ugrik be a fokozatba, mintha alul, a kulissza alatt lenne még egy apró kéz, ami besegíti. Itt még csak öt fokozat van, az 1,5-ös motorral és nagyon dinamikus közlekedéssel ez 6,4 literes fogyasztásra volt elég. A turbótlanság és az egyéb drága segédberendezések hiánya miatt jósolt tartósság mellett ez bizony jó deal.

Van egy ismerősöm, akit egyszer beültettem a Suzuki Ignisbe, és fel volt háborodva, hogy mennyivel jobban elfér az Opel Omegájában. Neki is rá kellett mutatni a tényre, hogy bizony egy kis autó fontos tulajdonsága, hogy kicsi. Viszont a Mazda 2 mintha még ehhez képest is szűk lenne. Elöl még nem is gáz, de hátul a felhúzott ablakvonal és a befelé dőlő C oszlop miatt 180 centivel már lég kellemetlen, amihez a fekete tetőkárpit csak hozzátesz. A lábtér annyira nem gáz, bár az sem váltja meg a világot, de akkor is jobban jár mindenki, ha ide csak gyereket ültetnek. Bár ő meg gyűlöli majd, hogy egy fekete műanyagkárpitot lát minden utazásból.

És ha már műanyag: a műszerfal talán lehetne eggyel puhább anyagból, de az ergonómiát nem érheti panasz. Van rendes, átlátható fűtésszabályzó, és bár érintőképernyő nincs, maga a menüvezérlés elég jól megoldott. Talán a BMW iDrive-jára hasonlít leginkább a tekerőtárcsás megoldás, gyorsan, könnyen tanulható. És igen, a képernyő kilóg a műszerfal síkjából, de legalább ennyivel kevésbé kell levenni a tekintetünket az útról, amikor ránézünk.

A Mazda 2 mellett a fő érv az, ahogy kinéz. Ezt a kategóriát gyakran elalibizik, de legalábbis féltem tőle, hogy a Mazda 6 mellett olyan lesz majd a kodósított 2, mintha apuka öltönyt felvette volna a fia, aztán mégsem. Talán a C oszlopnál túl sok a vonalak találkozása, ott mintha túl sok dolog akarna egyszerre lenni, de amúgy mokány, már-már dögös forma. A kodó-pirosat viszont elengedném már, kicsit megkopott, van most a márkának egy jó gyöngyház fehér árnyalata, a fekete felnikkel kifejezetten ütős lenne.

Hogy a Takumihoz tartozó csetreszek mennyit tesznek az autóhoz, nem tudom. Köd nem volt a teszthét alatt, így a ködlámpa képességeit nem ismerem, a tolatókamera minősége közepes, a 16-os alu kerék meg izé... gurul. Ezzel a felszereltséggel 5,2 milliót kérnek érte, a szintén 1,5-ös, 85 lóerős Fiesta, Trend felszereltséggel 4,7 millió, bár az ott erősen fapad, míg a takumis Mazda már inkább közepesen extrázott darab. A Suzuki Baleno GL például 3,9-ért vihető haza, de ugyanennyiért van GL+-os Swift is. Ezek tükrében a Mazdért 5,2 millió forint sok, viszont a Mazda talán növesztett maga köré valamiféle presztízst, meg aztán tényleg jó vezetni, és bődületesen jól néz ki. És azt hiszem ezek miatt lesz valóban szerethető.