Luxusfeleség akarok lenni

Nekem a Porsche zsenialitása nem a 911-esnél jött át igazán, hanem a Cayenne-nél. Mielőtt az ortodox hívők leütnek egy léghűtéses hengerrel, megmagyarázom: a 911 egy sportkocsi, és úgy is néz ki, olyan az anatómiája. Lapos, széles, minden porcikájáról süt, hogy annyira fogja az utat, amennyire a fizika hatályos törvényei engedik. Vagyis még annál is jobban. Az első 911-élmény ezzel együtt is olyan, mint a szüzesség elvesztése, csak bénázás nélkül, az első főtengelyfordulattal induló orgazmussal.

Viszont a Cayenne úgy szántja fel a tudatot, hogy nem sportautó, hanem egy 2,3 tonnás dugong. Minden porcikájáról süt, hogy nem lenne szabad billenés nélkül kanyarodnia, nem lenne szabad rajtautomatikával indulnia, nem lenne szabad virgoncan átterhelnie a kanyarok között, és főleg nem lenne szabad működnie. Hamarabb hinném el, hogy valaki űrutazásra alkalmassá tett egy Opel Corsát, minthogy a Cayenne ilyeneket tudjon, de megcsinálták.

A Cayenne bemutatón sikerült kicsit elkávéznom az időt, viszont 50 percnyire voltunk a reptértől és a boardingtól, a GPS meg azt mondta, hogy 80 perc az út. Hát izé, jó hely Kréta, de annyira azért nem, hogy ott ragadjunk, így rányitottuk a tüzet a Cayenne Turbóra, de úgy, hogy arra máig nem vagyok büszke. Mert elfordul mindenhol, az még szinte fel is dolgozható, de amikor 2300 kilónyi autó, négy elpörgő kerékkel, keresztben jön ki a kanyarból, az már túl van az élvezeten, az már nyers terror. Akkor jöttünk rá, hogy a Cayenne nem megy, a Cayenne pusztít, amikor a V8-as turbó levegőt vesz, az kaput nyit az időbe. Fizikailag megterhelő a vezetése, úgy kell ellentartani az erőknek. Lehet mindenféle hobbiterepjárót gyűlölni, és alapvetően nekem is hamarabb kéne gyomortükrözés, mint egy Cayenne, de a benne lévő tudást, azt csak tisztelni lehet.

És akkor itt a Macan: kisebb, könnyebb, virgoncabb, és ugyanúgy a Porsche csinálta. Nyilván, ahogy a Cayenne egy alaposan átreszelt Volkswagen Touareg, úgy a Macan is Audi Q5 alapokra épül. Csak ezek az alapok olyan mélyen vannak, hogy ahhoz képest a Mariana árok felföld. A 2014-es bemutató óta 400 ezer fogyott belőle, de siker ide vagy oda, eljött a ráncfelvarrás ideje. A külső szempontjából az átlagnál eggyel érdektelenebb a frissítés, itt is megjelent az iparban futótűzként terjedő összekötött hátsó lámpatest, ezen felül csak a műanyaghoz nyúltak.

Necces lépés viszont a Macan dízelmentesítése: ahogy minden Porschéból, a Macanból is eltűnt a V6 TDI. Sokat tennék rá, hogy eddig ez volt a legnépszerűbb motor Európában, most jön helyette egy benzines. Egy kétliteres. Négyhengeres. Gyanús, gyanús, de nincs mit tenni, a prémiumtermékek vevői nyilván rendkívül polkorrektek, meg a poszt-dízelbotrányi időkben amúgy sem illik arról a fejről tankolni, amiről a traktort szokták.

A kétliteres TFSI-t ismerjük évek óta, a Golf GTI-től a Passatig mindent jól mozgat. Ha kell rohadt erős, ha meg úgy van, nem is fogyaszt sokat, de akkor is: a Macan legalább 1,6 tonna, olyan homlokfelülettel, mint Németh Szilárd. Ilyen körítéssel 245 lóerő és 370 newtonméter nem sok jót ígér, de aztán valahogy mégis van egy 6,5-es 0-100, de főleg a Porsche egyéb produktumai mellett ettől azért senki sem esik hanyatt.

Aztán élőbben valahogy mégis kiadja. Nem, a kanyarokból kifelé nem szakít akkorát, de ugyanolyan gyilkos, precíz módon fordul el, és ugyanúgy földszintes autóként mozog. Hiába mezítlábas acélrugós futómű, ezzel is olyat lehet autózni, hogy azzal az ember már nem szívesen dicsekszik. Mert hiába kevés az erő, a hétsebességes duplakuplungos váltó van mögötte, és ezt a váltót borzasztóan kitalálta a Porsche. Ez nagyjából a tökéletes automata váltó, sokszor olyan volt, mintha a gázpedál lenyomása előtt tudta volna, mit is akarok, és úgy váltott. Ennél jobb kapcsolat a motor és a kerekek között szerintem legfeljebb elektromos hajtással valósítható meg.

Akinek a Macan csak egy divatcikk lesz, és alapvetően hidegen hagyja az autózás, az már a kétliteressel is egy másik dimenzióban fogja érezni magát, hiszen az autó maga sokkal durvább dolgokat bír, mint amivel a motor megterheli. Nekünk a szerpentines csapatással 11 liter feletti fogyasztásokat mutatott, el tudom képzelni, hogy a dízel meg mondjuk 8-at kért volna ugyanitt. Nem mintha az alapértelmezett Macan-vásárló a 3 liternyi üzemanyag költségkülönbsége miatt kéne lemondjon a vacsorájáról, de még mindig azt érzem, hogy aki fikarcnyi élvezetet sem keres a Macanjában, jobban járt egy dízellel.

Minden másra ott a Macan S. Vezettem én már mindenféle Porschét, de furcsa módon mindig az S modellek adták ki: a 911 Turbo már autózhatatlanul megy, ott nem a vezetés adja az élményt, hanem az életben maradás puszta ténye. Cayenne Turbo dettó, már ecseteltem miért. Viszont az S modell, legyen szó 911-ról, Caymanról, vagy Cayenne-ről, na, az mindig a fémbe, műanyagba és gumiba formált harmónia, egy pici darab nyugalom és tökéletesség ebben a megalomán világban. Sokat tennék rá, hogy a Macan széria legtökéletesebb darabja az S. Na jó, lehet, hogy a GTS még rátesz egy lapáttal, a hamarosan érkező Turbót látatlanban sokallom.

Itt már megkapjuk a delejt, a 3 literes turbó nincs szétfeszítve, a 354 lóerő ma már nem kirívó, és a nyomaték sem mozgat hegyeket, 450 newtonmétert tud. Viszont a munkaórát, amit nem az értelmetlen teljesítménysrófolásba toltak bele, abból gázreakciót csináltak. A korszellemnek megfelelően a hengersorok közé építették a turbót, hiszen így a motor kompaktabb, hamarabb melegszik, jobban reagál gázra. Meg jobban is pusztítja a hőterhelés, de ez már legyen a második tulaj gondja.

Ez már hangot is tud, ami nagyon kell a színházhoz, a kétliteres ennek híján van. A Sport Chrono csomaggal ott a kis kapcsoló, amivel a polgári mellett kicsit sportos (S) meg nagyon sportos (S+) módok között váltogathatunk, meg persze lehet konfigurálgatni is. Magam részéről köszönöm, Sportban remekül szórakoztam, Sport+-ba csak azért raktam fel, hogy rájöjjek, mennyivel többet tud a technika, mint én. Minden állásban értünk dolgozik a légrugós futómű, a hátsó diffi nyomatékvektorral segít fordulni, és a hátsó kerekek nagyobbak, mint az első, akárcsak egy 911-esen.

Nem pusztító élmény, a Macan S inkább a leghagyományosabb értelemben vett autószerű dolgokat adja elő. Például él a kormánya: minden pici mozdításban ott az út, ahogy az ember markolja az alcantara kormányt, érzi azt a fémes közvetlenséget, amit csak a Porsche tud. Hogy közben magasan ülök? És? A Macan S ebben a formájában több örömöt, több sportosságot, meg úgy általában több autószerűséget ad, mint egy szakajtó M-es BMW, vagy AMG Mercedes. A Macan S él, ami nem csak hobbiterepjáró mivolta miatt megdöbbentő, hanem a kor miatt is ahová készült. Egyszerűen nem lenne igény arra, hogy ennyire jó legyen, hiszen a SUV mivolta, meg a Porsche-pajzs akkor is eladná, ha úgy mozogna mint egy félig üres tejes zacskó, de mindezek ellenére is szuper.

Mindig azt gondoltam, hogy egy sportkocsi legyen a lehető legmókásabb, legrikítóbb színű, és a Macan is lehet a babakék, nem csak a 911. A szín neve mellesleg Miami Blue, és ha a kocsi alatt fekete kerekek vannak, sárga féknyergekkel, rendesen kívánatos. A Mamba Greent is perfektnek láttam, amíg egy barátom nem szólt, hogy ez a szín van Škoda Fabiához is, ami kicsit devalválja a menőségét.

Elvittek minket terepezni is, aminek sok értelme nem volt, mivel ezen a terepen az egykori hármas Golfom ledudálta volna a teljes Macan konvojt, de oké, nem esik kétségbe, ha elhagyja az aszfaltot. Hazafelé betereltek minket egy sorba, be kellett állni egy gyári Cayenne hibrid mögé, aztán felmentünk az autópályára. A Cayenne 190-210 között ingadozó tempóval vezette e menetoszlopott, mögötte vagy húsz Macan próbált nem lemaradni. Nem tudom, mennyit mentünk Liszabonig, de cirka 40 percig nem ment 190 alá a tű. Ha akkor ott kint van a kamera, most a liszaboni kapitányságon lenne sok-sok új bútor meg számítógép. Addig voltunk nagyon menők, amíg meg nem jött hátulról egy M5-ös BMW, és le nem villogta a teljes társaságot. Fájt egy kicsit, de az M5 csak a BMW csúcsa, a Macan S meg kvázi a Porsche alja.

Rég túlléptem azon, hogy ellene mondjak a hobbiterepjáróknak, még talán a Subaru Forester XT kipróbálásakor, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire rákívánok a Macanra. Őszinte, zsigeri szórakozás, ha valaki fogná ezt az egész technikát, földszintesítené, és megcsinálná egy kompakt szedánnak, nem lenne ellenfele. Addig is egy Macan S-t kérek, pornó-vörös belsővel, Miami Blue színben, Sport Chrono csomaggal, illetve nem is magamnak, hanem a feleségemnek, aztán majd legfeljebb az indokoltnál gyakrabban kérem kölcsön.