Az alig halkuló autóipari rinyálás (jajaj, minden pénzt elvisz a WLTP!) közepette érdekes módon bizonyos cégeknek mégis van kedvük, pénzük, energiájuk és ötletük, hogy azoknak is adjanak valamit, akik nem az unalomra vágynak, hanem néha egy kis mókára.
Ehhez képest nem is kell nagyon megszenvedni, hogy a szokásos gatya futóműnél és bágyadt motornál többet kapjon az ember. Mindezt nem egy szűk gyufásskatulyába tömik, hanem viszonylag használható bódéba, amit némi szódával akár shooting brake-nek is lehet nézni, bár én itt óvnék, ez egy sima, lejtős hátú ötajtós. Az a fajta, amit régebben mondjuk liftback néven árultak, megkülönböztetve a sima hatchbacktől, azaz a közel függőlegesen lecsapott fenekű ötajtóstól.
Így akár egészen nagy lehetne az autó csomagtere, és ha a számokat nézzük, ez igaz is: 594 liter! Aztán benézel, és nem látod a fél köbmétert. Az ok egyszerű: egy ötletes, padló alatti tárolórendszerrel üzeni a Kia, hogy ha mosógépet akarsz hurcolni, akkor Ceed kombit vegyél, ne Proceedet. Mert így, az emelt padlószint és a roló között kábé 40 centi magas az egész csomagtartó, és ezektől a rekeszektől, meg csomagsínektől nem is lehet megszabadulni egyszerű módon. Hozzáteszem, még ezzel együtt is lényegesen jobb használati tárgy az új Proceed, mint az elődje, hiszen az sima, enyhén sportos háromajtós volt.
Az persze őrült módon érdekelt, hogy viszonyul a Kia Proceed a Hyundai i30 spéci verziójához, a Fastbackhez. Szerencsém volt, mivel a Totalcar vezetéstechnikai tréningen volt az egyik részvevőnek egy ilyen vadiúj Fastbackje, és amikor egymás mellett áll a két autó, már feltűnő a különbség: a Kia látványosan hosszabb. Szám szerint 15 centivel, ami a csomagtartó szintjén 150 liter mínuszt jelent az i30-nál. A Hyundai meg könnyebb vagy húsz kilóval és megkapható nagyon bivaly kivitelben is, nevezetesen az N verzió kétliteres turbómotort kap 275 lóerővel és 353 newtonméterrel, ami azért más liga, mint ez a 1.6 T-GDI 204 lóval és 265 Nm nyomatékkal.
Nem mintha ez kevés lenne, sőt. Akinek a pályanapozás és a kipufogódurrogtatás kiesik a napi rutinból, kábé ezzel a szinttel jár jól, mert ennek még nem keményítették fel annyira a rugózását, hogy ne lehessen vele közlekedni – akár a magyar utakon is. Puhának nem mondanám, mert nem az, de nem keményebb egy SUV-nál, mindössze a cél más: ott az, hogy kanyarban ne dőljön fel a toronyház, itt meg a nagy kanyartempó.
Érdekes szerzet a Proceed amúgy, mert nemcsak a számok jók (pl. nulla-száz 7,5 alatt, 225 a vége), de hangulatban és hangolásban is adja a kompakt GT-t. Beindítás után kissé furán kerregősen lendül túl az első hideg fél percen, úgy tűnik, ez a közvetlen befecskendezés és a gyors bemelegítés hozadéka, de utána kisimul, és kulturáltan lehet vele közlekedni, amíg akarunk. A Proceedben meg is van az inspiráció, hogy akarjunk.
Van például sportgomb, ami szabaddá teszi a jobb oldali kipufogóvéget, alacsonyabb fordulaton kifejezetten jó lesz a hangja, de fent már ez is csak zúg, mint egy porszívó, turbómotornál nincsenek csodák. A tesztautót dupla kuplungos váltóval kaptuk meg (DCT néven, 7 fokozattal, falára 500 ezer Ft), amit nem neveznék sportváltónak, de egész jó, ha figyelembe vesszük, hogy ez a kocsi is élete 98 százalékában csak közlekedni fog. Sport módban persze gyorsabban gangol, és talán kevésbé finoman kezeli a kuplungjait, ami hozzáad a hangulathoz. Viszont ha már a motor tudásának a felső negyedét akarjuk kihasználni, picit puhának tűnik, hiába vannak kapcsolófülek is hozzá a kormányon. Viszont az sem kis erény, ha tud normálisan közlekedni egy ilyen autó, és a Proceed ezzel a váltóval tud finom is lenni, és nem hangos normál üzemmódban, inkább a gördülési zaj nagyobb a hatalmas kerekek miatt. A kipufogóban lévő pillangószelepet jól megendoszkópoztam, ezen a kis videón látszik, hogy nyit-csuk a szelep.
Sajnálom, hogy téli gumikon kaptuk meg a tesztautót, mert a hirtelen jött húszfokos melegben elég nyúlóssá váltak. Mivel fronthajtásos, hajlamosabb lett az alulkormányzottságra, hiszen van nyomaték bőven, hogy szerencsétlen lamellák deformálódjanak a futófelületen egy forszírozottabb kanyarban. De már így is elég kellemes benyomást tett a felkeményített, és picit megültetett Ceed-futómű. Érdekes, hogy a rugózás megenged enyhe dőlést, mintha a show része lenne, de közben nem lobog a feneke, lerobbantani sem lehet az útról, és igen pontos a kormányzás. Valószínűleg radírként tapadó, sportos nyári gumikkal lett volna az igazi, határhelyzetben biztosan sokkal-sokkal később jött volna össze az orrtolás az íven. Még egy apró tanács pár évvel későbbre: ezekhez a 18-as felnikhez kötelező a peremvédős gumi, mert a küllők síkja kicsit kijjebb van, mint a gumi széle, könnyű összekaristolni a járdaszegélyeknél.
A Proceed szerethetőségében nagy szerepet játszik az is, hogy Ceedből van, lényegében ugyanaz a belseje, persze a GT verzió tiszteletére picit felcicomázva. Az ergonómia példás, nem fogsz elveszni a központi menüben, ami ma már kicsit korosnak hat, de még mindig jobb egy ilyen, mint egy modernnek látszó katyvasz. A Kia amúgy elég konzervatív a kezelőszervekben, aki ült már ázsiai autóban, mindent ott talál, ahol keresi. Amúgy meg a minőség elég jó is, mi lehet a baj?
Elárulom. Ha magas valaki, ne rendeljen napfénytetőt, mert nem kell punknak lenni 190 centi fölött, hogy a tetőt súrolja a haj. A Proceed nemcsak leültetett autó, de az alacsonyra húzott, elegáns tetőív miatt a belmagassága sem nagy. Ez, meg a csomagtartó kialakítása is valahogy azt sugallja, hogy ez valóban emocionálisabb választás, mint egy szimpla ötajtós vagy a kombi, de nem is baj. Kell lennie ilyesminek is, ráadásul ez a bódé nemcsak GT-ként kapható, hanem akár egyliteres, háromhengeres turbómotorral is. Hát, ezen azért elgondolkodnék, de egy 1,4-es turbóval már tök jó lehet. Pláne, ha az ember szereti a kézi váltót, mert a GT csakis duplakuplungossal van. Mellesleg van 1,6-os dízel is belőle, ki tudja, talán ez is a céges flottákhoz. Egyébként ezzel az 1,6 turbóval is lehet keveset fogyasztani normális közlekedéssel, nekem egy kis ökörködéssel azért sikerült elérni a 10,8-as átlagot.
Ha valaki ilyen józanabb száguldozós autóra vágyik, nincs is sok választása. A klasszikus háromajtós, 200 lóerő környéki, GT-jellegű gépek gyakorlatilag kihaltak a magyar piacról. Ötajtósból ott a már említett Hyundai i30 Fastback, ennél tényleg csak az dönthet, a kacsafarok tetszik-e jobban, vagy a lankásított félkombi. A legkomolyabb ellenfél még a Seat Leon FR, igaz, ott nem spéci a bódé, ellenben akár kombiként is megvehető. De ha az ember belekonfigurálja a Seatba a Kia dolgait, az (listaáron legalábbis) drágábban jön ki, csak hát ki tudja, mennyiért adják oda valójában.
