Az emberek nem hülyék. Az autógyártók nem hülyék. Mégis úgy fog tűnni, hogy a Volvo S60 nem lesz az utcakép szerves része, ha minden úgy megy tovább, ahogy. Ez kicsit fáj, de én sem ezt választanám, noha hajszál híján 10/10-es értékelést adtam neki.
A magyarázat végtelenül egyszerű, és az egyik szembeszomszédom döbbentett rá. Ebben a szakmában már megszoktam a megmutatás intézményét, hogy úgy mondjam, ez a szakmai alázat része, ha tesztautóval vagy. Néha van lukra futás, mint amikor az autókiállítás parkolójában mutatom meg a V6-os Alfa Spidert valakinek, és megkérdezi, hogy ez lenyomna-e egy Audi TT-t (akkoriban még csak 1.8t volt belőle). Mint a sz.rt – mondom, és csak egy másodperccel később veszem észre az audis kitűzőt a csávón. Szóval vannak kínos pillanatok, de a megmutatás műfaja örök – volt eddig.
A szomszéd is megdicsérte az S60-ast, ami tényleg feltűnő ebben a piros színben, meg R-design külsővel, 19-es felnikkel. Megmutassam? – kérdezem. Nem, majd ha XC60 lesz nálad, azt mutasd – mondja, és ebben minden benne van, amit az emberek ma az autókról gondolnak, függetlenül attól, hogy Volvo-vásárlók, vagy sem, sőt, hogy egyáltalán vesznek-e új kocsit.
Ez már csak azért is szomorú, mert Volvo S60 soha nem volt annyira jó a saját műfajában, mint most. Ezt még szeretném árnyalni, de azért nem árt tudni, hogy most a műfaj színvonalát az új 3-as BMW lövi be, mind méretben, mint műszaki színvonalban. Nem bántani akarom a többieket, de az Audi A4 és a Mercedes C osztály ehhez már túl régi, a Jaguar XE pedig nem is igazán tudott gyökeret verni. Lexus IS? Évi ötezres eladásokkal Európában? Úgy tűnik, egyedül a németek tudnak ilyesmit nagy mennyiségben eladni, évi 100 ezer (Audi, BMW) és 150 ezer darab környékén (Merci), még ha ők is leszálló ágban vannak. Van még a Volvo a 60-as szériával, de a V60 kombiból hagyományosan nyolcszor annyi fogy, mint a szedánból. A két karosszéria együtt azért kiad egy kényelmes 50 ezret per év.
Így történhetett a csúfság, hogy az S60 gyártását Amerikába telepítette a Volvo, az ottani új gyárba, mert ott veszik a népek a limuzinokat. A V60 kombi maradt Európában, és ahhoz van dízelmotor is, míg az S60 csakis benzinesekkel kérhető: a tesztautó 250 lóerős T5 jelű motorja alulról a második a T4-T6 sorban (190-250-310 LE), utána jön a mindent vivő atomvillanás, a T8 Twin Engine, egy turbós-mechanikus kompresszoros benzinmotorral és elektromos hajtással kombinálva. Mondjuk ki: hibrid. És 390 lóerős. Kézi váltó? Nuku, az sincs az S60-hoz – ma még. Aztán majd meglátjuk.
Ez a realitás, de mindez semmit sem változtat a tényen, hogy az S60 átkozottul jól sikerült kocsi – hogy is ronthatnák el, ha ugyanazt a méretezhető platformot használja, mint az összes 60-as és 90-es Volvo? Még pár centivel hosszabb is, mint az új 3-as BMW, pedig már annál is hüledeztünk, hogy nemrég még az 5-ös volt ekkora. Igaz, a Volvo S60 formailag egy kicsit szeretne kupélimuzin lenni, és ettől ugyan nagy a hátsó tere, de a beszállásnál vigyázni kell a fejre a lejtős ajtókivágás miatt. Szintén a formával indokolható, hogy nincs Thalia-stílusú segge, ráadásul szép, többlengőkaros futómű figyel alatta, szóval a 440 literes csomagtér nem valami hatalmas.
Azt, hogy az S60 T5 fronthajtással 1605 kilós, szintén meglepi, pláne azután, hogy észrevettem, az első rugótornyok és a motorházfedél alu öntvényből vannak. A volvósok elárulták: még ennél is több könnyűfém van benne, a váznyúlványok végei, zárhíd, a fém lökhárító is alu. Úgy tűnik viszont, hogy acélból is jócskán használtak hozzá, méghozzá nagy szilárdságúakból. Amúgy a kocsi mozgásán nem érezni a súlyt, ezért is lepett meg, hogy hatvan kilóval nehezebb, mint a már emlegetett, amúgy szintén négyhengeres, automata BMW 330i.
Az új Volvo-belső nem sok meglepetést okoz annak, aki ismeri a mostaniakat, a régi után viszont hipertérugrás. Az anyagok is jobbak, és bár én húsz évre visszamenőleg imádok minden Volvo-belsőt, azért ez már inkább a XXI. század, mint a XX. Mellesleg rém elegáns, sportosságot nem tudok felfedezni benne, cserébe viszont nincs elspórolva semmi. Van pár tárolóhely, egész jó méretűek az ajtózsebek, egész lakható, ami nem evidens ám a prémium világban.
Pár apróság viszont kilóg az összképből, hogy mást ne mondjak, hogy lehet ilyen lassú az ablakemelő? A központi zár G Astra-szintű, hangos csattanása is meglepő az árkategóriában, és hiába csak csomagtartó, ahol optimális esetben nem tartózkodik az ember, azért egy Volvótól azt várnám, hogy jobb anyagokkal burkolják, mint egy Volkswagent vagy egy Skodát.
Azért ezen sikerül túllendülni, mert sokkal fontosabb, hogy irgalmatlan jók az ülések. A tesztautóban valami sportülés-féle volt, és az összes BMW-snek hadd áruljam el: a sportülés nem feltétlenül kényelmetlen, még egy Ferrariban sem. Sőt. Ebben a Volvóban például kifejezetten kényelmes, néhány egyszerű trükk miatt: nincs túl keményre tömve, mintha deszkák tartanák a testet, az oldaltartást adó peremek közt van elég hely, és hasonlók. Az inkább geg, hogy az ülőlap kihúzható elejének is van oldaltartása, de poénnak nem rossz. A vezetőülés mellé viszont érdemes lenne az anyósnak is elektromos ülésállítást kérni, mert feltűnően jobban állítható a villanyülés, illetve a mechanikus verzió valahogy béna szögben áll.
Az S60 valamiért egy gomb elfordításával indul (és ugyanúgy is áll le), és bár zokoghatnék, hogy bezzeg azok a régi öthengeresek, azért a józanság tök mást mond. Ez a T5-ös motor 350 Nm-t ad le, és az egész négyhengerességéből szinte semmit sem hallani. A motorhang soha nem volt meghatározó, mert vagy nincs semmi zaj, vagy nagy tempónál is inkább a kerekek meg a szél szólnak, de azok is alig. Azt azért megemlíteném, hogy a tesztautóban dupla oldalüvegezés volt (felára: 320 ezer Ft), kíváncsi lennék, mit tud e nélkül.
Mindenesetre 350 Nm nem viccel, és nem gond neki az sem, hogy egy nyolcgangos automatán keresztül hajtja a kerekeket – esetünkben az elsőt, de létezik összkerekes is. A váltó a jobb dupla kuplungos váltók szintjét hozza a váltás sebességében, minden más, főleg az elindulás, kúszás, rámpára felkapaszkodás meg jobban megy neki. Nagyon jó ritmusban gangolgat vissza, ha kell, nagyon finom a menés, és közben szinte észrevétlenül gyors: 6,5 alatt van százon, és ez ugye egy gyenge verzió.
Bár a futómű kemény, de még pont eltalálták az a szintet, ami még a puruttya magyar utakon sem szakítja le a veséket, és valamiért az ember azt sem érzi, hogy fej vagy írás van a tízforintoson, amin átment. Igaz, még a kerékjáratok és a kerekek közti résen is látszik, hogy pici csüccsben van az R-Design verzió (12 mm). A kormányzáson érezni, hogy inkább a villanyszervó tekeri vissza középállásba a könnyű kormányt, a középállás közelében van egy sáv, amin belül természetellenesen könnyen mozog egy hidraulikus szervóhoz képest, de ezt megszokja az ember.
A futómű és a csend hiteti el, hogy nem is megyünk annyira, pedig de. Észrevétlenül, szinte alattomos módon gyors dög ez, a head up display szinte kötelező, hogy mindig lásd, mennyivel gyorshajtasz. Amúgy nem érzem, hogy az S60 karakteréhez kellene erősebb motor, tényleg nincs sok ellenfele az úton. A másik meg, hogy akkor sem ad több vezetési élményt, amikor nagyon gyorsan megy. A csend, a könnyed kormányzás és a spontán mozgás miatt egy picit ki is lúgozza a vezetési élményt, mint egy Audi vagy egy Lexus. Ha már szóba kerültek a bezzegarégiöthengeresek, ott felállt az ember hátán a szőr, amikor jól kihúzatta a motort. Hát itt nem.
Ezért érzem kicsit feleslegesnek a váltófüleket a kormányra, pláne felárért: motorfék nincs, akármennyit kapcsol vissza az ember, nem ezzel kell pályanapozni. Gyors, csendes utazóautó, amivel mindig azt csinálsz meg az úton, amit akarsz, bármiféle dráma nélkül. Kivéve talán egy dolgot, mert a járdaszegély megközelítése elég rizikós vele, annyira alacsony az orrán az előrenyúló szplitter. Szándékosan egy Aldi parkolójában fotóztam le egy németesen alacsony járdaszegéllyel, mert még ehhez is hozzáér, ha túl közel merészkedünk. Járdára felállás? R-Design kivitelben felejtős.
Pár nyűgje ellenére nagyon szerettem, és hozzáteszem, nemcsak a menéssel nem volt gond. Valahogy jól eltalálták a szintet, hogyan lehet a kezelését is elfogadhatóra megcsinálni. A leglényegesebb dolgokat kipakolták az alap képernyőre, négy fő pontban. Az ügyetlenek számára a nem birizgálós menüket, funkciókat a képernyő jobbra-balra húzásával, illetve egy felső, rejtett menü lehúzásával lehet előcsalogatni. Aki elboldogul egy okostelóval vagy egy iPaddel, annak ez sem lehet gond, bár elveimmel ellentétes a klíma hőfokszabályzása menüből. Márpedig a Volvo is ezt csinálja, bár tény, hogy nem kell valami külön klíma menübe belemenni, csak rábökni a hőfokra, feljön a skála, átállítani, és kész. Enyhítő körülmény, hogy az automatika jó annyira, hogy lényegében nem kell állítgatni, nekem egy hét alatt egyszer kellett. Ennyi még belefér, akár menet közben is, különben is, erre van a vezetősegítő asszisztensek arzenálja, majd vészfékez, ha kell.
És hát az extrák. Prémium autó, elképesztő dolgokat lehet beleválogatni, van egymilliós hifi (Bowers&Wilkins), amihez még lehet ezt-azt, hogy mást ne mondjak, a könyöklőbe CD-lejátszót! A tesztautóban volt ledes kanyarlámpa, az a fajta, ami a kormányzással együtt mozog, és hát a fényereje is olyan, hogy csak na – ez biztosan megér 194 ezret. A 360 fokos kameránál viszont elbizonytalanodtam, mert fantasztikusan jó, és csodálatosan egyszerű kezelni. Ha épp csak a hátsó kamera képe érdekel (a négy közül), rábökök, és már mutatja is, majd a következő bökéssel visszatérek a felülnézeti képhez. De hogy megér-e 345 ezer forintot, nem tudom, pláne, hogy még az első radart is meg kell venni hozzá, meg az Intellisafe Surround cuccot is, ami holtteret figyel, meg keresztirányú forgalmat, tehát a végén félmillió alatt nem áll meg. Talán elég egy sima parkradar, meg egy tolatókamera, az alig több 200 ezernél.
Érdekes, hogy az S60 tesztautó ára nem duplázódott az extrákkal így sem, mivel az R-Design elég sok mindent tartalmaz, az alap vészfékező rendszerek is benne vannak: az S60 akkor is fékez, ha valaki a szembe sávban jön, amikor kanyarodnánk, és hasonlók, tényleg felsorolni is nehéz. Végül a 12,7 milliós alapárról 16,5 millióra sikerült feltornázni az árát, és igazából én sem mennék sokkal feljebb, talán a már említett elektromos anyósülést venném még bele. Az R-Design élhetősége magyar körülmények között kissé korlátozott a hótoló-jellegű orral és az alacsony futóművel, lehet, hogy egy alap rugózás, állítható csillapítással (csak ahhoz elérhető) egy jobb döntés.
Mindezzel együtt is az S60 számomra az év meglepetése, s kezd nagyon érdekelni, hogy milyen lesz a hamarosan hozzánk érkező kombi, ami azért családi célokra sokkal praktikusabb lehet. Hát igen, a benzinmotor sem mindenki szemében vonzó feature, és arra sem árt felkészülni, hogy a városi körülmények között azért a 10-11 literes fogyasztás lazán megvan, ígérjen akármennyit a gyári norma. (Mondjuk ép ésszel egy 250 lovas benzines, automata, 1600 kilós autótól mit is várna az ember?!) Országúton könnyű bemenni 10 alá, sőt, a sárga busz mögött 90-nel 5-6 liter körül kajál, csak sajnos ehhez mindig kell egy sárga busz, mert amúgy nehéz vele vánszorogni, és a végén megint ott vagyunk, hogy 10-11 liter. De hát gyarló az ember, és szereti az ilyen finoman gyorsan menő, kényelmes autókat. Én is gyarló vagyok, bevallom, és minden hibáját meg tudom neki bocsátani, és ahogy öregszem, talán már az az öthengeres libabőrös hang sem hiányzik annyira.
