Ma már senkinek sem kell bizonygatni, hogy a Kia Ceed az alsó-közepes kategória erős versenyzője. Ettől még nem biztos, hogy minden húzásuk arany.
Valamikor 2013-ban az előző Kia Ceed kapott egy GT változatot. Mivel akkor még nem volt Hyundai i30 N, viszont a Proceed háromajtós volt, az 1,6 literes turbómotor 204 lóerejével ez a GT majdnem az első rendes koreai forró ferdehátú lett. Azért csak majdnem, mert ennyi erőt egyel kisebb kaszniban volt szokás csatába küldeni, a versenytárs Ford Focus ST kétliteres volt 250 lóerővel. A Fordnál több mint egy másodperccel lassabb, 7,7-es gyorsulás is sejtette, hogy a Proceed GT nem üvölti le senkinek a haját. Időközben bemutatkozott a harmadik Ceed-generáció, ami már ötajtós, viszont még mindig van GT. Ami még mindig 1,6-os 204 lóerővel, és még mindig nem egészen világos, kinek szól.
Sokan sokféle próbának vetettük már alá az új Ceedet, és nagyjából mind arra jutottunk, hogy az alapverziók, akár szívó, akár turbó, akár turbódízel motorral, a hétköznapok egyszerű, konzervatív kiszolgálói. Oké, a Proceed jól néz ki, de a műszerfala annak is régi vágású. Ez azonban nem negatívum: ebben a kategóriában, ahol amúgy is azok vásárolnak, akiknek a crossoverek túl trendik, komoly vásárlóerő keresi a megszokott, ismert megoldásokat. És a Ceed csak ilyenekből áll, nagyon könnyű kiismerni magunk benne.
Kívülről egy visszafogott bodykit (piros betétes splitter és küszöb, plusz diffúzor) illetve egy térdrogyasztóan szép felni a GT extrája. Utóbbit valószínűleg könnyű megjárdázni, de amúgy egyik sem rontja a hétköznapi használatot, viszont az összhatás határozottan menő, pláne olyan állat színben, mint ez a narancs-piros. Jól néz ki és kész. Belül piros varrások, csapott aljú sportkormány, sportülés és a váltó mellett egy Sport gomb jelzi, hogy a legerősebb Ceedben ülünk.
Egy picit a futómű is fickósabb, de nem sokkal, az alap Ceed jól vezethető, meg se próbálták a komfortot rázós beállítással rontani. A tesztautóban volt még üvegtető (300 000 Ft) és JBL hangrendszerből, illetve parkoló segédből álló Luxus csomag is (350 000 Ft). A hifi egész jól szólt, az üvegtető meg rengeteget adott a hangulathoz, úgyhogy ha nem baj, hogy költünk a Ceedre, akkor ezeket kár kihagyni.
A sportülés, mely meglepetésemre memóriás elektromos állítást is kapott, egyszerűen remek, kényelmes, de nagyon sokat tart kanyarban. A kormány ugyan érzéketlen, de pontos, tök jól kanyarodik a kocsi és a rásegítés is pont jó – elég sportos, de városban sem nehéz. A pedálok jók, bár átrúgni gázra visszaváltáskor nem igazán lehet. Cserébe a Kia úgy programozta az ECU-t, hogy gázelvétel után még érzékelhető ideig kitartsa a fordulatot. Ez kicsit fura volt elsőre, másodikra meg azt vettem észre, hogy nehéz motorféket bevetni, de legalább nem bólint akkorát az utas. A fék szimpatikus, a váltókar viszont érzéketlen, túl könnyű, fura. Mintha nem is valódi rudazat lenne mögötte, hanem csak egy elektronikus kapcsolót lóbálnék, de legalább pontos és gyors vele a váltás.
Mindez azonban nagyjából másodlagos, a GT ugyanis hiába a legerősebb és legsportosabb Ceed, ettől még sem igazán erős, sem igazán sportos. Inkább csak jól viseli, de nem kéri a hajtást. Kimentem vele éjjel autózni a Pilisbe, megpróbáltam meghajtani, szépen viselkedett, gyönyörűen kanyarodott, de nem volt igazán élvezetes. Bezzeg visszafelé, a nyitott tetőablakon a csillagokat nézve, a sportgombra felhangosodó kipufogó dörmögésétől kísérve olyan hangulatosat krúzoltam a budai rakpart fényeiben, hogy ihaj. A GT itt tényleg Grand Turismót jelent, ami annyiban nem meglepetés, hogy pont ezt gondoltam öt éve az elsőről is.
Kétszer tankoltam, és elsőre azt volt az érzésem, 10 liter fölött eszik. Ha valaki inkább városban használja, annak minden bizonnyal így is lesz, viszont mivel kíméletes országúti kört is mentem vele, város, autópálya és néhány rövid hajtós szakasz mellett, végül 8,2 l/100 km-et mértem. Ami nem rossz, csak nem is igazán jó - ilyen fogyasztást én nagyobb élvezeti értékért cserébe fogadnék el. Igaz, erősebb motorral a gumi és a fékek is gyorsabban fogynának, úgyhogy egy hároméves birtoklási ciklust figyelembe véve bizonyára olcsóbb így, mintha rendes Golf GTI-ellenfél lenne, 250 paci körül.
Szóval a Ceed GT olyan, mint egy forró ferdehátú, közben mégsem olyan, mint egy forró ferdehátú. Angolban van erre szó: a warm hatchback meleg ferdehátú lenne, de az nem cseng valami fényesen magyarul, úgyhogy maradjunk annyiban, a legerősebb Ceed egy kompromisszum. Erős is, de nem túlzón, komfortos is, de azért tud kanyarodni, jól néz ki, de még használható a városi dzsungelben. És nem drága, a tesztautó, így ahogy van, metálfénnyel és extrákkal együtt befért 9 millió alá listaáron, ami annak fényében, hogy néhány hónapja ennél drágább Ford Focus ST-Line volt nálam, egyliteres háromhengeressel, egész jó ár-érték arány. Nekem mondjuk még jobban is tetszik a Ceed, mint a Focus, de ez ízlés dolga.
Azt viszont nem igazán látom, hogy a magyar piacon ki vesz majd ilyet. Hiszen hétköznapi közlekedésre az 1,4-es turbó is jó, igazán nagyon sederinteni viszont a GT még kevés. De más piacokon bizonyára akad azért pár önfejű, aki feltétlen kompaktot akar, lehetőleg rendes, többlengőkaros futóművel, de a 150 lóerő kevés, a 250 meg már sok neki. Őket egyre kevesebb gyártó tudja rendesen kiszolgálni, úgyhogy a Kia igyekezete tulajdonképpen dicséretes.
