Egy alternatív világban, ahol az átlagember úgy élne, mint az egyszeri olajsejk, ilyennel járnának a csóró dízel-golfos suhancok. Itt megmarad a jómódú, sportosan vezetni akaró fogyasztásnáciknak, akiknek büdös a villanyautó.
Elég volt egy hosszút pislogni mostanában, és lett a szubkombakt crossoverek prémium végén egy giga kínálat: BMW X2, Audi Q2/Q3, Jaguar E-Pace, Volvo XC40, Infiniti QX30, Mercedes GLA - és már Lexus UX is van. Nyilván a lendületét elveszteni nem tudó SUV-őrület mellékterméke ez is, de ezekért a hasban picit magas, amúgy kisautókért tényleg kár lenne kárhoztatni bárkit; az utolsó méret, aminek még van értelme a városi terepjárózásban. Ami ennél terepjárósabb, annyira való városba, mint erdőbe a tengeralattjáró.
Hátában a Toyotával a Lexus legalább olyan könnyen ugrándozhat új kategóriákba, mint az Audi. Itt sem kellett sokat erőlködni, a TNGA modulrendszerből megkapta a GA-C-t, amit az Auris, a Corolla, a Prius és a CH-R használ. Utóbbi a kategóriatárs, még ha nem is egy vevőkör, csak miközben mindkettőnek 264 centis a tengelytávja, ezzel a 449 centivel a Lexus dizájnja tizenhárom centivel lógja túl a Toyotát. Rajtahagyták a nagy Predator-pofát. De nem csak az nagy, hanem szinte minden részlet a külső tükrökig, még ha ott ezzel a lecsapott belső éllel jól titkolják a gigaságot.
Álmélkodhatnánk a formán, hogy a Lexusnál egy kisautón is megáll a vagdalt dizájn, de mindig oda jutunk, hogy csak a Toyota-rokonság miatt meglepő, hogy tudnak formatervezni. A CH-R-re ugyan összeszedték magukat, de ami ott mázli volt, itt már sorminta. A Lexusnál általában működik az elv, hogy nem baj, ha valami indokolatlanul nagy, csak ne legyen elnagyolt. Így kerülhetett fel egy kisautóra egy hűtőrács, amiben több részlet van, mint egy komplett Auris-on. A Lexusnál nemrég eldöntötték, hogy nem szabad becsicskulni, végig kell vinni az ilyen formai vadhajtásokat: így lett a kezdetben orosz rulettnek tűnő predatorkodásból és hasonló elborultságokból koncepció. A legtöbb szög kimondottan jól áll az UX-nek is, egy gyenge pontja van. Épp az, ahonnan ezekből a túlzó részletekből csak a túltolt kerékjárati ív műanyagozását látni: az oldalnézete.
Hogy a hátsó ajtók sokkal rövidebbek, mint az elsők még hagyján, el lehetne csalni optikailag egy hosszabb oldalablakkal, de itt inkább a C oszlop kapta a nagy helyet. A Toyota ezt megfejelte azzal a kategóriában nem példátlan megoldással (a HR-V-n is ugyanilyen), hogy feltette az ajtónyitót a felső sarokba. Ettől optikailag háromajtós, úgy pedig már nem fáj, ha rövidre nyúlik az ablak, de a Lexusnál ez talán nem ment át a prémiumsági küszöbön. Úgyhogy náluk kilincs van hátul is, persze az is nagyban, kitüremkedve a lemezből.
Ezt a benti vízszintes tagolást kötelezővé tenném. Oké, ebben a fajta elrendezésben még mindig nincs gusztább belső a Peugeot mostani I-Cockpitjánál, de az UX-é is koherens. Sőt, a Peugeot-hoz hasonlóan ők is érzik, hogy ezek a vadászgépes kapcsolók, amit a klímagombos sor kapott, a legjobbak, amik egy gombsorral történhetnek. Ha csak a nyers praktikumot nézzük, se hülyeség, hogy ahol tényleg fel- és le kell kapcsolni valamit, ott egy felhúzható és lenyomható gomb legyen. Kábé annyi odanézést igényel, mintha tekerő lenne, arról meg hosszan lehetne elmélkedni, hangulatában mennyivel műszerszerűbb lesz tőle az egész autó.
A japánok rég rájöttek, hogy a nyugati ember fogékony az olyan kultúrmarhaságokra (a Mazda kodós baromságait már visszafelé fel tudom mondani), ami a dizájn/kivitelezés/anyaghasználat, és valami nagyon ázsiai dolog kapcsolatáról szól. Az UX ülésvarrásaira például azt mondják, úgy vannak öltve, ahogy az autentikus szumós és kendo-ruhákat szokás. Nem vagyok elég sznob, ha leszarom? A lényeg, hogy piszok jó ülései vannak, még ha egy fokkal keményebbre is varrták, mint a tökéletes. Talán nem csak a konkrét tesztautóé ilyen jó, ami ráadásul ezerszám van lyuggatva szellőző lukakkal, aminél a júniusi hőhullámban nem volt nagyobb áldás. Szokatlanul mélyre le lehet engedni a vezetőülést, ha valakinek az kell és az oldaltartása is átlagon felüli. Még a hátsóké is.
Ahol kicsit sem tűnik marketing bullshitnek a szöveg, a 10,3 colos, nagyon lapos kijelző. Amikor itt a biztonságról beszélnek, tényleg elhiszem, hogy nagyon sok autóba tett nagyon sok kilométer alatt kijön, hogy megment pár életet. A Lexusnál egy ideje szokás, hogy amennyire lehet, közel van a szélvédőhöz a kijelző, de csak annyira, hogy mélyre engedett üléssel se takarjon a kilátásból. Ha ehhez ilyen extrém alacsony, talán külön jó, mert horizontálisan vezeti a szemet. Hibátlan, ahogy ott nyújtózkodik minden fölött, csak ne erről az érintőpados borzalomról kéne irányítani ezt is. A joystickos ugyanilyen megszokhatatlan idiótaság, ott is bénán üt vissza, amikor menüpontról menüpontra ugrál, de hogy egy sima műanyaglapot kelljen simogatni egy minimum tizenegy milliós autóban, az vicc. Tekerő kéne nekik is, jobbat nem tudok, ha már a kijelzőhöz felnyúlkálni nem lehet.
A tapipadot nem számolva gyorsan belakható. A prémiumkategóriában általában érzi mindenki hol van az a határ, amennyire érdemes a sofőr felé fordítani a dolgokat, de ezt itt most le kéne mérnie a konkurenciának tizedfokra és eltenni sormintának. Ennél jobban tök felesleges, nem otthonosabb, klausztrofóbabb lesz tőle a helyzet, és így még a jobb egyben se érzed magad kiközösítve, mivel nem profilból nézed a középkonzolt. Vannak apró okosságok. A kartámasz alatti rekeszt úgy zsanérozták, hogy mind a két oldalról nyitható, az pedig csak első beülésre tűnik bénának, hogy a könyöklő tenyér felőli végébe kerültek a rádiót vezérlő gombok. Percek alatt meg lehet szokni, a padhoz talán egy élet is kevés.
Oké, hogy kis crossover, de egy 4,5 méteres autón már számon lehet kérni, ha szűkös hátul. Ülni határeset, térdnél el tud fogyni, ha hosszú lábúak kerülnek egymás mögé, de ketten még el lehet ücsörögni. Ha kicsit beáldoztak volna a kerékjárati ívből, beszállni is simább lenne, de ez nem is a beülésnél kényelmetlenség; ott bajos, ahol sűrűn pakolódik ki-be a gyerekülés. Még hátrébb se csak a kategória miatt kicsi. Kampó, lámpa, 12V – minden van a csomgtérben, csak a hely kevés. Annyira féltek, hogy túl magas lesz a rakodóperem, hogy túl magas lett a padló. Az elsőkerekes hibridben így 320 liter van, amit nem tesznek ki a plakátokra.
A futómű nem tűnik nagy dobásnak ezzel a sima MacPhersonnal, bár felárért van adaptív is. Nem is akármilyen, állítólag 650 különböző szinten tudja hangolni a csillapítás mértékét, amivel aztán nincs bukdácsolás. Biztos jó, mert bár terepezni nyilván senki sem fog vele (elöl 14, hátul 25 fokos a terepszög :D), tizenhat centis hasmagasságnál már nem baj, ha néha ráfeszít itt-ott. Nélküle se volt hiányérzet, sőt, ezzel a mélyre állítható üléssel crossoverben szokatlanul sportos tud lenni a hangulat. A hibridben külön jó, hogy a 180 cellás nikkel-fémhidrid akkucsomag a hátsó ülés alatt van, így a sima benzines 60:40-es súlyarányával szemben itt 56 százalék jut az első tengelynek és 44 a hátsónak.
Egyáltalán nincs kézi váltóval, még a sima benzines is fokozatmentes CVT-s, de ez ne fájjon - lehet ezt jól is csinálni, és itt úgy csinálták. A 184 lóerőt a kétliteres sornégyes a villanymotorral együtt tudja a 250h-ban. A benzines állítólag 41 százalékos hatásfokkal bír az Atkinson-ciklusnak hála. Ilyen sajtóközleményértéket csak azért vagyok hajlandó elhinni, mert nem a takarékos lábammal tartottam 4,5-5,5 liter között a teszthéten, folyamatos klímázással. Az a 184 lóerő tényleg ott van, nem taknyozzák el a vezérlésben, hogy csak akkor jöjjön elő, ha nagyon muszáj, különben meg mindent a fogyasztásért. Mondom: nem kell ide még villanyinvázió, a Toyota tudja, hogyan lehet megmenteni a városi levegőt anélkül, hogy odaadnánk a fél autóipart Kínának.
Mit tud az UX a hihetetlenül jó teljesítmény/fogyasztás-arányon túl? Az első sorból nézve szinte hibátlan, hátrébb már akadnak bajok, de azok is a hely miatt, abból meg csak nem remél végtelent, aki a kategóriában keresgél. Fapadban (Elegance) 11,5 millió az alja, de abban még a metálfényezés sincs benne, nemhogy a bőrülés. A biztonsági asszisztensek java és ledes fényszórók alapárasak, onnan felfelé drágán mérik az extrákat.
