Bemutató: Volkswagen Passat 2019.

Hatalmas szívinfarktusra nem számítottunk a Passat ráncfelvarrásának alkalmából, hiszen a 2015-ös autóba sem nagyon lehetett belekötni, nyilván elrontani most sem fogják, azt modellváltásnál szokták, nem ciklus közepi frissítésnél. A bemutató legizgalmasabb pillanata már az érkezés után, a reptéren megvolt: a Volkswagen-rendezvény résztvevőit egy S Merci és egy 7-es BMW szállította át a tesztkör indulási pontjára. És innentől kezdve a pulzusunk csak akkor emelkedett a nyugalmi fölé, amikor egy órát kellett várni az ebédre, de higgyék el, egy Passatnal ez pozitívum.

30 milliót adtak el belőle, és közepes szedán fronton ez a mérce. Vannak izgalmasabb formájú autó, ilyen a Mazda 6, van élvezetesebben vezethető, például a Ford Mondeo, frissebb is akad, ez a Kia Optima. Mégis, ha az átütő minőségérzet, a megfelelő motorizáltság és az ergonómia a mérce, akkor a Passat a mérce, függetlenül attól, mennyire lehet rá felizgulni. Napjaink autóvásárlási trendjeiről sokat elmond, hogy ilyen autót lehet kapni, aztán mégis tömegével ül a nép mindenféle hobbiterepjárókba, amik az elcseszett anatómiájuk miatt sosem lesznek ilyen jók.

Az első döbbenet az volt, amikor félreálltunk alánézni a Passat Alltracknek, hogy nem lett-e idő közben légrugós, úgy siklott. És nem. Ahogy pár hónapja ugyanezt nem hittem el a fapados E Mercinek, úgy most a Passat is előadta azt a krémes, ringatózó elszigeteltséget, amit eddig csak lufikkal tudtak. Ideért a futómű-technika, gondolom azért, mert a gyártók vért izzadtak, hogy a hobbiterepjárók is kényelmesen fussanak, így a földszintes autók már aztán végképp nagyon jók tudnak lenni.

Magyarországra nagyjából az Alltracket tudnám elképzelni, mint tökéletes autó, hiszen emelt, jól rugózik, nem nagyon peres a gumija, és még kicsit terepjáró is, ha már mindenki úgyis azt akar. A dizájnt valamennyire szétzilálja a fényezetlen műanyag, de a ráncfelvarrás változtatásai nem ütnek el a az eredeti autótól. Az eltérések annál azért komolyabbak, hogy gyerekkönyvbe különbségkeresős játék lehessen, de a Passat penge-dizájnja nem kopott annyit, hogy szívrohamot kapjunk az új láttán. Mások a lökhárítók, az immáron teljesen ledes világítástechnika átrajzolta a fényszórókat is, ami viszont odaver, azok az új színek. Kár, hogy az utolsó Lazuritkék és Kagylóarany autók azok, amiket a bemutatóra elhoztak, a vevők ragaszkodni fognak a fekete/szürke/fehér színekhez, hiszen ezek mellett minden más jól működő fantáziára utalna.

A Passat mostanra audisan mossa a sebességérzetet, 160 körül jutott először eszembe, hogy nem kéne kiszállni és megtolni az autót. Az Alltracket a 150 lóerős dízellel vittük el, ami hidegen még úgy ahogy behallatszott, de miután bemelegedett, tényleg csak akkor éreztette a jelenlétét, ha indokolatlanul forgattuk. A mai autóméretek mellett a 150 lóerő nem hangzik soknak, de ne feledjük , hogy négy éve ez a széria a komoly súlyfaragásával mutatkozott be, átlag 85 kilóval volt könnyebb, mint az elődmodell. Akármennyire sem polkorrekt, maradnak a dízelek, immáron megfelelve az Euro 6 d Temp előírásainak. Négy teljesítményszint közül lehet választani, 120, 150, 190 és 240 lóerővel, a kétliteres, Tdi Evo fantázianevű motorcsalád a Passatba kerül először.

Benzinesek közül 150, 190, és 272 lóerős TSI-k jelentik a kínálatot, és jól olvasták, a skála vége tényleg pokoli erős. Ez az itthon kevésbé ismert Passat R-Line Edition, a sportos Passatok modern reinkarnációja. 2000 darab készül belőle, és ugyan a frissített változat adatai nincsenek meg, de 2015-ös R-line Passat 5,5 másodperc alatt van százon. Ami elég durva. Ez tulajdonképpen egy fékezett habzású RS Audi a lakosságnak, egy kombi Passat, amivel titokban, néha, amikor egyedül vagyunk, komolyan oda lehet pirítani. Hogy korlátozott darabszámban készül csak, arra utal, hogy ennyire van (nincs) igény a csapatós Passatra.

És ebben a kategóriában már csak kevesen merik megengedni maguknak, hogy ne adjanak hibridet, a Passat plug-in is fejlődött a frissítéssel. Az akku harmadával több energiát tárol, immáron 13 kWh-s, ezzel a szedán 56, a kombi 55 kilométert tesz meg tisztán elektromosan, már a WLTP mérés szerint. A 96 cellás akku 130 kiló, otthoni hálózatról 5,5 óra feldurrantani. A tisztán elektromos hatótáv ingázni a többségnek bőven elég, ha pedig az 1,5-ös Tsi 156 és a villanymotor 115 lóerje együtt hajt (ez itt 218 lóerőt jelent), akkor durván lép a GTE Passat. Van tisztán elektromos mód, hibrid mód, és energiatakarékos is, amivel sakkozhatunk az áram megtartásával, és ott a B az előválasztón, amivel kvázi egypedálossá válik az autó, olyan derekasan termel vissza gázelvételre.

A beltér az, amivel a Passat megadja a kegyelemdöfést, ugyanúgy ízléses, mint eddig, csak még egy fokkal letisztultabb, átláthatóbb. Minden ott van, ahol kell, minden kapcsoló egyértelmű, jól kitalált. Nem szívatnak dupla tablettel, nem tapizni kell a klímaszabályzót, nem egy harmadik almenüből kell elővenni az ülésfűtést. Ott van például az óracsoport, ami persze kijelző, de mégis, nem az van rajta, amit a gyártó akar, mint egy BMW-ben, hanem amit a sofőr: ha kell kizárólag térkép, ha kell médialejátszó, vagy telefonszámok, így kell csinálni egy ilyen műszerfalat. Az anyagok igényesek, semmi sem zörög, semmi sem mocorog, egyszerű, polgári jólét süt mindenből. Két dologba lehet belekötni, az egyik fedélzeti rendszer középső kijelzője, aminek kezelőfelülete meg-megakad, és az analóg óra helyére költöztetett Passat felirat. Minek? Van, aki elfelejti a beszállás után? Komolytalan az autó egészéhez képest.

Mostanában elég jól lekövethetőek az autóipari korszakváltások, például már csak USB C csatlakozó van az autóban, ami azt jelenti, hogy pár évig még egy adaptert kell majd az autóban hordani, szerencsére a telefonjaink gyakrabban cserélődnek, mint az autóink. Van még harminc színben állítható beltérvilágítás, és persze az összes elképzelhető vezetéssegítő rendszer. A sávtartó keveset pingpongozik csak, mire megtalálja a helyes utat, a táblafelismerős tempomat pedig szinte átverhetetlen, igaz, a vevők legnagyobb része ki fogja kapcsolni, értelme akkor lesz, ha majd minden autós használja, nem csak a sarkosan szabályos vezetők.

Az alapmodellt ezentúl simán Passatnak hívják majd, felette a Business, az Elegance, majd az R-Line csomag, utóbbi kizárólag holdkő szürke árnyalatban. A motorválaszték széles, extrák tömkelegéből lehet választani, tágas a szedán, még tágasabb a kombi, vagyis tényleg mindenki úgy szabhatja testre a Passatjat, mint még soha. Csak egyet tegyenek meg: mielőtt befizetnek valami emelt krumplira, üljenek be egy ilyenbe, kellemesen fognak csalódni.