Lodgy fullfull, ha szeretsz szülni

Dacia Lodgy 1,6 Techroad – 2019.

2019.08.02. 06:09 Módosítva: 2019.08.03. 11:00

Adatlap Dacia Dacia Lodgy 1,6 Techroad - 2019

  • 1598 cm3-es,soros 4 hengeres benzines
  • 102 LE @ 5500 rpm
  • 156 Nm @ 4000 rpm
  • 5 seb. kézi
  • Gyorsulás 0-100 km/h-ra:
    11.5 másodperc
  • Végsebesség:
    172 km/h
  • Kombinált fogyasztás:
    7.0 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    0.0 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    0.0 l/100km
  • 4 199 000 Ft

Hadd kezdjem az aggályaimmal. Az elvi kifogásaimmal a hétüléses autók 2,5 millió forintos szerzési támogatásával kapcsolatban. Mert bajom van vele.

Ugyanolyan bajom, mint az elektromos autók állami támogatásával, ahol gazdag emberek zsebébe rakunk sok közpénzt, ahelyett, hogy szegények házait hőszigetelnénk, hogy kevesebb rákkeltő anyaggal fűtsenek telente. Mondjuk nem a Rózsadombon tüzelnek, úgyhogy magukat rákosítják, hahaha, de akkor is. A nagycsaládosok támogatása elsőre nemes ügynek tűnik, hiszen nagycsaládosnak lenni nagyon nehéz projekt.

Egy gyerek csupa móka és kacagás. Két gyerek már elég húzós tud lenni, nem csak nevelésileg, de logisztikailag is, a mosógép csapágyasra járatásától az oviba-iskolába szállításig és összeszedésig. Három gyerek? Ahhoz már nagyszülőket kell deportálni az ország távoli pontjairól, hogy besegítsenek, plusz állandóan a szomszédokat pingelni, nem akar-e egészen véletlenül az ő gyereke játszani a mieinkkel, náluk. Szóval már szinte élsport.

Csak hát ugye: minek? Ugyanúgy nem zöld, mint a villanyautók támogatása, hiszen egy gyerek is telekakkant másfél tonna pelenkát, mire szobatiszta lesz, három gyerek meg négyet-öt tonnányit. Ha hinni lehet a szakértőknek, 50-100 ezer család veszi igénybe a hétüléses kedvezményt, akkor az mondjuk 75 ezer család szorozva három gyerekkel, az 225 ezer tonna veszélyes hulladék, nagyon szűken számolva. Mert a kakis pelenka bizony veszélyes hulladék, bele egyenest a kommunális szemétbe.

Aztán a 225 ezer gyerek nagyon sok szívószállal szürcsöl fel nagyon sok mekis shake-et, és rengeteg ruhát hord, hiszen a harmadik világ csak úgy fossa magából az olcsó gyerekruhát. Ami csak nálunk olcsó, mert globális szinten kemény árat fizetünk érte. És a végén mindegyik gyereknek lesz valami jó környezetszennyező hobbija, még ha nem is feltétlenül olyan durva, mint nekem a motorozás. Mondjuk fapadossal járnak hétvégézni, mert olcsóbb, mint taxival a reptérre.

A jó keresztény bibliai alapon választja a nagy családot. Ott van rögtön az elején, ahol még kevesen vesztették el a fonalat: Teremtés könyve. Mondá az Úr, "Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.” Hát, pajtikáim az Úrban, mit mondhatnék: megtörtént. Teljesítettük a szerződés ránk eső részét, most már az Úristenen a sor az örök élettel. Szaporodtunk, sokasodtunk, betöltöttük, uralmunk alá hajtottuk, de olyan szinten, hogy már a tengerekben is sikeresen irtottuk ki a nagyobb testű állatok jelentős részét. Rájuk is emlékeztet kicsit ez a gyönyörű Lodgy. 

Szóval szaporodás-betöltés megvolt, mission accomplished, most már az van hátra, hogy az ismert diáktüntetővel szólva lépjünk egyet hátra, és basszuk arcon magunkat. Kevesebben kéne lenni. Hogy miért támogatja pártunk és kormányunk mégis a szaporodást, arra két tippem van. Az egyik, hogy az elöregedő társadalomban nagy para, ki teremti majd elő a mi nyugdíjunkat. A másik, hogy ezek a nemzethalál-víziók még mindig nagyon népszerűek. Simán el tudom képzelni, hogy Rogán Tóni kikutatta: a magyar attól parázik, hogy elfogyunk, a határainkon belül kialakult demográfiai vákuum pedig beszippant majd egy csomó négert. A három gyerek akkor is – lássuk be – egy hobbi.

És ahogy én sem várok tapsot, meg állami támogatást, amiért a hobbim a nagy köbcentis V2-esen történő minél több gurulás, a három gyereket is meg kéne hagyni hobbinak. Persze ha valaki tud rá szponzort szerezni, hát hajrá, Klein Dávid se fáj, hogy az alaptáborban nézegeti a laptopján az időjárásjelentést, mert neki meg az a hobbija. A magyar állam viszont valamiért a három gyereket dotálja, és az autópiac jelenlegi legjobb vételévé a Dacia Lodgy hétüléses, fullextrás változatát tette. A Lodgy a kifutó szívó benzines 1,6-os motorral 3 millióról indul, ugyanebből a hétszemélyes 3,52, ebből csináltak most eszeveszett extrázással egy Techroad felszereltséget 4,2 millióért. (Meg azokat is dotálja, akik egy 30 milliós Audi Q7-esből vesznek hétülésest, miközben az 1-2 gyermeküket egyedül nevelők le vannak szarva, pedig az ám csak az igazán hősies életmód.)

Láttam már Lodgyt, csak régen. Elsődleges minőségi inger az ajtónyitás-csukás érzete és hangja. Érdekes módon az elsőkét egész jól megcsinálták. Nem abszolút értékben jól, csak ahhoz képest, amit a jármű külseje, és a 2012-es modellév sugallna. Elfogadható; épp ez benne a meglepő. A hátsó ajtók ellenben jellegzetes kvekk! hanggal csukódnak, a csomagtérajtó pedig... nem is tudom, mikor láttam ilyet utoljára. A Zaporozsecnél? Fém gombot kell benyomni. Hogy aztán felnyissuk, és lássuk, hogy az ajtó belsején nincs hangszigetelés.

A szaga nem vész, de melyik importőrben ne lenne annyi jó értelemben vett csibészség, hogy neutralizálja a tesztautót? Még csak nagyon szegényszagúnak se mondanám. Nem keverném persze össze Audival vagy Kiával, de nem is kellemetlen. Az ülés, az bezzeg kellemetlen. Nem tudom, direkt van-e, de tíz perc után jöttem rá: nem a farmerem farzsebében felejtettem a kulcscsomómat, csak a félbőr ülés varrása nyom, mert hát így sikerült. Vagy valami tömési anomália. Aztán az ajtókárpitok: igen, fröccsöntött műanyag. Valójában kevésbé fáj, mint amikor ugyanerre felkasíroznak valami szánalmas, műszálas textilt.

A műszerfal első vázlatait még maga Decebal skiccelte fel a dák felkelés második évében, eleve hét éves az autó, én már annak is örülök, hogy nem egy petróleumlámpa kanócát kell feljebb tekernem reflektor gyanánt. A fejegység a legelemibb tablet, ami létezhet, viszont a klíma hiába kézi, legalább igazi gombjai vannak; oda se kell néznünk, úgy is maxra tudjuk tekerni. Kell is, mert még az első üléshez is több zúgás jut, mint hideg levegő. Pedig a teszteléskor épp egy hidegfront miatt van csak 26-27 fok. Nagyon nem ragadnék be ezzel az autóval nagycsaládostul egy másfél órás, 50 fokos horvát határátkelő-dugóba. Nem lehet mindenki tökéletes, Knézy Jenő például egy beszédhibás asszonyverő, aztán lám, mégis sportriporter a közszolgálati tévénél.

Hatalmas leffencs napellenzőink vannak, méghozzá nagyon rafináltan: egyik sminktükör sem kivilágított, de a vezetőoldali sminktükre egy csapóajtóval lecsukható. Az utasoldalin nincs, van viszont mellette egy tálcaszerű bemélyedés. Ha fejre álltunk, és várjuk a tűzoltókat, hogy kivágjanak, oda állíthassuk a kávét? De ne is a negatívumokat keressük, hiszen vannak itt nagyszerű dolgok a ritka jó helykínálaton túl is. Például dizájn! Méghozzá olasz. Az olaszok a közérzetet javító, de semmibe sem kerülő dizájntrükkök nagymesterei, gondoljunk csak a Fiat Barchetta, vagy az 500-as puszta, de színre fújt belső elemeire. Itt meg azt fundálták ki, hogy a külső tükrökön van egy kis bordó csík, ami a belső szellőzőfedeleken megismétlődik. És tudják, még hol? Hát az üléskárpiton! KÉSZ VAGYOK!!! Oké, ha a beömlőt óvatlanul forgatják, gyengébb bőrűek elvághatják az ujjukat a sorján, értékesítők helyében adnék is az autóhoz akciós munkavédelmi kesztyűt.

Kicsit használtautós a hangulat, sőt használt haszonjárműves. A műszerfali műagyagok, de leginkább az ő illesztésük... Nem is csak az anyagminőség, meg a hányaveti hézagok, de érzésre a befeszített hüvelykujjkörmömmel le tudnám bontani az egészet a tűzfalig. A könyöktámasz is olyan, hogy lötyög, de persze nehéz is egy könyöktámaszt úgy megcsinálni, hogy ne lötyögjön. Plusz be van kárpitozva a tető! Szóval sokkal inkább kelti olcsó Renault, mint drága Lada benyomását.

A harmadik üléssorról azt tudom elmondani, hogy egyelőre nem jöttem rá, hol a csapda. Persze, alacsony az ülőlap, meg minden, a fejem mellett közvetlenül egy övcsat lóg, mint egy sörnyitó alakú fülbevaló, de elférek. És a klausztrofóbiát leszámítva nem rossz itt. Mindenképpen jobb, mint amikor a mikrobusz, amiben leghátul ültem, úgy állt fel a thaiföldi kompra, hogy a jobb oldali ajtaja fél centivel volt a hajótest mellett. Itt el is lehet férni, ráadásul senki sem állította, hogy 1,80 magas, mázsa közeli embereknek van kitalálva, és tessék, emberi méltóságomat megőrizve tudtam beszállni, és üldögélni. Leszámítva, hogy valamelyik ülés övcsatja irgalmatlanul nyomta a seggemet.

Szivatás, hogy csak szivargyújtótöltő van, az átkozott kölök hozzon már mindig USB-átalakítót. Az ablak pedig kibillenthető, ami egyrészt nagyon jó, másrészt kell is, a harmatos klíma miatt. A vezetőablak le-fel automata, a többi meg csak úgy villany, ráadásul a két hátsó ablak villamosítása még ebben a Krőzus (Mihály király?) felszereltségben is 30 ezer forint pluszba kerül. A csapdák sora persze ezzel még nem ért véget – ki hitte volna, de az ülésmozgató mechanika tényleg mint egy farkascsapda. A műszerfal fogdosásához ajánlott munkavédelmi kesztyű ide tényleg elkél, mert még így odafigyelve is para, hát még amikor a három gyerek adta időnyomásban kell az egész csukogatást intézni.

A térérzet pazar PA-ZAR! Hiába nagy lufi az övvonal feletti rész, nem zavaróan vastag az első tetőoszlop – ez a kortárs autódizájn totális antitézise. Manapság minden autó egyetlen összehúzott szemöldök, a Lodgy bezzeg mer mély levegőt venni, és kihúzni magát. Esetlen is. Ugyanolyan esetlen, mint a Fiat Multipla volt, csak ennél nem terelik el róla a figyelmet zseniális rondaságokkal. Plusz összejött, ami a Multiplában nem: a hátsó ablakokat le lehet húzni, teljesen. Menet közben, országúti tempónál nem gond a gyíkfing klíma, csak forróságban, dugóban, városban, de sajnos ugye elég sokan élünk városban olyan helyen, ahol van nyár.

Tud ez egyáltalán 130-cal menni?! A kipörgésgátló csak valami belterjes mérnökhumor, ugye? Megy ez, bár sajnos már nem sokáig. A 102 lovas szívó 1,6-os kicsit meg is lepett. 5500-as fordulatszámhoz tartozik a csúcsteljesítménye, és bár nemhogy nagycsaláddal nem, de kifejezetten egyedül próbálgattam, ki merem jelenteni, hogy ha bátran pörgetik, megy ez, mint egy jóravaló szívómotor. 11,4 a 0-100, de minél esetlenebb egy autó, annál félelmetesebb benne a vágta. Országúton tán még előzésre is alkalmas, ha kegyetlen vicsorgással visszahúzzuk 2-esbe. 90-nél 5-ösben 2500 körül forog, meglepően csendes, pedig azt vártam, olyan lesz, mint a Sziget Fesztivál az óbudai lakótelepről, ahol egyszerre hallasz legalább négy színpadot.

És igen: képes elérni a 130-at. Ott már azért közelebb lesz a fordulatszám a 4 ezerhez, mint a 3-hoz, és emelkedőn kéri a visszagangot de hát akkor visszaváltunk, és kész. A motor nálam egyértelműen rácáfolt a papírformára, igaz, szinte mindig képes vagyok őszinte álmélkodással csodálkozni 1,6-os benzines szívómotorokon, hogy jé, ezek élnek. Ehhez képest nem is újság, hogy rugózik. Nem nagyon szépen, de valószínűleg csak azért csalódás a rugózása, mert a hatalmas autótól jobbat vártam. Csak ugye a Lodgy a legkevésbé sem hatalmas autó: 4,5 méter hosszú, a kifutó Zafira majdnem 4,7, pedig az se nagy.

Csak a Lodgynál tényleg nem volt szempont a szépség, ezért lehet ennyire tágas. A rugózásra visszatérve családostul biztos jobb, de üresen se vészes. Pedig a Lodgy még könnyű is; a hétüléses is 1200 kiló alatt van. Na ez a zöld dolog, kedves hölgyeim és uraim, nem a villanyautó-támogatás. Lehet, hogy csalás egy Clio-platformra ilyesmit építeni, de én inkább mérnöki mesterműnek nevezném. És ha jól meggondolom, a 2,5 millióból már lehet venni alig használtat az új Swift 1,2-es alapmotorjával, az meg nekem a kedvenc száguldozós autóm, úgyhogy ha muszáj lenne, én így venném csomagban.

Marha drágák lettek az autók, ez viszont még akció nélkül is elég olcsó. Tudja, khm, amit kell. Bár tartok tőle, az erényeit csak tényleg egy olyan autóbuzi tudja megbecsülni, aki végigjárt már mindent, Swift Sporttól BMW-n és Subaru Imprezán keresztül Toyota HiLux-ig, mert ő érteni fogja, mitől jó autó ez. A többiek meg csak egy sorjás, esetlen kotványt látnak. Na de nekik meg ott a jó kis szerzési támogatás, amit összedobunk, az olvasók meg én. Szívesen, máskor is.

Gyakorlati szempontok egy felhasználótól

Kedves Winkler Róbert,
remek cikk, sok fontos szempontot érthetően és korrektül leírt a cikkben, de pont a kispénzűeknek hiányzik néhány szempont:
- akinek nem kell tolatókamera, az maradjon az arcticnál, jól felszerelve
- ha tolatókamera kell, elég felextrázni a Stepwayt
- fontos extra az 5 éves 80/100e km-es garancia/szervizcsomag 185/225e Ft-ért. Ez már japán motor, drága gyertyákkal...
- 55e Ft-ért körbefóliázzák jobb helyen, hogy ne legyen nagy gond a gyenge klíma
- a startstopot mindig ki kell kapcsolni, értelmetlen
- indításkor kell várni a egy pár másodpercet, jót tesz a motornak, és nem tudom, hogy most már frissítették-e a motorvezérlőt
- érdemes gumikédert rakni a motorháztetőre
- az új 1.33-as motor szuper, de méregdrága konstrukció, érdemes elmondani a kispénzűeknek, hogyan kell kímélni a kettőstömegűt (pl. kuplungolni leállításkor is), a befecskendezést (nem taposni, de 2000 fölött használni), a turbót (bemelegíteni, "lehűteni")
- a 16-os kereket ne vegyék meg, túl drága a gumi rá.
- a támogatás a felnire szerelt téligumi-készletre is vonatkozik stb.
- a "gyári" vonóhorog nem valami praktikus
- a Techroad parasztvakítás, nincs bele holttérfigyelő, pedig az új motorokkal lehetne esély rá
- a padlólemez gyenge, ezért nem karamboloznék vele...
- gatyába rázták a biztosítási konstrukciókat, pl. behoztak egy totálkárra praktikus értékbiztosítást.
 a nyest imádja a tűzfalat és a motorháztető szigetelését. Valamint a kerékdobok nincsenek túlvédve, érdemes a sarat rendszeresen kimosni.

Totalcar értékelés - Dacia Dacia Lodgy 1,6 Techroad - 2019

Árértékbe` jó. Ha az az autógyártás jövője, hogy a luxus felől a primer használhatóságot célozzuk meg, és környezettudatosan eltekintünk az élvezettől, mint faktortól, majdhogynem maga a jövő.