Peugeot 508 SW GT 2,0 Blue Hdi – 2019.

Illetve a trend meglátásához képest túl sokáig tart egy autó 5-6-7-8 éves fejlesztési ciklusa. A Peugeot valamit nagyon tud, mert bár sosem csinált még SUV-ot, az első, hevenyészett technikájú dolgozatával, a 3008-assal nyert rögtön egy Év Autója címet. A 3008-as nem jó autó, sokkal szűkösebb, mint kéne, mindenhol. A futóművén pedig látszik, hogy rutin nélkül mindent azért nem lehet lehozni, főleg ha nem is nagyon akarják. Az 508 SW sokkal jobb autó, mint a 3008-as, és még szebb is, pedig a 3008-as – a sötét háttéralkukon kívül – a formájával tarolt.

Az 508-asból még a szedán is olyan jól néz ki, hogy egyszer egy autókiállításon véletlenül egy Mustang mellett állt, és nem a Mustang nézett ki jobban. A kombi 508-as pedig még a szedánnál is jobban néz ki. Időnként komplett márkák épülnek azokra a fogyasztókra, akiknek valami más kell, akár azon az áron is, hogy a termék nem olyan jó, mint a már ismert, uralkodó típusok. Más. A mások általában eszelősen jól néznek ki, de az Alfának sajnos nem igazán vált be a protest-prémium szegmens, pedig most már jó is, nem csak szép.

Az 508 SW nem tudom, miért ilyen szép. A tömb zseniális, az még nekem is feltűnik, az összehúzott lámpákat is értem, azt hiszem, de például az orr tagolását, meg a hűtőrács krómozását én megfúrtam volna. Pedig az a lényeg, abból jön az Alice Cooper-menetfény, igaz, csak GT és GT line felszereltségben, különben a helyén csak krómcsík van. A hűtőrács krómja amúgy a 3008-ason is ilyen volt, de a 3008-asnak gyenge volt az eleje, ennek meg nagyon erős. Hátul pedig a 3008-asnak Mustang-lámpája volt, míg az 508-assal a Peugeot feltalálta a hátsólámpa-antianyagot, a színtelen, ún. Lexus-lámpa antitézisét, a fekete burát.

Kíváncsi vagyok, hogy a rendőrök, akiket a boyracerek baszkurálása miatt a tuning show közelébe vezényelnek, mozdultak-e már rá ösztönösen Peugeot-ra, hogy hű, illegális átalakítás, most mit csináljak magával. Fekete az egész hátsó lámpa, csodálatos. Viszont ebből az következik, hogy mivel minden autónak előnyös a homogenitás, az egységes felületek, a fekete üveges tanulmányautók, a miniatűr illesztési hézagok, szóval Peugeot 508-ast a fekete lámpája miatt feketében, vagy sötétszürkében kell venni. Gondolj csak a Vasaló Swiftre, abból is milyen jól néznek ki hátulról a pirosak, mert egyetlen tömb az egész. Vagy a Citroën C5 Aircross-ra, amelyiknek épp a fehér áll a legjobban.

A belseje is tökéletes – vitatkozni lehet olyan apróságokon, hogy minek lecsapni a kormány tetejét is, meg hasonlókon, de ez mindenképpen az oké fölött van. A 12,7 colos kijelző jó helyen van, nem áll ki, a matt króm szegélyű vízszintes lőrés-légbeömlők fantasztikusak. Jók a felületek, jók a formák, jól van összerakva. A vezető felé forgatott cockpit úgy van megcsinálva, hogy el is képzelem, az Alfa úgy csinálja meg, hogy kicsit sok, ami amúgy az Alfának jól áll, de egy Peugeot ideális esetben pont így néz ki. Az indexkar billentési érzete mondjuk klasszikus Peugeot, de ennyi. A menüje harmonizál az autóval: a grafika jól néz ki, a működése már kevésbé – itt írtunk róla bővebben. Darabra megvan minden,az oldalablakok keret nélküliek – bárkit szedünk össze ezzel az autóval, minimum ki fog belőle csúszni egy nafene.

A vezetési élmény egy középszerű autóé. Ajánlott olvasmány: a Peugeot 508-ról megjelent tesztek, melyek igyekeznek szőrmentén megfogalmazni a jelenséget. Középszerű, érdektelen, nem inspirál autózásra, még olyan értelemben sem, mint egykor a Citroën C5, amivel szinte vágyott az ember egy hosszú autóútra a borzalmas magyar aszfaltokon, csak hogy átélje a lebegésszerű kényelmet. Ez a GT nem igazán sportos, inkább feleslegesen sprőd. Nem tudom, kutatta-e ezt is a Peugeot: vár-e bárki az autóiktól vezetési élményt? Melyik is volt az utolsó? Az RCZ végül is megtette – gondolom, ebből azért többet szeretnének eladni. És úgy érzem, mára a márka leszoktatta magáról azokat, akik valamiféle gépészeti kifinomultságot is várnának az autóktól.

Nem rossz, de nem is jó. Szép példa arra, hogy kevésbé számít a rendszer neve, mint a részletek – oké, hogy multilink a hátsó futómű, de attól még önmagában nem lesz jó egy autót vezetni. A platform azonban, vagyis a PSA Effective Modular Platform (EMP) második generációja nem a vezetési élményre van kitalálva. Hanem hogy effektív legyen. És az is: erre épül a Peugeot 408-as, a 3008-as, az Opel Grandland X, amibe annak idején úgy ültem be, hogy azt hittem, igazi Opel, és nem értettem, mi vele a baj. Meg a Citroën C5 Aircross, ami ahhoz képest egész jó volt. De kiadja az EMP 2 olyan haszonjárművekhez is, mint a Peugeot Partner, az Opel Combo, sőt, jóval nagyobb méretben a Toyota Proace és Opel Vivaro.

A matek sosem ment, tehát nem tudom, ez a platform akkor most a Berlingók, 308-asok és Vivarók legkisebb közös többszöröse, vagy legnagyobb közös osztója-e, csak hogy a vezetési élmény egyszerűen nem volt szempont. Túl kevés ember vezetett annyiféle autót, hogy ez egyáltalán feltűnjön neki, és lehet, hogy egyszerűen hülye, aki állandóan a jinba ittai-t kajtatja. AZ Opelt érdekelte a vezetési élmény? Igen, az új Astrán és Insignián érezni is lehetett, hogy ez volt a cél. Jó volt velük autózni. Segített ez az Opelen?

:((

Lehet, hogy a piac egyszerűen nem tart el ennyi olyan gyártót, akit érdekel a vezetési élmény, ami már a puszta anyagminőség, meg a sok szimuláció és élő teszt miatt is drága. A PSA lement az alap szintre – az autó egyben van, és nem érződik rajta semmi rossz –, és azon a területen gurítja a legnagyobbat, ami a legköltséghatékonyabb. Ez pedig a dizájn. Ha megnézzük az 508-as konkurenseit, a Volvo V60, az Opel Insignia, a Mazda 6, a Kia Optima, a Ford Mondeo vagy a Volkswagen Passat mind jól néznek ki, de azért az 508-as mindegyiknél szebb. És a felsorolt vetélytársakat mindet jobb vezetni. Még a szándékoltan elidegenítő Volvót is.

10,5 millióról indul az Allure felszereltség, a GT kombi pedig már 14, a 180 lovas dízellel és 8 fokozatú automatával. 460 ezerért tud éjjellátni, 40 ezer az indukciós telefontöltő, viszont a Focal hifi már benne van az árban – érdekes, hogy a Renault után a PSA is rászokóban van a kiváló francia hificégre. Benne van a GT szintben a sílécalagút, a kulcsnélküli nyitás és indítás, a lütyőkormány, meg a tolatókamera. A tesztautónak 15 millió a vége, ami jó sok pénz, de magánember úgysem vesz ilyet, a francia cégeknél dolgozók meg nem járnak vele rosszul. És hány tényleg: cégautó, ráadásul szép, és még a grafitszürke superbes tömegből is kilógunk vele. Ha műszakilag is azt hozná, mint dizájnban, csont nélkül lenne prémium autó. De mostanában épp az Alfa Romeo mutatja be, hogy ez nem feltétlen jó ötlet.