Manapság ilyen, amikor elgurul az Audi gyógyszere

Bemutató: Audi Q3 Sportback - 2019.

2019.09.03. 06:06

Sokat fognak eladni az Audi Q3 Sportbackből, mégis biztos vagyok benne, hogy ha jönne egy gazdasági válság, az egyik első modell lenne, amit kinyír a racionalizálás. Ez jelenleg talán a legizgalmasabb kommersz Audi, de jobban is különbözhetne a sima Q3-astól.

Mióta hazajöttem a sajtóútról, próbálok előtúrni az emlékeimből egy Audit a közelmúltból, ami nem teljesen konfekciómodell, mégis érdekes. Ahogy kattintgatom a képeket az autókról, egyre lejjebb megy az ingerküszöböm, végül jóindulatúan megállapítom, hogy az A5 már-már szép a légiesen futó oldalvonalaival, az A7 pedig kifejezetten vagány a csótányhátával. Jó, ott van még az R8 és a TT, de azoknak már most reszeltek, pedig még hivatalosan nincs is válság. Ebbe a környezetbe jött meg a Q3 Sportback, amiből a Sportback szó miatt sokan nem is kattintanának egy audis cikkre, ilyenkor sokkal nagyobb clickbait az, hogy Győrben gyártják. Érthető, két ajtóval több vagy kevesebb, vagy esetleg lecsapták a tetejét, nem mindegy? Sokkal többet előzetesen én sem gondoltam az Audi sportosan sportos szabadidőautójáról.

Aztán a biztonság kedvéért megnéztem a képeket a 2018-ban megjelent második generációs, sima Q3-ról, és az elméletem java része bedőlt. A Q3 Sportback tényleg csak egy Q3, kisebb fejtérrel, kicsit Porsche macanosabb formával. Ettől független ül a forma, a részletek szintjén nagyon is látszik, hogy igyekezett az Audi, csak az észrevételeim nagy része áll a sima Q3-asra is.

Kívülről például annyi vonal és él van az autón, mint még talán soha egyik Audin sem. Meggyőződésem, hogy egy valamilyen semmiből előtörő (villany)autó startup darabra ugyanennyi formai játékból, hajlításból, törésvonalból csak valami érthetetlen zagyvaságot tudott volna összehozni, amit aztán majd csak a geekek vesznek meg. A Q3 Sportback ezzel szemben úgy szép, szinte vagány a csapottabb tető és a szűkebbre húzott ablakok miatt, hogy, nem kell egyenként megkérdezni a dizájncsoport főnökét, hogy ezzel vagy azzal az éllel mégis mire gondolt a költő. Van egy kellemes, szinte sportos kiállású SUV előttünk, ami nem akar letarolni a hegyomlásszerű kinézetével (lásd Q8), viszont ásítozni sem fogunk, mert nyújt egy két olyan, elsőre fel nem tűnő részletet, amitől fel lehet dobni egy konvencionálisabb formát is.

A kupés tetőív nem gondolom, hogy ezek közé fog tartozni. Hardcore Audi-fannak kell lenni, hogy elsőre probléma nélkül leessen, ez most egy Sportback, ami előttünk áll. Meg mertem volna esküdni, hogy a három részre tagolt oldalsó övvonal hangsúlyosabb a Q3 Sportbacknél, mint a simánál, de aztán a képeket összehasonlítva abban maradtam, hogy csak a szűkebbre vett ablakvonal szórakozik velem. Mindegy is, a sárvédők fölé kanyarított szélesítések élőben eléggé kiadják, és a nyúlánkabb tetővonallal bizonyos nézetből eszünkbe juthat az Audi e-tron is, ami menőség-faktorban biztosan nem hátrány.

A villanyautós hasonlóság visszaköszön a lámpákban is, a háromcsíkos ledekben viszont önmagában annyi részletet rejtettek el, hogy simán ki lehetne tenni belőle egy 150 szavas fogalmazást valamilyen nyelvvizsga levélíró feladatában.

Jön a sajtótájékoztató, kiderül, hogy a Q3 Sportback 1,6 centivel hosszabb, 0,6-tal keskenyebb és 2,9-cel alacsonyabb a sima Q3-nál, de ezt eddig is tudtuk. Ahogy az sem volt újdonság, hogy az alakítgatások ellenére sikerült megtartani a csomagtartó 530 literes méretét, csupán ledöntött ülésekkel csökkent a 1525-ről 1400-ra a pakolható literek száma. Mindez a gyakorlatban inkább úgy tűnik fel, hogy kevesebbet lehet mozgatni a hátsó üléseket előre-hátra (15 helyett 13 centi) és a döntött hátsó szélvédő miatt szinte semmit nem lehet kilátni hátra. Kötelező belerendelni a tolatókamerát, ami szerencsére nagyon jó felbontású, kontrasztos és igazán jól használható a felülnézeti képe is.

Ami viszont újdonság volt, az az 1,5-ös TSI motor mild-hybrid hajtással. Ez a motor már eddig is felvonultatott szinte mindent, amitől igazán modern lesz egy benzinmotor (turbó, közvetlen befecskendezés, részterheléskor hengerlekapcsolás). Ezek mellé jött most egy KERS-szerű rendszer, ami a fékezéskor nyert energiát automatikusan felhasználja akkor, amikor a leginkább döglött egy turbós benzinmotor – induláskor, 22 km/h-ig. A rendszerteljesítmény ennek megfelelően nem változott, továbbra is 150 lóerő, és a csomagtartóba elrejtett, léghűtéses, 9 kwh-s akkumulátorról önállóan nem is tud menni a Q3 Sportback. A gyáriak szerint ezzel az enyhe hibrid hókuszpókusszal négy decivel csökkenthető a fogyasztás, de ezt majd maximum itthoni körülmények között lehet reálisan megállapítani, a Fekete-erdőben túl sok volt a nehéz lábú újságíró és a fotózás miatti elindulás-megállás.

Az első métereken megpróbáltam megtippelni, hogy mennyibe kerül az autó, de nem volt könnyű dolgom. A sima Q3-ból átvett belső Audi mércével szinte futurisztikus, itt is rengeteg a letörés és az él, de természetesen a nagy kijelzők uralják a látványt. Ezt már az óracsoportnál sem ússzuk meg, analóggal egy Q3 Sportbacket sem szerelnek. A show-t mégsem ezek, hanem a műszerfalon végigfutó fennsík alcantara bevonata viszi el. Még a strandkorlát kék szín sem bántó, sőt, ez az egyik kedvenc részletem az autóban.

Valahogy a hangulat ezzel az S-line-os, lapított aljú, kicsi kormánnyal és az általános összhatással emlékeztetett a sokkal drágább Q8-ra, mindezt annak ellenére, hogy itt szerencsére a klímapanelt meghagyták analógnak. Ez nem csak a funkcionalitás miatt előny, hanem látványra is: alatta olyan szép zongora stílusú gombsor van, amit kár lenne akármilyen ujjlenyomatgyűjtő üveglapra cserélni.

Újságírói szemmel azért feltűnt, hogy itt-ott igyekeztek spórolni az anyagválasztással (kevesebb króm a kapcsolókon, egyszerűbb műanyagok), de ez sehol sem bántó, a Q3 Sportback egyértelműen prémium autó, csak nem az Audi teteje. Közben viszont nem sietős tempóban szinte észrevehetetlen a benzinmotor működése, ha nem figyelünk oda rá, fel sem tűnik, mikor áll le vagy jár éppen a motor.

Ez egy drága autó, gondoltam és nem véletlenül: a legolcsóbb Q3 Sportback 36 ezer euróba (~11,8 millió forint) kerül majd Németországban, ami 1600-zal (kb félmillió forinttal) több, mint a sima változat. Persze csak racionális dimenzióban mérve drága ez, a célközönség számára valószínűleg nem ez lesz a legnagyobb probléma. Van egyébként már itthoni ár is: az elsőkerekes, manuális váltós 1,5 TSI (hibrid hajtás nélkül) valamivel több, mint tízmillió forinttól indul majd.

Ami viszont meglepő volt ebben az új hajtásláncban, hogy mennyire működik még ezzel az 1,5-1,6 tonnával is (nincs még hivatalos súlyadat). A legerősebb, kétliteres turbóból ültem át (45 TFSI 230 LE), de karakterre és hangra elég hasonlónak tűntek. Nyilván a kétliteres jobban meg tud indulni 100-as tempóról, de nagyobb különbséget vártam volna 70 lóerőnyi plusztól. A súlyt nehezen gondolom tényezőnek, hiszen amit esetleg nyer az 1,5-ös a kisebb lökettérfogattal, azt valószínűleg elveszti a hátsó akksi és a DC/DC konverter miatt. Sajnos a menést egyébként egyik sem szereti, lassú a gázreakció még dynamic üzemmódban is, aztán rondán bőg a motor, mire valami elkezd történni. Ekkor viszont legalább gyorsan kapcsolgat a DSG, ahogy azt már megszoktuk.

Átülök a 40 TDI-be, ami nem csak a legerősebb dízel (190 LE), de 400 Nm-ével a legnyomatékosabb motor mind közül. El is jön a Kánaán, egyértelműen ez a legjobb motor a Q3 Sportbackhez. Piros lámpánál kicsit ránt egyet az újraindítás, mint a konszernnél az összes ilyesmi autóban, de utána sokkal barátságosabban épül fel a nyomaték, egyszerűen jobb vele együtt élni, mint a benzinesekkel. A kanyarokban hozza azt a Q3 Sportback, amit elvárunk egy Auditól: semlegesen viselkedik, de nem okoz semmilyen különösebb örömet a vezetés. Legfeljebb az ami feltűnő, hogy SUV-mércével, kifejezetten kicsi a az oldaldőlés, még a drágább verziók aktív lengéscsillapítói nélkül is.

Van idő egy kicsit kipróbálni a multimédia rendszert is, amibe elég nehéz volt belekötnöm. Gyakran néztem vissza az érintőkijelzőre egy-egy utasítás után, hogy biztosan jót nyomtam-e, de minden alkalommal felesleges volt. Az Audi rendszere pontos, villámgyors (ilyen gyorsan még sosem párosítottam autót telefonnal) és logikusan működik. Még a drágább Audikba rakott rezgőkijelzős parasztvakítás hiánya sem nagy érvágás. Ha szeretnénk, akár Amazon Alexát is kérhetünk az autóba, ami állítólag nyolcvanezer utasítással birkózik meg, köztük olyanra is meg lehet tanítani, hogy érkezéskor kinyissa a garázskaput, felkapcsolja a világítást az okosotthonban, meg sok egyéb apróságra. Ehhez nyilván kellenek a megfelelő eszközök otthonra is.

Természetesen aktív biztonság terén is lehet bele rendelni nagyjából mindent, amit az Audi tud. A dugóasszisztens már nem csak megoldja a vezetést helyettünk, hanem egészen ügyesen a sáv közepén is tartja az autót, tehát nincsen felesleges pingpongozás a felfestések között. Az életét azért jobb, ha erre se bízza rá, a próba során mindenféle figyelmeztetés nélkül elvesztette a fonalat egy betontereléses résznél, ahol hirtelen nem volt semmilyen felfestés. Még mindig fényévekre vagyunk a tényleges önvezetéstől.

Az Audi A3 Sportback önmagában nem egetrengető újdonság az autóiparban, viszont jól időzítették a VW-konszern új mild-hibridét (korábban úgy tudtuk, csak a nyolcas Golfban mutatják be) és az interfészen is látszik, hogy tényleg próbáltak odafigyelni a fiatal vásárlók igényeire. A kupés tetővonallal nem lett könnyfakaszótan szép az autó (cserébe kicsit szűkebb kicsit a sima Q3-nál), de valószínűleg az Audi elég költséghatékonyan tudott így bemutatni egy újabb modellt az uborkaszezonban. A Q3 Sportback gyártása már megkezdődött Győrben, és az autó is rendelhető már a kereskedésekben, egyedül az 1,5-ös mild-hybridre kell várni októberig.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.