Bemutató: Mercedes-Benz GLB – 2019.

Miközben más gyártóknál arról hallani, a kevésbé keresett modellsorokat beszántják, a Mercedes folytatja az új kategóriák feltalálását. Most éppen az A osztály fronthajtásos, keresztmotoros padlólemezét húzták tiltásig, és akkora batárt építettek rá, hogy első pillantásra nem világos, miként lehet még ennél is nagyobb szabadidőautó a kínálatban. A legtöbb gyártónál nincs is, csillagosból viszont ez már a hatodik offroader, mely listaár szerint alulról a második helyre érkezik. A Merci be is vallja, hogy SUV minden harmadik eladott kocsijuk, közben azonban a kompakt padlólemez adja a teljes értékesítés negyedét – egyesíteni a kettőt tehát a biztos siker receptje, szerintük. Ezt majd meglátjuk, mindenesetre első próba alapján nehéz belekötni a GLB koncepciójába, mert itt nincs csalás: a batárság nem csak látszat, valóban rengeteg helyet találunk a csillag mögött.

A tengelytávba 10 centit toldottak be az A- (és B-) osztályhoz képest, pedig a mostani generációban már azok sem szűkösek. Ennek a 2,83 méternek, illetve az 1,66 méteres magasságnak köszönhetően az utastér egyszerűen hombárnak érződik, miközben az ötüléses verzió 570 literes csomagteret is ad. Azért van ebben egy kis csalás, az ülések ugyanis csak normál méretűek, nem akkora fotelek, mint mondjuk egy GLE-ben, vagy pláne GLS-ben lennének, tehát az igazi basáskodásig nem jutunk el.

Hétköznapi kocsiból átülve azonban egyszerűen nincs hiba, négy felnőtt terpeszkedve elfér, ránézésre ötfős családnak is megfelelő lesz a GLB. Pláne, ha az opcionális üvegtetővel dobjuk fel. Megtehetjük, mert több mint egyméteres a belmagasság elöl az üléstől mérve, tehát még magas emberek haja sem éri el a nyitható panorámatető miatt kicsit alacsonyabb kárpitot.

Ahogy azonban a szabadidőautókkal lenni szokott, a hatalmas hely nem jelenti, hogy valódi hétszemélyes lehetne a GLB; a feláras extraként kérhető plusz két ülésről a gyáriak azt mondják, 168 centi magasságig kényelmesek. 176 centimmel azért még be tudtam ülni, és a sínen előre tolható középső üléssornak köszönhetően magamra is tudtam csukni a támlát. A fejemnek-vállamnak jutott hely, de az apró ablakon a kilátás korlátozott, a magas padló miatt pedig azt a felhúzott térdes pózt kellett felvennem, amitől már negyedóra múlva kezdődik a vádlifájás. Ide tehát tényleg csak gyerekek ülhetnek, nekik azonban pohártartó, és ami még fontosabb, ülésenként egy-egy USB töltő jár.

Töltő portból a többi utasra is jut egy-egy a GLB-ben, bár a Mercedes már most kizárólag USB-C-t használ, azaz a mai eszközeinkhez külön kábelt, vagy átalakítót kell venni, mert a gyárból még nem ezzel jöttek. Ezt hívhatjuk jövőbiztosnak, de ilyenkor mindig a Sony MiniDisk jut eszembe, amit néhányan még kocsiba is szereltek, mégse kapott rá a többség. Mindenesetre a vezető környezete valamivel tágasabb, elsősorban mélyebb-magasabb, mint az A- vagy akár a B-osztályban lenne, és a varacskos megjelenéshez illően csővázat imitáló alumínium betétekkel szédít az ajtón és a műszerfalon.

A kapcsolók és műszerek azonban megegyeznek a többi családtaggal, tehát a GLB is a még mindig ultramodern MBUX csomagot kapta. Ebben nemcsak tapipaddal, de képernyő-érintéssel, a kormányról, sőt hanggal is vezérelhetjük a központi kijelzőn megjelenő funkciókat (pl. navigáció, zene, autó beállításai), és az óracsoport sem csak azért LCD, mert úgy olcsóbb. Szokatlanul sokféle módon szabható személyre a műszerfal, a GLB off-road csomaggal rendelt változataiban még terepműszerek (oldaldőlés, lejtő, hajtásképlet) is megjeleníthetők.

A Mexikóban és Kínában gyártott modell motorjai és váltói a többi A-osztályos rokonból ismerősek. A 180d (116 LE) és a 200 (163 LE) egyelőre nem rendelhető 4Matic-kal, de később ez még változhat. A 200d (150 LE) választható front- és összkerékhajtással is, a 220d (190 LE), illetve a benzinesek közül a 250 (224 LE) és a 35 AMG (306 LE) pedig csak 4Matic változatban kapható. Mindegyik motorhoz duplakuplungos (DCT) automataváltó jár szériában, a 200 esetében ez a 7 fokozatú Getrag szerkezetet jelenti, míg a többi motorhoz 8 sebességet kapunk. Ezzel utcán nincs is semmi baj, azonban terepjáráshoz nem ideális ez a váltótípus, gondoltam előzetesen. A bemutatón azonban direkt ráment a Merci az ide vonatkozó előítéletek eloszlatására, és off-road pályát építettek, amin egy-egy terepcsomagos 220d-t terelgethettünk végig.

A hivatalosan „Off-Road Engineering Package” elnevezés alatt ikszelhető extracsomag nemcsak plusz műszereket ad, de a hajtáslánc- és motorvezérlésre, illetve az ABS-re ható off-road üzemmóddal egészíti ki az autó beállításait, sőt része a szabályozható lejtmenetvezérlő is. Ezt amolyan terep-tempomatként 2-18 km/h sebesség között állíthatjuk be, miközben az orrkamera megmutatja, minek ne menjünk neki. Az igazi meglepetés azonban nem ez volt, és nem is az, hogy milyen remekül boldogult a kifejezetten számára épült pályán az 1,7 tonnás gép.

Hanem az, hogy meredeken felfelé elindulásnál, ami manuális váltóval vagy kuplungégetést, vagy kipörgő kerekeket jelent, tökéletesen leutánozta a hagyományos automata váltók szlipjét, és finom gázadással, csúsztatott kuplunggal tudtunk felkúszni, minden gond nélkül. A trükk, hogy a Merci DCT váltói olajfürdős kuplungot használnak, és hatékonyan hűtik a szerkezetet. Az instruktorunk szerint, ha túlmelegszik, szól a kocsi a sofőrnek, hogy álljon meg, de nagyon rövid pihenés után ismét menetkész.

Légrugó nincs, tehát emelhető hasmagasság nem jár a GLB-hez, az a nagyobb Mercedes terepjárók ütőkártyája marad – már ha elhisszük, hogy ezekkel bárki is sarat dagasztani indulna. Utcán azonban ennek ellenére nagyon komfortos tud lenni, legalábbis a nem-AMG változat kifejezetten biztatóan tüntette el azt a kevés hepét és hupát, amit az általában tükörsima dél-spanyol országutakon találtunk. Ezt most a 220d-ben élhettük meg, és a jelenleg elérhető legerősebb dízel remekül boldogul a nagy testtel. A 8 fokozatú DCT finoman indul és gyorsan vált, nehéz zavarba hozni, a motorhang hallható, de nem kellemetlen, és ezen a próbán a szélzaj sem tűnt soknak, pedig szokatlanul meredek a szélvédő. Hiába nagy a test, igazából nem nehéz a GLB-t navigálni, parkolóházban is könnyen elfértünk, csak a legszűkebb hegyi szerpentineken éreztem úgy, hogy folyton átlóg valamink a másik sávba.

A GLB 35 AMG már más tészta, 306 lóerő még ekkora bódéban is komoly akarat, amit 5,2 másodperces gyorsulással bizonyít – a Merci ehhez a bakancs AMG-hez is adja a rajtprogramot. A futóművet alaposan átdolgozták, Sport+ módban szinte eltűnik az oldaldőlés szerpentinen, a váltó pedig piszok gyorsan dolgozik fel- és lefelé is, mintha mindig sejtené, mi jön. Meglepő módon a fékeket nem éreztem annyira erősnek, pedig a gyári szöveg szerint azokra is ráleheltek vadítás során, de a 21”-es felnikben szellősen elfértek. Talán elhasználták már a betéteket az előttünk járó újságírók, mindenesetre jól meg kellett taposni a féket, hogy elfogyjon a motornak köszönhetően gyorsan felépülő sebesség.

Az AMG megkapta a GT-ről ismert irdatlan cetszilás, nagy csillagos hűtőmaszkot, a vörös dukkó rendesen üt ekkora méretben, és persze a kipufogóhanggal sem spóroltak. Így bizonyára lesz keletje, de szerintem nem illik igazán a GLB-hez a vadulás. A hosszú- és magas test, illetve a sokat kitakaró A oszlop miatt messze nem olyan gyors vele a kanyargás, mint akár az A 35 AMG 4Matic-kal, és bár sokat tettek a gyáriak, hogy rendesen paraszt hangja legyen, őszintén szólva nem gyorsult fel tőle úgy a pulzusom, ahogy 306 lóerőtől várnám. Ezzel szemben az éppen elég gyors dízel, a finom váltójával és komfortos rugózásával telibe találja, mitől lesz a GLB úgy általában jó, és Magyarországon tökéletes.

Kényelem, éppen elég erő, tágas tér és persze a megfelelő jelvény az orrán – hibátlan prémium SUV csomag. Jövő tavasszal érkeznek az első darabok, rendelni már lehet, az árak ismertek. Az alapmodell GLB 200 12,2 millió, a legolcsóbb négykerékhajtásos változat pedig a GLB 200d 4Matic, 14,6 millióért. Tehát ha valaki erős és gazdagon extrázott GLB-t szeretne, bizonyára 20 millió fölé fog csúszni. Igen ám, de az alapmodellhez hozzáadva a hét ülés felárát (a konfigurátor szerint számos extra kötelező a plusz két ülés mellé), majd kivonva az állami támogatást, kb. 11,3 milliós árat kapunk, ami vészesen közel jár a Škoda Kodiaq vadászterületéhez. Tehát nemcsak felülről, a GLC-től, a BMW X3-tól, vagy éppen az Audi Q5-től rabol majd vevőket valószínűleg, de könnyen lehet, hogy olcsóbb márkáktól is cápáz vásárlókat a Mercedes GLB. Mi meg csak nézünk, hogy Stuttgartban nem bírják abbahagyni az újabb és újabb résmodellek feltalálását, de egyelőre úgy tűnik, ez a nyerő stratégia. Csak bírják szusszal.