Használtteszt: BMW 320i Touring (E91) – 2009.

Otthon az asszony a főnök, nincs olyan döntés, amire ő nem bólintott rá. Ez így alakult ki, nem fáj, nekem így is jó. Az egyetlen saját döntésem, az én váram, az E91-es BMW-m. Persze ez sem teljesen saját, itt is megjelent a szigorú nő, hiszen csak egy autót tud fenntartani a család, akkor viszont az tudjon mindent.

A megtakarított pénzünk a sminkszalonban áll, én pedig csak húzom az igát az irodában, ahol négy éve hitegetnek, hogy bármelyik pillanatban fizetésemelést kaphatok. Aha, persze. A lényeg, hogy a keretem nem volt túl tág, de azért mégsem akartam alacsonyra lőni a szintet, ha autóról van szó. Azért legalább egy német hármas kéne, én se leszek már fiatalabb, hogy megvalósítsam ezt az álmom. Na, meg valamiben jó lenne levezetni a feszültséget, ha akad egy szabad napsütéses délutánja az embernek. Ez volt a szempontrendszerem.

A jobbik felem nem így gondolkozott, de néha neki is kell az autó, tehát a véleményét automatikusan megkaptam. Kézi váltót szerettem volna, ha egyszer lehet autózni kicsit, de a feleségem utál kuplungolni, szóval muszáj volt automatát venni. Ő már előre kitalálta, hogy legyen hely, mert lassan nem csak ketten leszünk a lakásban: kombira van szükség – pedig én még titkon a kupékról álmodoztam. Arról legalább meggyőztem, hogy ne legyen dízel, városban használjuk, nem kell.

Túl sokáig nem kerestük a kiválasztottat. Számomra egy E46 Touring lett volna a befutó, de úgy alakult, hogy egy ismerős éppen Magyarországra hozott egy E91-et, a feleségem pedig azonnal beleszeretett az autóba. Csalódottan konstatáltam, hogy ez a 170 lóerős 320i már csak négyhengeres. Bezzeg az előző generációból még nem sajnálták a rendes motort. Valahol a kínálat alsó-közép szegletében fogtuk meg 2,4 millió forintért a mi autónkat, innen felfelé, 4,5 millió környékén már tényleg csak a nagy motorral szerelt, M-pakettes verziók vannak a piacon, onnan pedig a határ a csillagos ég, ha az imádott E92 M3-mat is ide soroljuk.

BMW 320i Touring (E91) – 2009. forgalomba helyezési és honosítási költségei*
Vagyonszerzési illeték	81 250 Ft
Forgalmi engedély	6 000 Ft
Törzskönyv	6 000 Ft
Eredetiségvizsgálat	18 500 Ft
Regisztrációs adó	79 200 Ft
Rendszám (párban)	8 500 Ft
Kötelező biztosítás (éves, 21 éves, budapesti férfi, 2 éves jogsi)	129 900 Ft
Gépjárműadó (éves)	28 750 Ft
*2020 februárjában érvényes adatok

Az előző tulaj már cserélt lambdaszondát és gyújtótrafókat is, és bár eleinte még nem raktam össze képet, de ez a két hiba a N43-as kódú BMW motorok velejárója. Ha ezekkel van baj, árulkodó jel a motor remegése és az ugráló alapjárat. A tüneteket az én autóm még csak hírből sem ismeri. Fogyasztani is nyolc-kilenc liter között fogyaszt, a Sprintmonitor alapján ez rendben is van.

Sajnos arra csak később jöttem rá, hogy éppen ezek az N-es motorok azok, amelyek szeretnek 100 ezer kilométer után generált kérni. Nincs mit tenni, a helyzet már adott, másba átülni most nem opció. Baj meg egyelőre nincs, marad az, hogy az ajánlott harmincezer helyett tízezer kilométerenként szervizeltetjük jó minőségű olajjal, az olajszintet pedig félve, de gyakran ellenőrzöm. Mégiscsak jobb választás lett volna a dízel.

A hajtáslánccal szemben a beltér végtelenül egyszerű. Minden szürke és fekete, az ülések se bőrözöttek, ennek örültem is, 180 000 kilométer van az autóban, de még mindig olyanok az ülései, mintha újak lennének. Hátul alig utazhatott valaki. Elöl viszont csúnyán lekapirgálták a műanyagborítást az ajtóbehúzóról és a kapaszkodóról. Más baj nincs, a kormány is épphogy elkezdett kifényesedni a szokott helyen.

A felszereltségben benne van a nagy navi, de ezt már csak dísznek nevezném a Google Maps világában. Az autó legokosabb funkciója, amit használok az AUX csatlakozó, ennyi, Bluetooth sincs. Mondhatni fapados, de azért a négy villanyablak megvan legalább. Csak azt nem értem, hogy miért pakolták ennyire előre a kartámaszon a gombokat: rossz helyen vannak, kész torna elérni az első ablakok kapcsolóit. 

Kívül meg van húzva itt-ott a kaszni, a lökhárítók mindkét oldalán pókhálószerűen repedezett a festék. Lehet, hogy az első tulajnak meg kellett volna rendelnie a parkolóradart is. Az nem derült ki a vásárlás során, hogy miért, de a motorháztető elég csálén áll, pedig más nyoma nincsen komolyabb koccanásnak. A bal hátsó lámpa pedig párásodik. Ezek engem nem zavartak, az asszony úgyis odatolja még párszor a lökhárítókat. Használjuk az autót, ha még összegyűjt pár új sérülést, akkor visszatérünk rá.

Alkatrész megnevezése	Alkatrész márkája	Alkatrész ára
Első féktárcsa (db)	Textar	34 450 Ft
Első fékbetét (garn.)	Textar	35 684 Ft
Első lengéscsillapító (db)	TRW	28 338 Ft
Vezérműlánc készlet	Febi	65 507 Ft
Levegőszűrő (db)	Bosch	7 277 Ft
Olajszűrő (db)	Bosch	3 181 Ft
Pollenszűrő (db)	Bosch	9 366 Ft
Motorolaj (5 liter)	Castrol (5W-30)	23 580 Ft

A feleségem persze imádja a BMW-t. Csak beül, a külső zajok megszűnnek, és megy. Ezerféle módon állítható az ülés, mindketten megtaláltuk a tökéletes pozíciót. Annyira halk a motor, hogy piros lámpánál néha rá kell néznem a fordulatszámmérőre, hogy jár-e még egyáltalán. Hasonló a váltó is, csak nyomod a gázt és észrevétlenül kapcsolgat a hatsebességes ZF automata. Pont ilyenre vágyott. Fájdalommentes autózás, kényelmesen, praktikusan.

Hogy én ilyenre vágytam-e? Jó kérdés. Nem egy sportkocsi a 320i, de azért a városban elég az ereje, és én se vetem meg a kényelmet. A futómű is meglepően jól kezeli a magyar utakat, pedig kíméletlenebbre számítottam. A 460 literes csomagtartóba pedig minden belefér, és így, hogy külön nyitható a hátsó ablak, sokszor fel se kell nyitni a csomagtérajtót, ha csak bedob valamit az ember. Megszüntette azt a hülye szokásom, hogy a hátsó ülésre pakolok.

Amitől viszont az én titkos, különleges bázisommá válik ez az autó, az az, amikor a hegyi kanyargós utak előtt szorosra állítom az oldaltámaszt az ülésen, és balra pöccintem a váltókart a sportállásba. Csoda nem történik, de magasabb a fordulatszám, több a zaj, jobban pezseg a vérem. Az érzés, amikor az autó fara egy leheletnyit elkezdi az orrát előzni a kanyarban, és egy pillanat múlva már kényelmesen gyorsítasz a következő felé megér minden unalmas percet az irodában.

Közben csiripel az elektronika, szélesre húzódik a vigyorom, érzem, hogy izzad a tenyerem a bőrözött kormányon. Persze, kéne még legalább két henger és egy sperr a valódi sportoláshoz, így a sebességkorlátot is alig lépi át az ember, de ennél többre nincs is szükségem, a huligánkodást már kinőttem, pont ennyit akarok.

Ez az a kettősség, amitől a szívemhez nőtt az autó. Ha akarod halk, praktikus, eltűnik a tömegben, nem sajnálod annyira, szereti az asszony. Hétvégén pedig elmehetsz vele autózni, nem nagyot, közepeset, de minden percét élvezed, és felelősségteljes felnőttként nem is akarom már a vezetési képességeim határait feszegetni – nincs mit tenni, el kell fogadnom: mindig a feleségemnek van igaza, ezt kellett venni.

A cikkben szereplő autót az Autócentrum Római kínálatából választottuk.

A szövegben megjelenített karakterek kitaláltak, a szerző és a tulajdonos személyével nem egyeznek, csak az autó tulajdonságainak látványosabb ismertetése miatt jöttek létre.