Városi kisautós imidzséhez hűen nincs túlbonyolítva az új, ráncfelvarrott Mazda 2, ennek ellenére minden megvan benne, ami kell. A ötajtós kiskocsi könnyen kezelhető, a legszűkebb helyeken is elfér, legnagyobb előnye mégis az, hogy kellemes vezetni. Viszont ennek ára van: alaphangon 5,4 millió forint.
A Mazda 2 jelenleg is futó harmadik generációja tavaly kívül-belül átesett egy kisebb frissítésen, és ez elég jót tett neki, sőt. A külső változások elsőre nem feltűnők, azonban egy facelift előtti modellt a mostani mellé állítva egyből észrevehetők a részletek. Nagyobb, fényes krómbetétbe foglalt hűtőrácsot kapott, átrajzolták a fényszórókat, melyek alá még több krómcsík fut be - ezzel saját jelvényüket imitálva - a ködlámpák is eltűntek, pontosabban beleépítették az alapáras LED fényszórókba, illetve fényes könnyűfém felniket is kapott az autó. Kevésbé észrevehető, de a hátsó lámpákon is alakítottak.
Látva a Mazda többi autóját gyorsan rá lehet jönni, hogy a kaszni újítása nem akkora meglepetés. Tulajdonképpen csak a többi modellhez igazították a kettest is, ezzel egységesítve a márka arculatát. Mindenesetre az apró módosítások jól jöttek a kisautónak, így sokkal modernebb a megjelenése.
A jellegzetes forma és vonalak viszont maradtak, már messziről ki lehet szúrni, hogy ez egy 2-es Mazda - ezen a bevált, már-már unalmas kodó-piros szín sem segít. Paramétereit tekintve tökéletesen beillik az átlag kisautók közé, 4 méter 6 centi hosszú, tengelytávja pedig 2,570 méter. Nem túlzás, ajándék volt vele parkolni Pesten, még az egyhetes teszthét alatt is kijött, hogy parkolóhelyvadászat szempontjából mennyire megéri, ha ilyen kaliberű autóval jár az ember. Illetve ez egyik oldalról előny, a másikról hátrány.
Én a kőkemény 175 centimmel nem éreztem, hogy kényelmetlen lenne a kis tér, vagy megfojtana a bezártság, de erről lehet, hogy egy egykilencvenes fickó máshogy vélekedne. Vagy a mögötte ülő. Felnőttek egy szintig elférnek hátul, persze minél magasabb valaki, annál erőteljesebben fogy a fej- és lábtér, ami hosszabb utakon őrjítően kényelmetlen. De ez csak akkor hátrány, ha tényleg több felnőtt akar bepréselődni. Gyerekszállításra ugyanis tökéletesen elég a hely.
Az utastér letisztult, egyszerű. A barna és fekete színű szövetkárpit szerintem annyira nem passzol egymáshoz, sem a piros külsőhöz, ha csak egyszínű fekete lenne, akkor legalább a műanyag burkolattal és műszerfallal összhangban lenne. A műszerfal egyébként nem bonyolult, jópofa kör alakú légbeömlői vannak - illetve egy kevésbé jópofa a vészvillogótól jobbra - közepén keresztülhúzódik egy fényes műanyagpanel, ami alatt a nagy, könnyen kezelhető gombok is megtalálhatók, amikkel hűtést/fűtést lehet állítani. A gombok alatt egész tágas tárolórekesz helyezkedik el, ahol simán elfér egy pénztárca és egy telefon is. Utóbbinak különösen fontos, hogy legyen helye, mivel a portok is a tárolóban találhatók, ott tudjuk csatlakoztatni telefonunkat vezetékkel.
A műszerfal tetejéből kiálló 7 colos érintőképernyő a sebességváltó mögött lévő tekerőtárcsával is könnyen és kényelmesen lehet állítani, ez kissé BMW-s benyomást kelt. A menürendszer letisztult, megint csak könnyen el lehet igazodni benne, és gyorsan is működik, nagyjából öt másodpercbe telt, még a telefonom és az autó Bluetooth-on keresztül összebarátkoztak, de lehet sokat mondtam. Ha az Apple Carplay vagy Android Auto funkciókat szeretnénk használni, akkor viszont nem elég a bluetooth, vezetékkel kell csatlakoztatni telefonunkat.
Én az Apple programját használtam, kiválóan működött, a leghasznosabb talán a navigáció tükrözése volt, amúgy sem lehet látható helyen rögzíteni a telefont. Felmerülhet a kérdés, hogy miért nem a beépített navival közlekedtem, de rossz hírem van: használtam, de közel nem olyan jó, mint telefonos alkalmazások. Nagy hibát követtem el, amikor a beépített navival akartam hazamenni csúcsidőben, ugyanis simán belevitt a legnagyobb dugóba. Húsz perc araszolást követően utolsó reménysugár híján megnyitottam a Waze-t, ami percek alatt megoldotta a problémát.
Tény, hogy jobban néz ki az autó a facelift után, de a ráncfelvarrás igazi hozadéka a mild - lágy vagy enyhe - hibrid hajtáslánc, aminek neve elég találó. Sok mindent nem tud a hibrid rendszer, de arra tökéletes, hogy még finomabbá tegye az elindulást. De tényleg, a start-stop rendszer annyira észrevehetetlenül működött, hogy egy idő után el is felejtettem, hogy van. Pedig minden lámpánál leállította, majd újraindított a motort. A Mazda lágy hibrid rendszere egyébként a fékezésből nyeri az áramot - mint bármely más hasonló rendszerrel felszerelt autó - viszont sok márkától eltérően nem akkumulátorban, hanem kondenzátorban tárolja azt - ebben az esetben ez 24 voltos. Az eltárolt energia induláskor, kigyorsításkor, illetve a különböző áramot igénylő funkciók működtetésekor hasznosul.
A hibrid rendszer az 1,5 literes, 90 lóerős, négyhengeres Skyactive G szívó benzinmotort egészíti ki, és egész szép munkát végeznek együtt, fogyasztásban biztosan. Átlagban 5,9 litert evett az autó, ami nem is jár olyan messze az 5,3-as WLTP-értéktől. Autópályán, még nagy forgalomban sem fogyasztott többet mint 4,8 liter, városban araszolva már 6,7-6,9 volt ez az érték, de nem ment hét fölé. Valószínűleg itt mutatkozik a lágy hibridhajtás előnye, a folyamatos motorleállítás és -beindítás spórol egy kis üzemanyagot. A facelift előtti modell is volt nálunk teszten, azt Anti próbált, ő 6,4 literes átlagra jött ki, nagyon dinamikus közlekedéssel. Hülyeség lenne ebből következtetéseket levonni, de az biztos, hogy városban induláskor, vagy hirtelen gyorsításkor nem jön rosszul a lágy hibrid rendszer.
Sok motorvariáció közül nem lehet választani, ugyanis az imént említett 1,5 literes 90 lóerős az egyetlen, amit itthon lehet kérni az autóhoz. Máshol Európában 75 lóerővel, illetve automata váltóval is választható a Mazda 2-es, de nem nálunk. Ez nem feltétlen baj, igaz, a 90 lóerő már talán több is, mint ami indokolt lenne a normális városi közlekedésre, de így tényleg lehet vele dinamikusan közlekedni, és ezt az autó futóműve sem akadályozza meg. Fekvőrendőrökre viszont nem árt figyelni, elég fájdalmas, ha beleszaladunk egybe, de a gyors indulásokkal karöltve rövid féktáv is párosul, így ha észrevesszük őket, akkor nincs akkora gond.
Az, hogy a hatgangos kézi váltó az egyetlen opció, szintén nem probléma, ugyanis annyira finoman működik a váltó, hogy egy idő után észre se vettem, amikor egyik sebességből a másikba kapcsoltam. Egyetlen negatív tulajdonsága a váltónak, hogy hatos fokozatba kapcsolva rögtön elillan az autó ereje - pedig általában ő kérte, hogy váltsak. Két-háromezres fordulatszámon igen kevés nyomatéka volt a motornak, és ez az első pár alkalom után már kezdett unalmas lenni. Biztosan spórolunk vele, ha akkor kapcsolunk, amikor kéri a rendszer, de az itthon szabályok betartásával sajnos az nem nagyon jött ki, hogy mennyi erő van még hatosba kapcsolva. Persze biztos van bőven, csak olyan későn jelentkezik, hogy már értelmetlen. De végülis a Mazda 2 egy városi kisautó és nem versenypályán szakító csúcsmodell.
Összességében nagyon kellemes volt vezetni a Takumi felszereltségű Mazda 2 G90-et, ehhez nagyban hozzájárult holttér figyelő- és állítható sávtartó rendszer, a tempomat, és a tolatókamera is, még ha nem is full HD-s képet ad. Emellett azt is teljesen tolerálja az autó, ha oda szeretnénk neki lépni, mert éppen olyanunk van.
Olyan kényelmi funkciók nekem hiányoztak viszont, mint középső kartámasz, vagy utastéri (hátsó sor feje feletti) lámpa. Ezeket nem gondolnám akkora extrának, és egy kartámasz még ebben a kicsi autóban is elférne. A Mazda konfigurátorát böngészve kiderült, ezek a dolgok tényleg elférnek, viszont tévedtem, ugyanis extrák. De még mennyire! Az utastéri világítás 15 ezer, a középső könyöklő pedig potom 86 ezer forintba kerül. Szomorú, hogy ezek az - nekem legalábbis - alapvetőnek tűnő dolgok egy kategóriába mozognak a prémium érzetet keltő üdvözlő LED fénnyel - 20 ezer.
Az ilyen luxus kiegészítők, mint a plusz lámpa vagy támasz, rengeteget dobnának a kényelmen, de nem biztos, hogy sokan igény tartanak rájuk plusz tíz-, százezer forintokért. Főleg a modellek árát látva: a Challenge néven futó alapmodell 5,4 millió forinttól kezdődik, a tesztelt Takumi 6 milliótól, a Takumi Plus pedig 6,2 millió forinttól. Aki meg üdvözlőfényt akar, nem Mazdát vesz.
