Teszt: Mazda CX-30 Skyactiv-X Edition 100

Négy centi sokat számít – pont ennyivel nagyobb a CX-30 hasmagassága, mint a Mazda 3-é. Ez valódi előny egy köves- vagy földúton, esetleg a városi dzsungel magasabb járdaszegélyeire mászva, tehát a kompakt crossover hozza, amit kell. A teljes magasság viszont tíz centivel több, azaz nem csupán annyi történt, hogy gólyalábra állították a 3-ast, hanem másik karosszéria készült.

E növekménynek áldozatul esett a 3 egész estét betöltő feneke, helyette egyszerűbb, klasszikus ötajtós alakot kapott a CX-30. Ez persze nem hátrány, hiszen valamivel nagyobb oldalablakon nézhetnek ki a hátsó utasok, és a csomagtér is megnőtt, ám régen azt szoktuk meg, hogy a magasabb építésű kocsikat rosszabb vezetni. A CX-30 ráadásul ugyanazokat a motorokat, váltókat és futóműveket használja, mint a 3-as. De az utóbbi években már többször bebizonyosodott, hogy az Álmoskönyvet kidobhatjuk, mert már tudják a mérnökök, hogyan kell utána menni a magasabb súlypontnak. És úgy tűnik, a CX-30 sem kivétel.

A Mazdások azt mesélik, inkább a 3-as vásárlói kérik a fronthajtást manuális váltóval, míg a tipikus CX-30 vevő AWD-t vásárol automatával. Mindkét váltóval próbáltam a Skyactiv-X motort, és mindkettővel adja, lényeges viszont szerintem a minél magasabb felszereltség választása. A képeken nem jön át, mennyire finomak ezek a bőrülések, és milyen sokat adnak hozzá a kocsi élvezeti értékéhez. Valahogy tökéletesen eltalálták a Mazdánál, hogy hol van az a pont, ahol hibátlan a kényelem, de mégsem érezzük túl puhának, és még tart is kanyarban. Közvetlen ez után BMW M sportülésbe ültem, és mit mondjak, visszavágytam.

Az aktuális árlistákat böngészve úgy tűnik, nem fájdalmas döntés a jobbikat kérni CX-30-ból. Már legalábbis ha eltekintünk a fizetésünktől, és csak az ellenfelek árait nézzük. Az Edition 100 változat 11,4 millió forint, ami remek ár-érték arány manapság, de ha ragaszkodunk az automatához és az összkerék-hajtáshoz, akkor 12,6 millióért kapjuk meg a CX-30-at fehér bőrrel. A Toyota CH-R teteje is ennyi, de ott nincs AWD, meg a csomagtér is kisebb. Ahogyan a Subaru XV csomagtartója is, igaz, ott a hátsó utasokat meglepően tágas hely várja cserébe. A kétliteres boxer szomján bizonyára csökkent a hibrid hajtás, de a CVT automata sokkal rosszabb, mint a Mazda automatája, és a Subaru jelentősen drágább is.

Persze az európai konkurensek sem könnyítik a CX-30 életét, igaz, a többségük kisebb, vagy nagyobb valamivel. Például a VW Tiguan egy kategóriával feljebb indul, és talán emiatt érezhetően drágább, 180 lóerőért már tizenötmillió fölé kell nyújtózkodni. A T-Roc, vagy annak Ford megfelelője, a Puma viszont pont egy kategóriával lejjebb jár, így kisebb és gyengébb, mint a Mazda, meg persze kevésbé finom a belső kialakításuk. De két személynek elég, a Ford csomagtérben még rá is ver a CX-30-ra, és olcsóbb mindkettő.

Még nagyon sok további ellenfélt lehetne felsorolni, de talán ennyiből is látszik, hogy a crossoverek, avagy városi terepjárók piaca színes és csatazajtól hangos, mint a papagájok bandaháborúja az Amazonas-medencében. A Mazda legnagyobb erőssége talán az, hogy felvállaltan saját utat jár: a CX-30 nem jó mindenre és nem fogja mindenki jól érezni magát benne. De amiben jó, abban egészen szenzációs, így akinek betalál, az nagyon könnyen azon érheti magát, hogy ki se akar szállni. Egyelőre úgy tűnik, hogy se a pénztárnál, se a benzinkúton, se a karbantartási költség oldalon sem kell sokat fizetni ezért, úgyhogy akár a kategória titkos tippje is lehetne, ha nem volna ilyen feltűnő a design.