245 lóerős turbós benzinmotor, összkerék és ordítanak a felnik mögött a piros féknyergek, benne masszív fogású kormány, oldalról határozottan támasztó ülések. Ha innen nézzük, nem hangzik úgy, mint egy 1,9 tonnás Skoda szabadidő-autó. Pedig bárhonnan nézem, a Kodiaq RS határozottan az.
Lecsapott aljú sportkormányát perforált bőrbe kötötték és piros cérnával varrták meg, tényleg jó rámarkolni, tetszik rajta a két kis króm hordócska a gombok között. Komoly, gondosan megtervezett részletei vannak és ettől baromi hiteles. Nagy fadeszkányi felületen karbonminta üzeni, hogy ennél sportosabb egyszerűen nincsen és erre csak ráerősít a finom alcantara tetőkárpit, fekete színben, hogy ne zavarja a vezetőt a tükröződés. Ordítja a motorsportot a feszesre húzott, szénszál mintával dekorált kagylóülés, a fejtámlák alatt apró alagúttal, hogy könnyű legyen hatpontos öveket képzelni hozzá.
Csak közben annyira fent ülök, hogy kicsit még szédülök is, ami rég nem újdonság. Erős szabadidő-autót mára azok is gyártanak, akikről azt gondoltuk, sosem lesznek elég pénzéhesek egy ilyen szentségtöréshez. Mostanra meg hónapos eltolásokkal verik egymást agyon szürreális köridőkkel a Nürburgringen. Sosem ringathatja magát nyugodtan álomba azzal a tudattal az Alfa Romeo Stelvio QV, az Audi RS Q8 és a Porsche Cayenne Turbo GT sem, hogy holnap is ő lesz a Zöld Pokol legsietősebb vízilója. A Škoda Kodiaq RS viszont nyugodtan alhat, hiszen a BTG idők helyett inkább az otthon és suli közötti kevésbé szigorúan mért szakaszok hőse volna.
Mert hiába a szédítő kék szín és a pirosan virító féknyergek, a Kodiaq valójában egy nevével összecsengően mackós családi SUV, aminek akkora lemezfelületei vannak, hogy autósmozit lehetne rendezni az oldalánál. Akad benne öt plusz kettő ülés és akár egy indokolatlanul erős turbómotor. Most érkezett el a facelift ideje és a Skoda Kodiaq akkora sláger volt, hogy tényleg csak a szokásos elemeken húzták végig újra, egy kicsit erősebben nyomva a ceruzát.
Bajuszosabban áll rajta az új hűtőmaszk, amiknek dupla lamellája alatt következetességet mellőzve gyémánt mintás légbeömlő, majd egy kis függőleges rácsozású rés van. LED-es fényszórói már mátrixoznak és új a nappali menetfények rajzolata is, az index pedig futófényesen villog. Alig látható a szépészeti beavatkozás a sima Kodiaq-okon, de az RS-en egész feltűnő, mert nem csak a lökhárítókat rajzolták át élesebbre, de a 20 colos alufelnikre is aerodinamikus betétek kerültek.
Lazán van annyira gusztusos autó, hogy mellette az Audi Q5-ös minden értelemben ódon fészer. Annak ellenére, hogy ez a kommerszebb, keresztmotoros, MQB platformra épül. A határozott vonalakkal szabdalt formaterv már nem újdonság, kicsit örülnék is neki, ha a VW csoport végre adna valami új inspirációt a formatervezőknek, de a Kodiaq legalább hozza a klasszikus szabadidő-autós sajátosságokat. Bakancs formájú, sarkosított kerékjáratokkal, némi antracit műanyaggal kontúrozva és nagy üvegfelületei vannak, így a beltér a feketesége ellenére kellemes.
Rengeteg hely van benne, pedig a vaskos sportülések azért rendesen rárabolnak a centikre, még így is nagyon terpeszkedős a hátsó pad, aminek állítható a támlaszöge és tologatható ide-oda. Már csak azért is, mert innen kell beszállni a harmadik sor két ülésére, amik nyilván szűkek és kényelmetlenek egy rendes utazáshoz, felnőtt méretekhez meg pláne. Ellenben gyerekcsapatot szállítani a legközelebbi délutáni foglalkozásra éppen megteszi. Addig talán nem veszik észre, hogy a térdük belelóg a fülükbe. Csomagtere ötüléses módban bő 800 liter, lehajtott ülésekkel több mint 2 köbméter, szóval nem kell bepakolni a szatyrokat, csak rámpán beletolni a bevásárlókocsit.
Sokféleképp konfigurálható digitális műszeregysége van, ami lehet hagyományos nézetű, sportosabb középre rendezett fordulatszámmérős - ennek van egy kis retrowave vonal a hátterében - és teljes képernyős navigációs is, kicsike számokkal a sarkában. Középen átlagos tablet méretű érintőképernyő, mellette taperolós gombokkal, benne végtelenül egyszerű menüvel és egy olyan navigációs szoftverrel, aminél egy ókori Mezopotámia térkép is nagyobb segítség. Amikor már sokadjára szívatott meg, akkor az Apple CarPlay-re rögvest nagy igény mutatkozott.
Máskülönben árad belőle az átgondoltság és a jól összerakottság érzése, tele van olyan ötletekkel, amikről süt, hogy itt nem falanszterben legelő, valóságtól elszakadt mérnökök terveztek autót, hanem emberektől embereknek szól. A kis átlátszó fülecske szélvédőhöz szorítja a parkolójegyet, az ajtókárpitok ugyan kemény plaszikból készültek, de a zsebeik kárpitozottak, hogy ne zörögjenek benne a palackok és a többi motyó. Kartámaszában majdnem eltűnik egy túlsúlyos fényképezőgép, pedig benne volt a kivehető tároló, ami megfogja a PET palackot, hogy ki tudd csavarni, kéz alatt tartja az aprókat a bevásárlókocsihoz és a belépőkártyát. Akad még kiugró élvédő az ajtókon, esernyő az ajtózsebekben, jégkaparó a tanksapkában és a tölcsérré alakuló kupak az ablakmosó tartály tetején.
Minden Škoda SUV őse, a Trekka
Mivel a frissített Skoda Kodiaq legnagyobb újdonságai az átrajzolt LED-es fényszóró és a benzinmotoros RS, ezért a legfőbb motivációm az volt a rohanósra sikerült bemutatón, hogy láthassam a Mont Blanc-t, mely a Megèveben lévő szállástól tizenakárhány kilométernyire magasodik. 4808 méteres magasságával az Európai Unió legmagasabb hegycsúcsa és roppant népszerű a hegymászók körében. Ezért aztán turistaszezonban a hegyimenők tiltáson pörögnek és egy hétvégén több mint tízszer sietnek a bajbajutottakért.
Maradéktalanul csodálatos hely az Alpok a zöld fűvel, lehetetlenül precízen gondozott kertecskékkel és a tündéri fa házikókkal, amik között vékonyka út vezet mindenhová. A szállás egy több alpesi házikóból álló hotel volt, aminek medencéjével szemben, a Kodiaq RS mellett ott állt a Trekka.
Úgy néz ki, mint egy elárvult Land Rover és ez nem véletlen. Ez is megfizethető árú, több funkciós mezőgazdasági járműnek indult, melyre Új-Zélandon mutatkozott nagy igény. Az autó ötlete Philip Andrews fejében született meg és a helyi importőr, valamint egy terepjárókra szakosodott vállalkozás kellett a projekthez. Az első prototípust 1966-ban építette Colin French, a Motor Lines menedzsere. Ehhez a kommunista Csehszlovákiából importált Škoda Octavia hajtást használta fel, ezért nem is volt belőle összkerék-hajtású, csak hátsókerekes változat. 1221 köbcentis, motorja 47 lóerőt ad le 4500-as fordulaton és akár 110 km/órával is viszi a 910 kilós Trekkát.
1967-ben 899 fontért vették át az első darabot, majd több mint 700-at rendeltek belőle, ezért fejleszteni kellett a gyártást, mert eredetileg csak heti hat darabot tudtak belőle előállítani. Aztán 1972-ig nagyjából 3000 darab Škoda Trekka készült Otahuhuban és idő közben a zárt karosszériás, üvegszálas tetejű kivitel lett a népszerűbb a munkagép jellegű, vászontetős pickup helyett.
Alapvetően maradt új-zélandi különlegesség a Trekka, de néhány darab még visszaszivárgott Európába, ez itt a második tulajdonos után 2017-től Škoda Múzeum egyik kincse.
Dízelmotoros volt eddig a Škoda Kodiaq RS, amire az akkori indoklás szerint a benzines SUV-k magas szén-dioxid-kibocsátása volt szükség. Most pontosan ugyanebből az okból került bele a 2,0 literes, négyhengeres turbós benzines. A TSI 65 kilóval könnyebb, mint a korábbi 2.0 TDI és erősebb is, a Kodiaq RS már 245 lovas. De leginkább messze píszíbb.
Nulláztam a fogyasztásmérőt, amikor átvettem az autót a genfi reptéren, majd megszámlálhatatlan kereszteződéssel később 17 litert mutatott a városi araszolásban. Ahogy másztunk fel a Mont Blanc holdudvarában elszórt szerpentineken, úgy voltam benne egyre biztosabb, hogy az autópályás csendes tempózásban messze több hatékonyság (7-8 literes fogyasztás) és harmónia van. A Kodiaq RS adaptív lengéscsillapítói normál módban is rázósak, a szűk kanyargós úton pedig rendesen érezni lehetett, hogy pofozzák az úthibák a nagy és nehéz felniket az autó alatt. Mögöttük ráadásul hiába piroslanak a fékek, csak úszónyergesek, egydugattyúsak és a hegyi fickándozásban könnyen fáradnak. Elöl MacPherson, hátul független, négylengőkaros felfüggesztése van és ehhez picit érzéketlen, de pontos kormányzása.
Haldex rendszerű összkerékhajtása ügyesen dolgozik, egészen vállalhatatlan tempókkal is baromi stabilan kanyarodik. Kikapcsolt menetstabilizátorral, nedves úton meg érzi, mikor kell hátra küldeni a 370 Nm-ből, hogy legyen benne egy kis izgalom. Majd’ 1,9 tonnával, négy kerékkel kaparva, halvány driftben ívet venni mindig okot ad a mosolyra.
Szüntelen szintetikus bubugással mímel motorhangot, kívül meg szolid vartyogás jön a kipufogókból, de ettől még nem lesz jó karaktere a felfújt TSI-nek. Meg aztán a 10 hangszórós Canton hifi is inkább a zenével játsszon, arra való. A 6,5 másodperces gyorsulás és a 245 lóerő szépen csengő számok a táblázatban, de valahogy mindig erőtlennek érezni. Ezzel mintha a 7 sebességes, olajfürdős duplakuplungos automata se tudna mit kezdeni, ami olykor elkapja a ritmust és akkor patentül, gyorsan váltogat, máskor azzal sakkozik, hogy a lehető legalacsonyabb fordulatszámon tartsa. Érzésre mintha parafadugókkal az orrlyukamban kéne sprinteket futnom.
Fapados Kodiaq 1.5 TSI-vel, elsőkerék-hajtással és kézi váltóval, manuális klímával, acélfelniken 9,6 milliótól van, a másik véglet pedig a Kodiaq RS 16,5 millió forinttól, amit aztán 7 üléssel, szigorú tanárnénis asszisztensek hadával, nagyobbacska érintőképernyővel és sok fűtött üléssel könnyű bőven 20 millió fölé lőni. Négy év alatt több mint 600 ezer Kodiaq fogyott el, itthon jellemzően hétszemélyes családszállító vagy felsővezetői autó válik belőle. Annyi biztos, hogy bármennyire menő a kék RS, nem tapsolnám el rá egy kisebb budapesti lakás árát. 2,0 literes dízellel, összkerékkel és automatával, valami pufibb gumival - üdítően világos belsővel - sokkal harmonikusabb a Kodiaq. Élményautózni meg még mindig jöhet egy csinos kupé a maradékból.
