Teszt: Mercedes-Benz C 300 AMG Line (W206)

Imádom a nyári kora estéket, mert ilyenkor annyira jó autózni. Szinte már mindenki otthon tévézik, akinek a nappali kanapéja az alvás előszobája, én pedig kellemesen elvagyok a Mercedes C 300-asban. Még elég világos van ahhoz, hogy lássam a gépháztető púpjai között zsizsegő, forró levegőt, a sárgálló repcét az út mellett és azt, hogy a lemenő nap mindig más árnyalatra festi az eget felette. Közben a Burmester hifiből szól a California Soul és Miami art deco házainak neonfényeinek színét önti körbe az utastéren a hangulatvilágítás.

Autópályázni nem unalmas, hanem pihentető.

Legfőképp azért, mert az aerodinamikailag kedvező szedán formát még 150-nél is éppen csak suttogva simogatja a menetszél, és annyira jó ülni benne, hogy tulajdonképpen addig tudnám tekerni bele a kilométereket, amíg meg nem kell állni tankolni. Márpedig azt nagyon ritkán kell, mert a 2,0 literes, négyhengeres turbómotor nem egy mohó szerkezet. Minden különösebb önmegtartóztatás nélkül elmegy közel 850 kilométert, az adaptív tempomattal szinte önállóan. Érezhetően tudna az okos C-osztály magától közlekedni a gondosan felfestett és kitáblázott utakon, ha megengedné neki a jogi környezet. Beállítottam a tempomatot és azt, hogy mekkora távolságot tartson az előttünk haladó autótól, és innentől csak a kormányon tartottam a kezem, a C 300 gyorsított és lassított, amikor kellett, ügyesen korrigálva sávban tartotta az autót és magabiztosan kanyarodott, ha ívelt az út, néha az előzéseknél segítettem bele a vezetésbe.

Annyira természetes az ergonómiája, mintha az évek alatt belakott íróasztalomhoz ülnék le. Állati kényelmesek a fűthető és szellőztethető ülések, amik jó mercis hagyomány szerint az ajtópanelről állíthatóak. Nem lehet tologatni a kicsike ülés piktogramot, mert minden gomb érintésérzékeny, ami kicsit fura, ahogyan a többi gomb is, amiknek megnyomása megmozdítja az egész fekete panelt. A funkciók fele viszont már a menüből elérhető, itt lehet hátmasszázst aktiválni, megmondani az ülésfűtésnek, hogy inkább a háttámlára tolja a meleget és a deréktámasz húzogatni a kikockázott grafikonon.

Majd’ 2,9 méteres a tengelytávja, ami azért az elegánsan hosszú orr ellenére is bőven hagy helyet az utastérben. Elöl egészen fotelszerűen lehet a C 300-asban ülni és ehhez nem csak a nagyszerű ülések tesznek hozzá, hanem a kartámaszok is. Hátul is bőven lehet benne terpeszkedni, hiszen akkora, mint a W211-es E-osztály.

Temérdek apróság van a C 300-asban, amitől minőségi holminak érződik. Egyik sem tolakodó, egyszerűen csak a működési finomsága van minden felett. Mindenféle szervomotor nélkül, szépen csukódik, tompán puffan minden ajtó, a szellőzők kis turbinái fémesen kattannak. Alig észrevehető figyelmesség, de nagyon sokat elmond a Mercedesről, hogy a panoráma üvegtetőt szellőzőre kibillentve sosem zúz be zavaróan a szél, mert a sebesség függvényében állítja a nyílás magasságát.

Hatalmas központi érintőképernyője enyhén a vezető felé fordul, így megvan az az érzés, amint E46-osban szeretek, hogy nekem szól az autó. Így a gigantikus tablet jobban kézre is esik, mint az S-osztályban. A kijelző alján mindig a klímapanel van, ezért azt valóban tudtam vakon kezelni már a második naptól, felette pedig ott az MBUX menüje vagy az Apple CarPlay (tudja vezeték nélkül, NFC-vel párosítja a telefont). Gyors, éles képű és logikus a rendszer, amiben tengernyi funkció könnyen elérhető és a Hey, Mercedes megszólítás után angolul fogadja a parancsokat, aztán állítja a hőmérsékletet, célt ad a navigációnak vagy viccet mesél, mert többet is tud.

Érzed a technikát, mert nem nyomja el a techpornó.

Moduláris platformja megegyezik az S-osztályéval, de sportosabb, közvetlenebb irányba hangolták a W206-os C-t. A négyhengeres motor miatt könnyű az orra, a tömegek nagyja a két tengely közé esik, ami egy hasznos lecke a jó vezethetőség tankönyvében.

Komfort módban a leginkább harmonikus, ilyenkor puhán vált a 9 fokozatú automata és alig hallani a motor hangját. A 48 voltos mild hybrid rendszer 27 lóerőt és 200 Nm nyomatékot tesz hozzá a 258 lóerőhöz, de leginkább simán vitorlázik, meg észrevétlenné teszi a stop-start működését. Már a lámpához gurulva leállítja a motort és úgy indítja újra, hogy az egyetlen észlelhető jel a fordulatszámmérő skáláján felugró digitális tű. Nehéz volt megszokni a féket, mert a pedálút első centijein még nem történik semmi, de utána pörögtek a kilométerek, araszoltam ki Budapestről és valahogy összeállt, aztán könnyű volt finoman megállni vagy kéjes kanyarvadászatnál patentül beleállni. Majd beültem a 316i-mbe, és még a szerkesztőségi mélygarázsban, az első fékezésnél lefejeltem a kormányt.

Igazán nagy változás nincs a különféle módok között, Sportban is mindössze annyi történik, hogy élesebbek a váltások és mindig nyomatékcsúcson tartja a motort, hogy gázra izomból tolja a 1675 kilós C 300-at a 400 Nm nyomaték. A Lillafüredtől Felsőtárkányig vezető kanyargós szerpentin, az AMG izompóló és a sportfutómű azért persze, kívánta a huligánabb karaktert. 

Tökéletesen elég mindenre ez a 258 ló, ami olyan masszívan tol ki a kanyarcsúcspontról, ha merészen letámasztom a gázt, mint amilyen elszántsággal lépsz a kézisúlyokhoz karnapon. A legjobb viszont az igényes futómű - elöl dupla keresztlengőkaros, hátul multilink -, ami a 19 colos felnikkel is klasszul rugózik és bestiálisan betámaszt. Úristen, ez fantasztikus - kacagtam fel minden második visszafordítónál. Precíz a kormányzása, de elbírna ez a vaskos bőr karima egy kicsit több érzékiséget, mert a vasban súlyosan benne van az ízes örömautózás. Van engedékenyebb beállítása, de ez egy Mercedes. Nem az ívre kent gumi adja a móka részét, hanem a rendíthetetlen stabilitása és a könnyedsége. Ahogyan a merev karosszéria rendesen tömbszerűen mozog, ahogyan fordul és amilyen szépen átjön az egész C 300-ason, hogy milyen feszesen van az úton, mennyire tapadnak a Pirellik. Na, attól szüntelen vigyorogtam a Bükkben.

Majdnem annyira vigyáz rám, mint anyukám.

Parkoláskor nagy segítség a remek képű 360 fokos kamera, ami 3D nézetet is tud, tehát lehet forgatni a digitális C-osztályt a képernyőn, hogy a sokküllős AMG felnik peremére ne ugorjon rá a padka. A tükör mögött összegyűlt szenzorok között is akad kamera, mely használható dashcamnek is, de ennek a képét rakja ki az MBUX a lámpánál állva, így ellenfényben is látszik, mikor vált zöldre.

Akkor is figyeli a forgalomban hirtelen lefékező autót, amikor te megnézed, mennyi lájk jött az Instagramon és vigyáz azokra, akik a holttérben vannak. Annyi légzsák van benne, hogy még a vezető és az utas közé is jutott belőle, nehogy összekoccanjanak ütközéskor.

Indításkor látványos showt nyom a fényekkel a Digital Light fotonágyú, mely az S-osztályból érkezett és akár 650 méterre is elvilágít. A MultiBeam 84 darab LED-je mellett van benne egy vetítőlencse, 1,3 millió mikrotükörrel, ezzel tudja kitakargatni az előtte haladó autót és akár piktogramokat vagy zebrát vetíteni az útra. Zseniális látvány este autózva nézegetni, hogy folyatja lágy átmenetekben a lumeneket a térben.

Milliók, pénz, csillogás.

15,5 milliótól indul a 170 lóerős C 180, ami nem kevés, viszont már nincs is fapados Baby Benz. Minden C-ben digitális műszeregység és nagy központi kijelző van, meg büszkén díszelgő csillag az orrán. A C 300-as ennyire pazarul, jó ízléssel válogatva 25,6 millió forintba kerül.

Ha onnan nézem, akkor ennyiből már nem csak egy csodálatos Alfa Romeo Giulia Veloce vagy nagy kedvencem, a sperres BMW 330i M Sport jön ki, hanem egy okosan konfigurált M340i xDrive is. Mindben beszédesebb a kormány, mint a C 300-asban, lelkesítőbb hangon ünnepli az elégetett 100-as benzint a motor, de a krémes finomság, a kényelem és az általános tökély a Mercedesben van meg.

Szédítően gyönyörű.

Mesésen mutat, mert pontosan olyanok az arányai, amilyennek egy hátsókerekes limuzinnak lennie kell. Cápaorra van, mint a legcsinosabb autóknak, hosszan nyújtózkodó gépházteteje, utána pedig jön a hátratolt utastér az egyetlen ívvel rajzolt ablakvonallal. A kabin tömege ráül a széles hátsó kerekekre, zárásnak meg egy kerek fenék a rövidke csomagtérfedél után. Elegánsan, két vonal feszül végig a domborodó lemezen és nem is kell neki több, hiszen ott vannak a részletek, a gyémántszerű lámpák és az AMG hűtőmaszk annyi csillaggal, mint az égen.

Szerettem ránézni, de nem ácsorogtam volna a Mercedes C 300 mellett ilyen hosszan a nap végén, ha nem ennyire jó, klasszikusan gépszerű, nem hibátlan, de éppen elég tökéletes autó.