Finomabb és gyönyörűbb forma nincs a kupénál, ebben egészen biztos vagyok, de a kétajtós autó bármennyire is mézzel kenegeti a szépérzéket, néha nagyon tud belőle hiányozni az a praktikum, amit további két ajtó és egy könnyebben kihasználható csomagtartó megad. Ha innen nézzük, akkor a BMW M440i xDrive Gran Coupé mindent megad.
Maga az autózás tökéletes eszményképe a klasszikus kupé, mely tényleg azt üzeni, hogy ezzel akár nagy tempóval vagy andalogva is kimehetsz a világból, nem számít semmi más. Hagyd magad mögött a felesleget, a téli kabátot, a harmadik cipőt, a nagyobbik bőröndöt, az embereket, akik nyafogva másznak át az előrehajtott ülésen a hátsó sorba és cipőnyomos lesz tőlük a makulátlan hátsó szőnyeg, mert ami neked kell, az maga az utazás.
Egészségesen öncélú és rendre nevel, mert egy kupén nem éktelenkedhet esős reggel után a falevél nyoma, a ablak szélén az ujjpercek maszatja, hiszen a szépségét ápolni és őrizni kell. A 4-es Gran Coupé a műfaj apró szorongásait oldja remekül, mert megadja a laposan húzott, lágyan fenékre omló tetővonalat, a légies keret nélküli ablakokat, de a négyajtóssága sok kellemetlen pillanattól kímél meg, az ötödik ajtó miatt pedig könnyű megtölteni a 470 literes csomagtartót. Lehet, hogy ez kevés lesz egy kiszerelt kerekű biciklihez, de az ülések döntése után már közel 1,3 köbméteres a tér, amibe óvatosan pakolsz, mert még a sporttáskát is fáj lazán behajítani erre a kárpitra.
Szűkös a hátsó ajtók nyílása, kicsit magasra húzódik a küszöb is, de az utastér már kellően tágas és komfortos négy főre, amivel rögtön értelmet nyer a coupe elé írt bővítő gran. M-es sportülései elöl nagyon határozottan fognak oldalról, ami még akkor is bőven elég volna egy hegyi szerpentinen, ha combban nem hozná ennyire szűkített szárú farmer érzését. Az üléspozíció viszont pont olyan, amilyennek egy BMW-ben lennie kell, tehát mélyen, egyenes lábakkal, sportosan jó beállítani, aztán rámarkolni a vaskos, Nappa bőr M-es kormányra.
Kellemes illatú és minőségi az utastér, ami erősen emlékeztet az E46-osom műszerfalára, hiszen az is épp ilyen vezető felé forduló középkonzolos, csak nincs a tetején egy 10,25 colos érintőképernyő a felhőn keresztül frissülő OS7-tel. Vezeték nélkül tölti a mobiltelefont és az Apple CarPlay-hez sem kell drót a fedélzeti rendszernek, amit nagyon könnyű használni, remek grafikái vannak és nagyon gyors. A 360 fokos kamera képe még este is tűéles, a naplementében pedig olyan, mintha valami ízléses Instagram filter volna rajta.
Elegáns megoldás a szellőzők közé integrált apró klímapanel, melynek diszkréten sorakozó gombjain minden fontos funkció elérhető. A rádió hangerőállító melletti számsor pedig nem csak a csatornák tárolására használható, hanem különféle beállítások vagy menüpontok gyorshívójaként is. Nagyjából minden állítható okostelefonos applikációról, de téli hidegben szokás után tanulva magától kapcsolja be többek közt az ülés- és kormányfűtést.
Szigorú tekintete és hatalmas hűtőmaszkja, domborodó sárvédői és merevebb karosszériája már megüzenik, de a mérleg is megmutatja, hogy minden tekintetben nagyon súlyos jelenség a nagymotoros 4 GC: 1,9 tonna. Ahogy minden hosszmotoros BMW-nek a 3-astól az X7-esig, úgy a 4-es Gran Coupénak is a CLAR platform adja az alapját, és nem csak négyhengeres dízel, hanem elektromos változat is készül belőle (i4). Ez itt most a lehető legbéemwébb, az M440i xDrive, tehát a kellően izmos, turbós sorhatos, összkerékhajtással. B58-as kódú 3,0 literes, hathengeres motorja 374 lóerős és a kificcenő lila kábelekből az is sejthető, hogy egy szolid 48 voltos lágy hibrid rendszer kapcsolódik még hozzá (11 lóerő), ami leginkább a stop-start finomságát adja meg.
184 lóerős turbós benzinmotorral, hátsókerék-hajtással 15,6 millió forint a legolcsóbb 4-es Gran Coupe, az M440-es már 22,3 millió és gazdagon megszórva opciós tételekkel megállt 28 millió alatt, pedig abban már remek szín, világos beltér, adaptív M-es futómű és Harman Kardon zene is van a vigyázó asszisztensek és az okosan fotonokat öntő, lézeres LED fényszórók mellé. Amennyiben valaki már maga mögött hagyná a benzinkutat és inkább a töltőpontok különböző applikációival vívna, akkor ott a minimum bő 400 kilométeres hatótávot, 3,9 másodperces gyorsulást ígérő i4 M50-es 24 milliótól.
Vezetéstámogató rendszerei a precízen felfestett német utakon nagyon otthonosan és nagy biztonsággal vezették az M440i Gran Coupe-t. Tartotta a sebességet és távolságot az előtte haladó autótól, fluid kormánymozdulatokkal maradt a sávban és indexelésre magától átsorolt, ha a holttérben nem érzékelt másik autót. Ilyenkor vezetés helyett inkább csak irányítani kell. Mégis az a legjobb, amikor az összes asszisztens egyetlen hosszú gombnyomás után levonul a színpadról.
Futóművében ott az a kellemes feszesség, amitől rendesen élvezet átfűzni az erdőben kanyargó úton, egészen csodálatosan terhel rá az elnyújtott íveken, amikben döbbenetes tempóval lehet támadni az apexet, mert az M440i a Pirelli P Zero-kon keresztül még a nedves utat is veszettül fogja. Közben meg varázslatosan mégis rugózik, halk dübbenéssel viseli azt a kevéske foltozott aszfaltot, ami a München környéki vidék útjain akad.
Motorja meg nagyjából mindent megold a rengeteg nyomatékból, hiszen az 500 Nm ott van 1900-tól egészen 5000-es fordulatig a jobb talpam alatt. A 8 sebességes ZF automataváltó még masszívabban letaposott gáznál is elváltogat 4000 környékén, mert már ott is bitang módon megy az M440 GC. Lehetetlen okosabban csinálni nála, de a kormány mögötti váltófülekkel is lehet játszani, mert a villámgyors automata klasszul adja az élményt, ahogyan az xDrive is érzi, mikor kell engedni a csábításnak. Fékjei egészen bitangul harapnak, csak közben messze klasszabbul adagolható az erő, mint a darabos X4 M-ben. Kormányzása enyhén szimulátoros, ellenben egész kommunikatív, de sokat segít, hogy mindenhonnan átjön a gép mozgása.
Sport módban és a kipörgésgátló engedékeny állásában az elektronikusan vezérelt aktív hátsó differenciálmű magához ragadja a nyomaték nagyját és onnantól úgy grammolja ki, hogy belefér egy laza drift a kereszteződésből kifordulva. Aztán amikor már vigyorgok, hogy micsoda isteni pilóta vagyok, akkor észrevétlen kihúzza nekem egyenesbe, aztán mégis rám néznek egyszerre megvetően szúrós és mosolygó tekintettel, mint az aranykezű huligánra. Ez minimum egy rohadt nagy mágia.
4,7 másodperc alatt gyorsul 100-ra, szóval ez a közel 4,8 méter hosszú, nehéz autó simán lelépi az E46 M3-at, ami meg egy rendes, hegyes sportautó a 2000-es évek hajnaláról. Csak szüntelen ördögi bizsergés helyett egyetlen gombnyomással kellemes utazóautó lesz belőle, ahol az eddig ércesen szóló sorhatos és az öblögető, visszaváltáskor durrogó kipufogó elcsendesedik és még 200-nál is olyan nyugodtan suhan, mintha 70-nel andalogna.
Szintetikusabb, nehezebb, megosztóbb, cserébe biztonságosabb, gyorsabb és még mindig olyan vezetni, mint azokat a BMW-ket, amiket előszeretettel sírunk vissza. Az M440i Gran Coupe pont arra jó, hogy kiváló mindenes legyen hétfőtől péntekig, a hétvégén pedig kívánja az örömautózást.
Visszapillantó
Nézd meg a BMW M440i xDrive-ot két ajtóval, egy Jaguar F-Type társaságában, mert két kupé mégiscsak öröm a szemnek:
