Utolsó csavarjáig azt suttogja a BMW M240i xDrive, hogy van itt még bőven, csak légy türelemmel, várd meg az ágaskodó hőfokmérőt és a tapadósra melegített gumikat, aztán illetlenül mélyre süllyesztheted a gázpedált.
Nagyon gyorsan mosódnak el az ablak mögött az őszi erdő színei, de a BMW M240i xDrive-nak nem kell sok gáz a nagy menéshez. Még dideregve keresik a kapaszkodót a reggeli hidegben a Michelin Pilot Sport 4S-ek, visszacsillan a LED-es lámpák rideg, kékes fénye a szalagkorlát prizmáin, kis fékre egy pillanatra pirosra festi mögöttem a szürkeséget, mert ilyenkor még sűrű köd mögé bújik a következő kanyar, csak a navigáció képén látom a jobbra ívelő utat.
Természetesek a dimenziói és ettől önmagában is felszabadító terelgetni a szűk vidéki utakon. A 2-es BMW épp csak annyival izmosabb a nekem örök ideál E46 kupénál, hogy magabiztosabban tudjon feszíteni a kézisúlyok felett, de érzetre még mindig ez a tökéletes méretű kétajtós. Beülök, és néhány perc múlva már tökéletesen érzem magam a szorosan tartó sportülésekben, megvan a tömegközépponthoz közel eső, mélyre süllyedő pozíció, ahol a lábak előre nyúlnak a pedálhoz, a váltó és a könyöklő, meg a vaskos fogású M-es kormány pedig pont oda esik, ahová kell. A kilátás is olyan sportkupés, hogy borulnak felém a masszív tetőoszlopok, de oldalra és előre tökéletes, lelkesítő a gépháztető púpját nézni.
Futóművét a 4-estől örökölte és nagyon hasonlóan is mozog, de a rövidebb tengelytáv miatt eleve intenzívebb, de nem olyan kegyetlenül kemény, mint az M4-es. Az alap 2-es kupéhoz képest markánsabban negatív kerékdőléssel, a rugózatlan tömeg csökkentése miatt alumínium elemekkel. Elöl MacPherson, hátul pedig öt lengőkaros a felfüggesztése, olyan lengéscsillapítókkal, amik feszesek, de hullámos úton vagy keresztbordákon sem ütnek fel, csak távoli dobogással tűrik a hitvány utat. A lényeg úgy is az, hogy mindenhol elképesztő tapadást csinál és érzem, hogyan mozdul be kicsit az orra a hideg Pilot Sport-okon és aztán milyen szépen igazítja a fenekét hozzá, hogy úgy toljon ki a kanyarcsúcspontról, ahogyan egy hátsókerekes BMW.
Sport módban és vigyázó stabilitást varázsoló őrangyalokat engedékenyre állítva (az MDM egy rövid gombnyomás a kipörgésgátlón) már az xDrive összkerékhajtás is úgy grammolja a nyomatékot, hogy az aktív M differenciálművön keresztül a hátsó kerekek kapják a zsiványabb newtonmétereket. Vidám kis driftekre bármelyik kikanyarodáskor kapható, vigyorgok is, mintha maradéktalanul az én érdemem volna. Kacagok, mert csak egy kis kormánymozdulat volt, némi gázzal megfűszerezve, a kis kereszt után pedig olyan krémesen vágta magát egyenesbe, és robbant rá a horizontra, mintha a 316i-vel is így mennék kifliért a boltba. Remekül adagolható M-es fékekkel (elöl 4, hátul 2 dugattyús nyergek) lehet megmenteni azokat a helyzeteket, amikor túlfűti a pillanatot a lelkesedés. Nagyszerű a kormányzás közvetlensége, de nem túl beszédes, a bizsergést inkább az adja, ahogy az egész M240i iszonyat mereven mozog és ahogy sorra dobálja a 8 sebességes ZF automata a fokozatokat, mindig sortűzzel ünnepel a hevített kipufogó. Váltófülekkel szórakozva is jó móka gyorsan menni vele, mert nagyon tudja, de akármilyen villámgyorsan veszi a lapot a váltó, aligha leszek ügyesebb nála.
Dörmög az aktív szelepes kipufogó, az M240i-t ércesen trombitálva húzza fent a 374 lóerő és tolja az 500 Nm nyomaték, ami padlótól plafonig a talpam alatt van. Ha leugrok a fékpedálról, akkor 4,3 másodperc múlva már 100 km/órára rohannak a pixelek a digitális műszerfalon. A B58 kódú 3,0 literes, sorhatos szívó- és kipufogó-oldali változó vezérlésű, egyetlen változó lapátgeometriájú turbófeltöltője van. Már az M440i-t (1815 kg) is nagyon vitte, ez pedig könnyebb (1765 kg). Szóval nem kérdés, hogy az M240i eszeveszettül gyors. Csak közben egyszerre tud üdítően szórakoztató lenni és két gombnyomással simán csak egy kellemes autó.
Nekem kicsit sok a háromszög mintázatúra nyomott műanyag az ajtókárpiton, de a beltér minden más része már ismerős, mióta megjelent a G20-as 3-as sorozat. A 2-es kupéban is pontosan az a vezető felé forduló, letisztult műszerfal van az elegáns kis klímapanellel a szellőzők között és az iDrive széles kijelzőjével a középkonzol tetején. A gondtalan és biztonságos utazáshoz minden vezetéstámogató rendszer adott az adaptív távolságtartós tempomattól a sávtartón át egészen a holttérfigyelő rendszerig. A 19 colos felniket és a lökhárítókat a kifogástalan képű 360 fokos kamerával lehet megvédeni parkolás közben. 18,5 milliótól kezdődik az M240i, 1,5 millió forinttal később meg már mindent tud, amit kell az okosságoktól a nagyobb féktárcsáig, nagyobb teljesítményű hűtésig, hogy pályanapon is minden rendben legyen.
Négyen utazni benne amolyan kupés kompromisszumokkal jár, tehát a vezető és az utas kényelemben falhatja a kilométerek százait, a hátsó üléseken viszont a fejtér elég volna, de a lábaknak már kevés hely jut, meg persze, a beszállás is olyan, mint egy bemelegítő jógagyakorlat. Lehet, hogy egy kompakt tágasabb, de élményben küszöbéig nem érhet. Abból kiindulva, hogy a 330 kabrióm felhajtott tetős 300 literének minden négyzetcentiméterét kihasználva, temérdek felesleges cuccunkat bepréseltük, az M240-es 390 literes csomagtartójába okosan tetriszezve három ember nyaralós holmija biztosan elfér.
Lila színe miatt egyébként is imádtam ránézni, de a 2-es kupé arányai miatt szeretem igazán. A nagyon hosszú gépháztető és az M240i nagy felnijei mögött csillogó hatalmas féktárcsái eleve erős, hathengeres motort súgnak, de aztán jön a hátsó tengelyre terhelő kabin és a kacsafenékben végződő rövid csomagtérfedél. Szerintem nagyon súlyosan jó BMW kupé dizájn ez, ami ugyan nem ér soha az E9-es, a cápa 6-os vagy az 1 M Coupé nyomába, de temérdek biztonsági előírásnak megfelelni akaró, modern autóhoz mérten csinos.
Hűtőrácsában látványosan működnek az aktív lamellák, a kilincse úgy simul bele a letisztult lemezekbe, mint utoljára az E36-os idejében, és rendesen vaskos domborítások vannak a kerekeknél, mint az E30 M3-ason. A szimpla vetítőlencsés fényszórók a 02-esre utalnak, mely több mint 50 éve megteremtette a BMW sportos imidzsét.
Keresztmotoros négyajtósok és lehetetlenül megfújt négyhengeres hot hatch-ek bőven vannak a prémium kompaktok között, ár-lóerő viszonylatban is van kivel versenyezni, de ilyen precíz, régimódi, kedvesen pazarló, klasszikus kupé nincs másik. Látszik a hathengeres motorból, a hosszmotoros CLAR platformhoz jó ízléssel válogatott technikán, és ezekből az apró finomságokból is, hogy az M240i-t szeretettel, túlzás nélkül csinálták a mérnökök. Azoknak, akik tudják, hogy milyen jó érzés a hosszabbik úton hazamenni, akik szeretik az élhető, kezes és sportos kupéval szerpentinen zárni a hetet és a Dunakanyar felett nézni a naplementét a pattogva hűlő gép mellett.
Nézd, milyen ez a motor, ha egy olyan négyajtós limuzint visz, mint az M340i:
