Sokan nevettek a korai hibrideken, mert bár takarékosak voltak, viszont semmilyen más szempontból nem vették fel a versenyt a hagyományos hajtásláncú autókkal. Igazán praktikusak sem voltak, és még vezetésük közben is furcsa tapasztalatokra lehetett szert tenni. A Honda Civic legfrissebb, csak hibrid hajtáslánccal készülő tizenegyedik generációja azonban megmutatja, lehet ezt másképp is, igaz, képességeinek meg is kéri az árát.
Amikor még csak vártuk az új Civicet, lehetett tippelgetni, milyen is lesz a tizenegyedik generáció? Annyi sejthető volt, hogy villanymotorral dúsított hajtásláncot kap, hiszen a Honda fejesei megígérték, hogy 2023-ra csak olyan típust kínálnak majd, amelyikben valamilyen formában dolgozik elektromotor. Kérdés maradt azonban, hogy milyen is lesz az a hajtáslánc, és az is, miként néz majd ki az autó? Megint csavarnak egyet a formán, mint tették azt például 2000-ben, amikor a sportosra szabott hatodik generáció nyomába egy inkább a praktikumot szem előtt tartó, már-már busz-szerű hetedik generáció lépett? Ami akár valószínűnek is tűnhetett, legalábbis abból kiindulva, hogy elektromosodik a hajtáslánc.
Azután megjöttek az első képek, és akik azon aggódtak, hogy ellufisodik a Civic, megnyugodhattak, a tizenegyedik generáció megtartotta az előző sportos arányait. Sőt, rá is tett egy lapáttal, hiszen úgy nőtt a hossza három centit (455,1 centire), hogy közben majdnem ugyanannyit csökkent a magassága (2,7 centivel 140,8 centire). Ettől azonban nem változott meg alapvetően a kiállása, és még a formaterve is emlékeztet az előző generációéra. A kézzelfogható nagy különbség, hogy elölről és hátulról is eltűntek a nagy légbeömlő-rács imitációk, ami miatt elvesztette agresszív jellegét, és inkább jól nevelt családi autónak mutatja magát.
A hasonló külső alatt azonban minden porcikájában teljesen új technika lapul. A padlólemez például már nem a CRV-ével egyezik meg, hanem a HRV-vel mutat közös vonásokat. Ennek eredménye a méreteken is meglátszik, a tengelytáv három és fél centit nyúlt, ami az utastér méretére is kihat. A második sorban is rengeteg hely jut a lábaknak, a belmagasság azonban – amúgy éppúgy, mint az előző generációknál - nem annyira nagyvonalú. A különbség az, hogy ennek magyarázata az új Civic esetében az, hogy a hibrid akkumulátor beépítése miatt megemelték a hátsó üléspadot.
Ami nem nőtt, hanem csökkent, az a csomagtartó mérete. Igaz, gyakorlatilag észrevehetetlen a változás, hiszen 420 literről 410-re csökkent a térfogata. Ötletes viszont a csomagtér takaró roló megoldása, amit nem elölről hátra, hanem oldalra kell húzni. Sajnos a korábbi Civicekre jellemző sokoldalú átalakíthatóságról is le kell mondani, mert csupán a hátsó ülés támlái hajthatóak előre a más márkáknál megszokott kétharmad-egyharmad arányban. Szintén a múlté az is, hogy a hátsó ajtókat derékszögig lehessen nyitni. Jobban kitárhatóak, mint a legtöbb konkurens típuséi, de nem annyira, mint régebben. A csomagtér ajtaja azonban rejt egy érdekességet. Kompozit műanyagból készül, ezért ötödével könnyebb, mit az előző generációé volt. Ezért kevésbé tűnik fel, hogy sem motoros, sem kéz nélküli nyitás nem rendelhető hozzá.
A tömeget egyébként számos ponton csökkentették ezen kívül is. Alumíniumból készül például a gépháztető és az első futóművet tartó segédváz. Ezek is közrejátszanak abban, hogy az új Civic súlypontját egy egész centivel lejjebb nyomták. A könnyítésekre egyébként szükség is volt, ugyanis a tizenegyedik generáció tömege így is másfél tonna fölé hízott. Ennek egyik oka lehet, hogy a hajlító és a csavaró merevséget is növelték ötödével olyan megoldásokkal, mint a kardánalagút megerősítése, vagy elöl egy – az esőgyűjtő csatorna alá rejtett - toronyösszekötő beépítése. A súlynövekedés oroszlánrésze azonban biztos, hogy az új hibrid hajtáslánc beépítésének a rovására írható.
Már csak a műszaki rokonság okán is a Civic megkaphatta volna az új HR-V e:HEV hibridrendszerét, de nem azt kapta meg. Hanem a CR-V-ét, csakhogy úgy áthangolva, hogy a legelvetemültebb CR-V tulaj nem ismerne rá. Viselkedése ugyanis csak nyomokban mutat hasonlóságot. Annyira csendes például, hogy Eco, azaz takarékos üzemmódban csak padlógáznál szűrődik be valami, de az is olyan kevés, amit a médiarendszer simán elnyom. És mentes attól a fajta hanghatástól is, ami sokakat riaszt egyes hibridektől. Vagyis attól, amikor gázadásra jól hallhatóan vonyítani kezd a motor, miközben az autó csak vánszorog előre. Amit hallani lehet a motorból, az a padlógázos gyorsítások kivételével sebességarányos hang. Padlógáznál pedig körülbelül úgy viselkedik a rendszer, mint egy jól nevelt hagyományos automata. Megugrik a fordulatszám, de egy pillanatnyi kivárás után vele együtt az autó is.
Hasonló, a viselkedés a Normál elnevezésű üzemmódban is, csak minden egy kicsit gyorsabban történik. Sport üzemmódban a gázadásokat azonnali gyorsulások követik, de ennek kíséretében megjelenik egy hang az utastérben, csak nem a motoré. A hangszórókból szóló szimulált hang még a váltásokat is eljátssza. Ezt le lehet szólni, hogy szintetikus, én azonban annyiban megvédeném, hogy egyrészt valóban elég élethű, ráadásul nem is túl hangos, és a Civic mégsem egy BMW M5, vagyis szerintem jobban megengedhető ennyi turpisság.
A hagyományos automataváltós autókéhoz nagyon-nagyon hasonló, kellemesebb működés a CR-V rendszerének alapos átdolgozásának számlájára írható. Ugyan a kerekeket hajtó 135 kW (184 LE) teljesítményű állandó mágneses elektromotor, és a hibrid üzemmódban azt tápláló generátor egyezik, a kétliteres benzinmotort azonban alapvetően átdolgozták. A furat és a löket maradt (86 mm x 96,7 mm), ahogy a takarékos Atkinson ciklus is, csakhogy szívócső befecskendezés helyett közvetlen befecskendezésre alakították át. Ez játszik közre abban, hogy javult a nyomatékleadás módja, és szélesebb tartományban alacsony a motor fajlagos fogyasztása. Erre támaszkodva a Honda mérnökei alapvetően alakították át a hibridrendszer működését, ami azt jelenti, hogy sokkal több lehet az olyan üzemmód, amikor a benzinmotor a hibridrendszer megkerülésével, közvetlenül hajtja az első kerekeket. Mivel ilyenkor egy kuplung zárásával merev a kapcsolat a motor és az első kerekek között, ezért arányos marad a motor fordulatszáma és hangja a sebességgel.
Hibrid üzemmódban, vagyis amikor a motor a generátort hajtja, és annak áramával táplálják a hajtó elektromotort (a kuplung ilyenkor nyitott), az arányosság nem áll fenn, az alapos hangszigetelés miatt azonban ez nem hallható. Mivel a - szintén állandó mágneses - generátor és az azt forgató kétliteres benzinmotor 105 kW-os (143 lóerős) teljesítménye kisebb, mint a hajtómotoré, a különbözetet a hátsó ülés alá rejtett 1 kWh kapacitású 72 cellás lítiumion akkumulátor fedezi. Ha a töltöttség megengedi, ennek áramával tolat, illetve egészen rövid távokat elektromosan tesz meg a Civic. Az akkumulátorhoz új szoftver is társul. A navigációval együttműködő program arra képes, hogy ha tudja, hogy egy emelkedő után lejtő következik, akkor az emelkedő leküzdéséhez aktívabban használja az elektromotort. Ez jobban meríti az akkut, csakhogy ez éppen jó dolog, hiszen így keletkezik szabad kapacitás a lejtmenetben visszatermelődő áram fogadására.
Amikor a vezető lassít és fékez, akkor is visszatermel természetesen a hibridrendszer, egészen addig, amíg a hidraulikus rendszer nem veszi át a feladatot. Az átmenetet, de egyáltalán a fékezést nagyon finoman hangolták be a Honda mérnökei, kimondottan jó a pedálérzet. De remek munkát végeztek a kormánynál is. Az enyhén változó áttétel miatt alig fordul többet kettőnél ütközéstől ütközésig, és visszajelzések is érkeznek bőséggel. Igaz, ennek elérésére mindent bevetettek. Merevítették például a kormánymű rögzítését, csökkentették a súrlódást a toronycsapágynál, a gömbfejeknél és a lengéscsillapítóknál is.
Megérte az erőfeszítés, mert az új Civicet kimondottan jó vezetni. Érdemes persze először bekapcsolni a Sport üzemmódot, de utána szabad a pálya, jöhet a kanyarvadászat! Ráadásul ezt támogatja egy új, automatikusan bekapcsolódó kanyarszabályzó program is, ami gázelvételnél nem engedi teljesen leesni a benzinmotor fordulatszámát, így azonnal rendelkezésre áll szükséges a teljesítmény az újabb gyorsításhoz. A program automatikusan aktivizálódik, működéséből annyit érezni, hogy gázadásra azonnal kilő a kanyarból a Civic. Méghozzá úgy, hogy simán hihető a 8 másodperc alatti 0-100 km/h közötti gyorsulási idő. Az egyetlen, amit az igazán sportos vezetők kiszúrhatnak, hogy a hirtelen irányváltásokkor azért érezni, hogy másfél tonnás tömeget kell ide-oda rángatni.
Ez a sportos vezethetőség az, ami a sok hibridből hiányzott, de az új Civicben adott. A kanyarvadászat azonban még egy Hondában sem kötelező. Egészen másnak, civilizált utazóautónak mutatja magát a Civic, ha a Normál, vagy főleg az Econ nevű takarékos programot kapcsoljuk be. Igaz, utóbbiban a klíma sem hajlandó teljes erővel működni, cserébe azonban öt liter alatti átlagfogyasztással lehet számolni, méghozzá különösebb megerőltetés nélkül. Figyelembe véve a benzintartály 40 literes térfogatát, ez 800 km körüli hatótávot ígér egy tankkal.
Még egy további probléma szokta terhelni a hibrideket. Mivel a hajtáslánc nem olcsó, ezért gyakran az utastér anyagain, kialakításán és a felszereltségen spórolnak. Az új Civicnél ezt egészen ügyesen oldották meg. Szemre nagyon jól mutat minden, a kivitel precíz, ahol hozzáérhetünk a kárpitozáshoz, ott többnyire puha anyagokkal találkozhatunk. Kivétel a hátsó ajtó felső éle, ami kemény maradt. Szintén kicsit spórolás ízű, hogy kétféle műszeregységet kínálnak hozzá. A háromból a két alacsonyabb szinten a jobb oldalon, a sebességmérő még analóg megoldású, míg a műszeregység bal oldalát 17,5 centi (7”) átlójú, többfeladatú digitális kijelző tölti ki. Itt megjeleníthető a teljesítményleadás, illetve visszatáplálás kör alakú kijelzése, a navigáció, továbbá a különböző beállítások, és a sok-sok vezetést támogató rendszer kijelzései is. Utóbbiak között egy újdonság is akad. Az autót akár megállásig fékező sávtartó- távolságtartó rendszer, amely így már dugósegédként is használható. A harmadik, legmagasabb felszereltségi szinten az egész műszeregység digitális, ennek átlója 25,5 centi (10,2”).
Ez a fajta dekázgatás a kijelzőkkel azért furcsa, mert bár a Civic sosem volt olcsó, a tizenegyedik generáció ára már-már mellbevágó. A legolcsóbb kivitelért 11 649 000 forintot kérnek, ami nem kevés egy kompakt autóért akkor sem, ha 4 méter 55 centis hosszával a legnagyobbak közé tartozik. Az is igaz, hogy az alapfelszereltsége is gazdag, hiszen a kétzónás klímán kívül alaptartozék még például a középső érintőképernyő navigációval, vezetékes AndroidAuto és vezeték nélküli Apple CarPlay csatlakozással és tolatókamerával együtt. Utóbbi képe azonban eléggé szemcsés, így nem fáj annyira az ember szíve, hogy első, vagy 360 fokos kamera nem is rendelhető, így elöl be kell érni radarok jelével.
A nagy digitális műszeregységes, 235/40 R 18-as gumikkal felöltöztetett 18-as könnyűfém felnijű, 12 hangszórós Bose hangrendszerrel, bőrkárpitozással és tetőablakkal is felszerelt csúcsmodell ára azonban már 13 299 000 forint, amennyi már nem esik messze egyes prémium modellek árszintjéről. Igaz, azok nem olyan hibridek, amelyek képesek jó vezethetőséget és minimális fogyasztást egyszerre nyújtani.
