Használtteszt: Volkswagen Golf VII 1.6 CR TDI Variant – 2017.

Bár sokan félnek a dízeltől, és inkább a benzineseket keresik, lehet, hogy néha mégis a gázolajos a jó megoldás. Például itt ez a 7-es Golf kombi, amit a gazdája pont azért vett meg pár éve, mert a benzinesek irreálisan sokba kerültek. De mennyire kell kompromisszumot kötnie annak, aki egy néhány éves dízel Volkswagenben látja a megoldást a gondtalan autózásra?

A magyarországi használtautó-piacon nem könnyű jó döntést hozni manapság: a közepes állapotú, régebbi autókért is komikusan sok pénzt kell fizetni, a fiatalabb, jó hírű darabok pedig olyan összegekért cserélnek gazdát, amennyiért pár éve még szalonból is lehetett autót venni. Közben nyilván már nem lehet, hiszen az új autók ára még a használtaknál is meredekebben szaladt fel. A dízelbotrány és a kifinomult – és baromi drága – alkatrészekből álló, modern dízelek a benzinesek felé fordították a vásárlóközönséget, ami egyben egy kiskaput is jelenthet azoknak, akik bevállalósabbak.

Máté, a tesztben szereplő Golf tulaja a második gyerek születése előtt szerette volna lecserélni a nyolcadik generációs Honda Civicjét valami családiasabb, praktikusabb autóra, és ahogy sokan, ő is benzinesben gondolkodott. A cél egy relatíve fiatal, vagyis körülbelül három-négyéves benzines kombi volt. Erről a törekvésről hamar kiderült, hogy teljesen esélytelen, hiszen ami megfelelt volna minden kritériumnak, körülbelül egymillióval haladta túl a keretet. Bár kis túlzással irtózott a dízeltől, Máté végül elcsábult: a látókörébe került egy tuti vétel, méghozzá a tesztben szereplő konkrét Volkswagen Golf.

Mondjuk nem volt nehéz szimpatizálni ezzel a Golffal: a 2017-es, sérülésmentes, alig 100 ezer kilométert futott, 1,6 literes CR TDI-vel szerelt autót a hibátlan állapota ellenére is annyiért kínálták, amennyiért pár évvel öregebb, jóval többet futott benzineseket akkoriban. Mivel még csak most ötéves, azon kár lenne meglepődni, hogy szép állapotban van, de a valóságban simán egy vadiúj autó benyomását kelti. A tulaj elmondta, hogy szinte teljesen karcmentes állapotban volt a Golf, amikor megvette, ő viszont tett rá pár nagyon apró esztétikai sérülést. Például a hátsó lökhárítóról egy ikeás szekrény csikarta le a fényezést egy kis ponton, a szélvédőre – ez kevésbé a tulaj hibája – egy rossz minőségű ablaktörlő húzott pár vékony karcot.

Ha nem is olyan meglepő ez egy ötéves autónál, azért elég váratlan élőben, hogy mennyire újszerű és intakt tud maradni egy Golf, ha vigyáznak rá. A kiállására a mai napig nem lehet panasz: egy ügyesen megrajzolt, egyszerű és arányos kombi, amelynek a sokak szerint unalmas formavilága még mindig frissnek hat, pedig már tíz éve jelent meg a típus. Ez egy alacsonyabban felszerelt modell, tehát például nincsenek rajta morcosan néző, LED-es lámpák és gigantikus kerekek. Ha gyakorlatias szempontból nézzük, akkor ezek itt előnyösek, hiszen se a drága gumik, se a drága lámpajavítás réme nem fenyegeti a családi kasszát.

Belül a dizájn nem csap arcon, de nem is bánt. A beltér tipikusan olyan, amilyen egy mindenkori Volkswagen szokott lenni: egyszerű, élére vasalt, és nem valami ötletes. Van, aki szerint a végtelen sivárság taszító és rém unalmas, viszont akadnak, akiknek bejön ez a funkcionális egyszerűség. Én inkább az utóbbi táborba tartozom, mert egy ilyen belső legalább évek múltán se hat erőltetettnek és elavultnak, de tény, hogy nem is tolja fel a pulzust a szépségével. Ami viszont határozottan meglepő, az az összeszerelési minőség és az anyaghasználat. Úgy tűnik, hogy a hetedik generációs Golf esetén rájöttek, hogy az ötös és a hatos hamarabb – és rondábban – pusztult belül mint kéne, ezért ezen sokat javítottak. Most, 113 ezer kilométer és öt év után is váratlanul újszerű és friss a beltér. Tulajdonképpen semmi nem kopott le vagy használódott el, nem lóg semmilyen kárpit, és az ülés is pontosan olyan, mintha új lenne.

Bár nem egy magasan extrázott autó, az infotainment már nagy, színes érintőkijelzőt kapott, a rendszer pedig nagyban hasonlít a Volkswagenekben ma is alkalmazottra. A korához képest a képminőség szép, de a menü sok helyen túl van bonyolítva, így egészen biztosan megszokást igényel annak, aki nincs hozzászokva. A hangrendszer állatul szól, pedig csak egyel jobb, mint a teljesen alap. A műszerfal még analóg, a nagy érintőkijelzőhöz képest pedig vicces a műszerek közötti kis monokróm megjelenítő. Szerencsére egyetlen érintőgombbal se kell szembesülni egy ilyen Golfban, sőt a klíma is kapott saját, nyomkodható gombokat, ami mindig felüdülés.

Rengeteg ügyes és praktikus ötlet viszont akad, amelyek nagyon sokat tesznek hozzá a napi használathoz: például a kis fiókok az ülések alatt vagy a hatalmas tárolórekeszek az ajtókban. A könyöklőt viszont kimondottan hülyén oldották meg: van alatta egy rekesz, viszont ha felhajtjuk, elállítódik, így minden alkalommal lőhetjük be újra, hogy hol volt kényelmes helyen.

Egy modern német autóban talán nem meglepő, hogy az üléspozíció hibátlan, ha pedig a kategóriája mércéjének számító típusról van szó, ez el is várható. Az első ülések oldaltartása nem lesz a sportos pilóták barátja, viszont a kényelmükre hosszabb távon sem lesz panasz, annak ellenére sem, hogy a tömésük kemény. Hátul is akad hely, de nem nevezhető fejedelminek. Ha a 184 centimre beállított első ülés mögé ülök be, akkor nekem még pont jó, de az az érzésem, hogy hosszabb távon már nem lenne a kedvenc helyem. Pici gyerekkel közlekedőknek jó hír, hogy az ajtónyílás viszont nagy, ezért egy nagyobb gyerekülés vagy isofixszel rögzíthető mózeskosár mozgatása sem szenvedés.

A Variant csomagtartója viszont gigantikus: 605 literes, ami az elődjére kerek 100 litert kitevő szabvány mérőhasábnyi kapacitást ver rá. Itt jön elő az a ma már szomorúan mellőzött tény, hogy mivel ez nem egy hobbiterepjáró, a csomagtér pereme alacsonyan van, nem kell magasra szatyrozni bevásárlás után. A raktér alakja is hibátlan, hiszen széles, szabályos, még olyan ügyes megoldásokba is bele lehet futni, mint a széleken lévő két hatalmas rekesz, ahonnan a rakomány se gurul el. Az üléseket a csomagtér felől is le lehet hajtani bovdenesen, gombbal, amivel a tér 1620 literesre nő. Sajnos itt se sikerült megoldani a sík padlót, az üléstámlák enyhe szögben találnak rá a nyugalmi pozícióra.

Visszasétálva a Golf elejéhez, majd újra elhelyezkedve a vezetőülésben már be is indíthatjuk minden használtautó-vásárló legnagyobb félelmét, a dízelmotort. Itt mondjuk kár lenne ennyire előítéletesnek lenni, hiszen ez az 1,6 literes CR TDI a konszern egyik legjobbja az utóbbi időben. Külsős szerzőnk és szerkesztőségi kereskedőnk, Balló Marci szerint annyira jó ez az egyhatos turbódízel, hogy még a kereskedők is szívesen megveszik, és az eladásával sem kell szenvedni – szemben sok más modern dízelével manapság.

Bár típushibák nem sújtják, és egy kimondottan megbízható, tartós motorról van szó, azt azért így is érdemes szem előtt tartani, hogy mégiscsak egy modern dízelmotor. Ez semmit nem von le az értékéből, de ahogy bármelyik tartósnak mondott motornak, ennek is lehet baja. Ugyanakkor normális használat mellett bő 300 ezer kilométerig nem szokott semmilyen gondja lenni, de ha már sokat futott, nagyobb eséllyel fáradnak el benne a drága alkatrészek. Ezért vétel előtt érdemes alaposan átvizsgáltatni a kiszemelt autót, különös figyelmet fordítva a futásteljesítmény hitelességére. Viszont ez az ötéves, igazoltan 113 ezret futott Golf még szinte bejáratós, ennek megfelelően a motorja is makk egészséges.

Vezetés közben is így éreztem. A 116 lóerő és a 250 Nm nem szántja fel az aszfaltot, de kiváló karakterű, szerethető motor. Van benne egy kellemes menni akarás, a közel 1,4 tonnás autóhoz pont elegendő. Az ötsebességes váltó viszont fura választás egy 2017-es autóban, és a kiosztása városban használva nem a legszerencsésebb: 50-es tempó környékén pont egy kicsit soknak tűnik a harmadik és egy kicsit kevésnek a negyedik. A fogyasztás viszont kárpótol: városban átlagosan 6 liter környékén kér százon, de autóúton és autópályán sebességhatárokon belül maradva bőven 5 alá is be lehet vele nézni.

A futóműnek sem ártott meg az elmúlt öt év: azt a feszes és robusztus érzést adja, amit egy vadonatúj Volkswagen is. Egy ilyen alap, a felszereltségében R-betűt nem hordó Golf esetén a sportosságot teljesen elfelejthetjük, viszont köszönthetjük helyette a kényelmet. A ballonos gumik szintén ehhez járulnak hozzá. A futómű német autóhoz képest szinte andalítóan rugózik, miközben magabiztos és stabil. Pont úgy, ahogy ezt egy Golftól – jogosan – elvárhatjuk.

Golf VII alkatrészárak
Alkatrész típusa	Alkatrész márkája	Kiszerelés	Ár
Első lengéscsillapító	Bilstein	1 db	42830
Hátsó lengéscsillapító	Bilstein	1 db	45882
Első féktárcsa	Textar	1 db	29989
Első fékbetét készlet	Textar	Készlet	42529
Vezérműszíj készlet	SKF	Készlet	64900
Kettős tömegű lendkerék	Sachs	1 db	323992
Kuplung szett	Sachs	Készlet	216989
Nyári gumi (195/65R15)	Hankook Kinergy Eco 2	1 db	17861
Téli gumi (195/65R15)	Hankook Winter Icept RS3	1db	19499
Légszűrő	Bosch	1 db	9423
Olajszűrő	Bosch	1 db	5652
Motorolaj	Eneos Premium ultra (5W-30)	4 liter	11940

A kopó alkatrészek árai egyébként normálisnak mondhatók, de az jól látszik, hogy egy modern autó szervizelése még akkor is ki tud termelni magas kiadást, ha egyszerű modellről beszélünk. Például egy Bilstein első lengéscsillapítóért 42830 forintot kérnek, a hátsó, szintén Bilsteinért pedig 45882 forintot kell fizetni. A fékek cseréje sem olcsó, hiszen egy darab Textar első tárcsa 29989 forintba kerül – és ahogy a lengéscsillapítóból, ebből is kettő kell –, míg egy szett, szintén Textar első fékbetétért 42529 forintot kell fizetni. Szerencsére jó esetben ezeket az alkatrészeket ritkán kell cserélni, és van olyan pont, ahol viszont tudunk spórolni, az pedig a gumi. Ennek a Golfnak a gyári alufelnije mindössze 15 colos, gumimérete pedig a 195/65 R15. Így lehet, hogy egy szett Hankook nyárigumit meg lehet úszni körülbelül 70 ezerből, de a téli, szintén Hankook szett is bőven megvan 80 ezer alatt. Hallatlanul kellemes árak ezek a mai mezőnyben.

Magát az autót is meg kell venni egyszer, az árakon pedig nagyon jól látszik, hogy az emberek mennyire félnek a dízelektől. A Variant-kínálat a korosabb, bőven 200 ezer fölött futott példányokkal indul, amelyek közül a legolcsóbbak 3,5 millió környékén startolnak, és szinte mind 1,6 literes TDI. A tesztben szereplőhöz hasonló, fiatalabb, nagyjából ötéves példányok alacsony, maximum kicsivel 100 ezer kilométer feletti futásteljesítménnyel már inkább az 5 milliós ársáv környékén vannak. A benzines kínálatot főleg az 1,4 literes TSI-k alkotják, amelyek valamivel a dízelek fölötti áron mennek.

És akkor elérkeztünk oda, hogy mik a VII-es Golf alternatívái. Jelenleg nagyon sokféle, hasonló autó van a piacon. Konszernen belül erős versenyző a Skoda Octavia kombi, amiben ráadásul szintén elérhető az 1,6-os TDI. Ezek 3 milliótól indulnak, a tesztben szereplő Golfhoz hasonló, keveset futott, fiatalabb dízelekért pedig szintén az 5 milliós ársávig kell nyújtózni. Alternatíva lehet még a Ford Focus harmadik generációja: a régebbiek 1.6 TDCI-vel 2,5 milliótól kaphatók, míg az újabbak fiatalabb, keveset futott példányaiból nagyjából 4,5 milliótól lehet szemezgetni. Utóbbiakban már a frissebb, 1,5 literes dízel van.

Ott van még a K Astra, amiből az első példányok is 2015-ösek: az 1,6-os CDTI-vel ezek kicsivel 3 millió fölött kezdenek, a pár évvel fiatalabb, szerényebb futásteljesítményű példányokért pedig nagyjából 4,5 milliót kell fizetni. Ha kicsit keletebbre tekintünk, jó választás lehet például a Kia Ceed is, aminek a második generációs darabjai közül válogathatunk 1,4 literes vagy 1,6 literes CRDI motorral. Az öregebb, sokat futottak ára 2,5 milliótól startol, míg a fiatalabb, szerény futásteljesítményűekért simán elkérnek 4,5 millát. Toyota Auris kombit is nézhetünk 1,4-es vagy 1,6-os D-4D-vel: az árak 3,5 és 5 millió között lesznek.

Jól látszik, hogy az alsó-középkategóriás kombik népes mezőnyében nem szórnak nagyot az árak. Egy-egy modell régebbi, sokat futott példányát viszonylag alacsony összegekért is meg lehet kapni, de az igazán megnyugtató vételek feljebb kezdődnek. A 4-5 éves, 100 ezer kilométer környéki futásteljesítményű dízel kombikért márkától függetlenül mélyen zsebbe kell nyúlni. Az árak viszonylag közel vannak egymáshoz, így a valódi különbséget inkább az jelentheti, melyik típus számít jobb, tartósabb konstrukciónak, illetve, hogy melyikből lehet jobb állapotút találni.

Használtan sem volt nehéz szeretni a VII-es Golfot. Mérhetetlenül praktikus, nagyon jó minőségű autó, amelynél minden a helyén van, és még egy időtálló ruhába is belecsomagolta az egészet a Volkswagen. Az 1,6 literes CR TDI a konszern egyik legjobb modern dízelmotorja, amelytől a nagy dízelpara közepén se kell félni, ráadásul a fogyasztása nemcsak papíron, hanem a valóságban is kiváló. A vezetési élménytől senki nem fog hasra esni, helyette viszont kap németesen magabiztos vezethetőséget és kényelmet. Igaz, ez a konkrét darab a típuson belül is viszonylag fiatal, ráadásul kimondottan keveset futott, de az öregebb és többet futott példányoknak se szokásuk csúnyán elfáradni. Vannak érdekesebb és tüzesebb típusok a piacon, de ennyire kiegyensúlyozottan remek teljesítményt kevesen tudnak nyújtani. Még egy kicsit idegesítő is, hogy mennyire nem lehet belekötni, ugyanakkor az nem véletlen, hogy a Golf jó ideje a kategória mércéje.