Citroen C5X 1,2 PureTech teszt

- Jean, mi volt ez a csoszogás? - Kiment a cipője a divatból, uram.

Connaissez-vous Jean? Ó, excusez: ismered Jeant, a faviccek állandó komornyikját, oui? Ő az, aki állandóan szolgálatra kész, mindig kifogástalanul elegáns, frakkja noir, monoklija csillogóan tiszta, és olykor annyira pökhendi tud lenni, hogy Csortos Gyula Hyppolitja kisinas mellette. Jean igazi francia. 

Lö exteriőr

Mint már említettem, Jean megjelenése mindig kifogástalan. Különösen jó választás számára a fekete, passzol a habitusához: elegáns, és kicsit rá is játszik az arányaira, amitől még becsapósabb lesz. Mert, mondjuk, ha az ember képen nézegeti Jeant, azt hiszi, hogy sokkal nagyobb, magasabb, inkább tűnik istállófiúnak, mint csiszolt modorú komornyiknak. Ha autós hasonlattal kellene élnünk, akkor azt kellene mondanunk, hogy sokkal inkább hasonlít egy SUV-ra, mint amennyire tényleg az. Persze hogy valójában mi, azt trés difficile, mármint nagyon nehéz megmondani.

Mert ugyan meglehetősen magas (148,5 cm) - egy komornyik legyen szálfa termetű, természetesen -, mégis van benne egy kevés limuzin, egy kis kombi és még ki tudja mi, keverednek benne a műfajok. Kicsit talán szégyenkezve is, de a franciáknak el kell ismerniük: az a pudingfej ott a La Manche túloldalán, az angol Andrew Cowell jó munkát végzett, amikor papírra vetette ezeket a vonalakat. A régi-régi DS óta minden Citroent ahhoz mérnek, Jean sem kerülheti el, hogy magára próbálja a legendás előd uniformisát.

Kicsit lötyög rajta, ugyanis ő rövidebb egy kevéssel a DS-nél, 4,8 méternyi. Ami még hosszú, az az orra (így legalább van mit fenn hordani), de jól áll neki. Szemből nézve pedig még olybá is tűnik, hogy a két első keréknél kiszélesedik a kaszni, ami egy cseppnyi gőgöt is csempész amúgy is magabiztos kiállásába. Nagy arcát nagy lábbelijei emelik magasba, profilból nézve tűnik fel igazán, mennyire méretes kerekeken gurul - oppardon, cipőben jár. És ha egy kicsit még mindig a DS-hez akarjuk hasonlítani, akkor elidőzhetünk a tetővonal mentén végigfutó chrome-csíknál, ami felidézheti a Déesse tetővonalát, csak annak ugye index volt a végén.  Ha szembe kerülünk Jeannal, fel kell készülnünk arra, hogy átható, szigorú tekintettel fürkész majd minket. A keskeny hűtőrács folytatásaként keskeny ledek szórják a menetfényt, alatta hármas osztású a fényszóró.

Lö enteriőr

Mi mást is várhatnánk egy franciától, mint kényeztető pamlagot, gyengéd ringatást és fényűzést? Nos, Jean bármily szolgálatkész is volt nálunk töltött ideje alatt, azért tudni kell, hogy vannak gazdagabb rokonai is. Függetlenül persze ettől, sosem szállt ki senki a háziak közül fáradtan a szürke szövetkárpitos ülésekből, sosem panaszkodott senki a zajszigetelésre, talán csak a pilótának tartott az átlagosnál kicsit tovább megtalálni a kényelmes vezetői positiont. Furcsa volt az érzés, hisz' amikor már kellően magasan ültem, és a kormányért sem kellett nyújtózkodnom, akkor hirtelen elkezdtem úgy érezni, hogy beszűkült a tér. Aztán hátranéztem, és nem így történt, mert még mindig megvolt az autó többi része, sőt volt ott hely bőven, de elöl rám borult a tető, keskeny lett a szélvédő, és feltűnt, hogy túl nagy a belső tükör. Nem kell itt magasan ülni na, nem egy terepjáró ez. Amúgy látszik, hogy Jean ad a megjelenésre akkor is, ha a belbecsről van szó. Egy helyen lehet talán belekötni: itt-ott, például az ajtók oldalán felbukkant némi szálcsiszolt fémre emlékeztető műanyag, aminek érintése kiábrándított. Hideg alut vártam, meleg műanyagot kaptam, pedig ez esetben jobban esett volna a rideg modor. Ránézésre viszont nincs baj vele, miként a többi dologgal sem. Talán csak a fekete zongoralakk a középkonzolnál, azt lehetne feledni.

A 10 colos érintőképernyő a szokásos funkciókat tudja, vagyis mindent, ami az autó vezérléséhez kell, annak minden hátrányával együtt. Itt lehet kikapcsolni például a kissé nehézkes start-stop rendszert, de ehhez egy igazi és két virtuális gombnyomáson át vezet az út. Itt válthatunk rádióállomást is, de ez is elég compliqué, és ugyan elvileg a kormányról is megtehetjük ugyanezt, ott valahogy mindig máshová léptetett a gomb. Szerencsére a klímát hagyományos tekerőgombokkal is lehet adjusztálni, legalább ennyi megmaradt a régi világból. A kormány lapított alul-felül, igazi mámor fogdosni, mint a Lidóban a lányok hátsóját - mais s'il vous plait! - a váltókar simogatásáról sajnos nem lehet ezt elmondani, merthogy nincs. Helyette egy billenőkapcsolóval lehet a kívánt pozícióba állítani a nyolcsebességes automatát, kivéve a parkolóállást, ahhoz egy gombot kell megnyomni. A műszerfal eléggé sivárka lett, kicsit mint egy film noir: fekete alapon zömében fehér számokkal mutatja a sebességet, a fordulatot, a fogyasztást, meg amit még kiteszünk ide, de nem egy színkavalkád. A célnak persze megfelel, biztos van, akinek ez a fajta minimalizmus bejön, de nem passzol a Citroenhez. A Feel Plus felszereltség - a négyből a második - sajátja a tolatókamera, az első parkolószenzorok, és többek közt a kulcs nélküli nyitás-zárás is. Ezek elvileg akkor is működnek, ha a sofőr eltávolodik a kocsitól, vagy éppen közel megy hozzá, de a kilincsbe épített érzékelővel is megtehetjük mi magunk. Ez viszont bosszantóan hektikusan működött, olykor jó néhány másodpercig kellett simogatni a készséget, hogy hajlandó legyen bezárni az ajtót.

A hely viszont óriási, három embernek is bőven van tér a hátsó sorban, a csomagtartó alapesetben pedig 545 liter, ami ugyancsak elég szellős. A hibridnél természetesen ennél kevesebb, mert az akkuk is ott laknak, de Jean a régi iskolát követi, nem nagyon foglalkozik kilowattórákkal és kapacitásokkal.

Lö motőr

Merthogy Jean testében régimódi szív dobog, vér helyett benzint pumpálva három hengerbe. Ha a docteur sztetoszkóppal hallgatná, elküldené kivizsgálásra szívzörej miatt, de mi tudjuk, hogy Jean esetében ez örökletes, nem jelent bajt. Persze ha kintről hallgatjuk, akár zavaró is lehet a brekegés, alacsony fordulaton még az utastérben is hallani, indulásnál még bosszantónak is mondható. Normális fordulaton haladva viszont már csendben próbálja bevetni 130 lóerejét a kicsit több mint 1400 kilós autó odébbráncigálására, ami néha - főleg autópályán és előzéseknél - nem elég meggyőző. Lehet rajta vadítani a váltó sportmódba kapcsolásával, de azért 130 lóerő ennyit tud, 10,4 másodpercnél akkor sem fog jobban gyorsulni. A komótos tempót viszont legalább meghálálja. Ha az ember tényleg odafigyel, vegyes használati viszonyok közt akár 6 liter alatt is maradhat a fogyasztás. Akinek ez az erő kevés, vagy nem bízik az apró turbós benzinmotor-nagy test párosításban, az választhatja a tisztán benzines 1,6-ost 180 lóerővel, vagy ugyanezt a benzinest megspékelve egy 80 kW-os elektromotorral is.

Lö futómű

Ezt franciául amúgy úgy írják, hogy chassis, de erre sosem jött volna rá senki, aki nem beszéli a nyelvet. Szóval ha Citroen, akkor mind a mai napig mindenki azt kérdezi: ugye hidrós? Nos mon ami, a hidró már a múlté, amit itt találunk, az állítható, alkalmazkodó, önvezérlő rendszer, ami a futómű beállításához még a kamera képét is felhasználja. Így akár kerekenként tud alkalmazkodni az útviszonyokhoz, és ennek a rendkívül összetett és bonyolult rendszernek az lesz az eredménye, hogy olyan lesz a rugózás, mint... igen, mint a hidrós Citroené volt. A szerkezet maga két korábbi megoldást kombinál: egyrészt a rugóút középső részén az állítható csillapítás dolgozik, a vége felé viszont - az alsó és felső ponton is - a hidraulikus végütközők is beavatkoznak, Gajdán Miki erről itt írt sokkal szakmaibban. A C5X esetében az első felfüggesztést el is nevezték Pseudo MacPhersonnak, a hátsó pedig rugalmas kereszttartó. Vezetés közben andalító lebegés mindennek eredménye, lágy suhanás, fékezésnél pedig némi bólintás.

Lö prí

Jean szolgálatait természetesen nem ingyen, de még csak nem is koszt-kvártélyért végzi. 14,2 millió forintot kér az élethosszig tartó szolgálatért és a Feel Plus csomagért, amit magával hoz. Van, aki ennél olcsóbban vállalja, de neki a tudása is kevesebb: a Feel alapára 13,2 millió, de ehhez például csak 17-es felnit adnak, nincs benne tolatókamera és kulcs nélküli indítás sem. A legdrágább konnektoros hibrid a legnagyobb felszereltséggel már csak köhintésnyire van a 20 milliótól, de hát ilyen időket élünk: kérdezzük csak meg Jean gazdáját vagy Schneider Mátyást, megéri-e a pénzét egy jó komornyik.