Szeretem a Kínai Népköztársaságot, éljen a Kínai Kommunista párt! - suttogom magamban a volánhoz ülve, mert tartok tőle, hogy lehallgatnak. Az MG4 egy ízig vérig kínai autó, annak minden előnyével, hátrányával és fenyegető kedvességével.
Reggel volt, 6:30. Közepes bágyadtsággal, még félcsipásan pakolásztam a cókmókom, hogy elinduljak végre az aznapi forgatásra. Apró lakásunkban csend honolt. Kávézás közben a gondolataimba révedve hagytam, hogy cirógassa arcomat a pirkadati napfény, vidám kismadarak csicsergése hallatszott a távolból. Percekkel később már a körúti lámpák árnyékában méláztam kikapcsolt rádióval, mikor:
HAVE A NICE DAAAAY!!!
üvöltött rám a véletlenszerű köszöntés funkció kedves, de ellentmondást nem tűrő hangon. Később többször is halálra ijesztett, és rájöttem, hogy a gyakorisága valóban random, de a hangereje fix és már a gyárban feltekerték. Ha ez nem lenne elég: mi is adhatunk hozzá random köszöntéseket, amiket utána nem felejt el véletlenszerűen lejátszani, bármikor. Lovely.
Húsz éve csupán annyi jutott eszünkbe a kínaiakról, hogy ők találták fel a papírt, rizsföldeken kapálnak fura kalapban, náluk készülnek a gagyi termékek és lelkes bénasággal másolnak le mindent, ami nyugati. Ma pedig már az a hamisítvány, ami máshol készül és a világ katonai / gazdasági nagyhatalma. Mondjuk számlát továbbra sem adnak és a rossz hangok szerint egy covid-járványt is sikerült összehozniuk. Most pedig leigázzák Európát a saját gyártású, ócó autóikkal.
Az MG (ejtsd: emdzsí) vagyis a Morris Garages 103 éves fennállása alatt több, nagy horderejű tulajdonosváltáson ment keresztül, melyek közül talán a legutóbbi volt csak igazán sorsfordító. Története a húszas években kezdődött, majd számtalan holdudvaron belüli variálást követően a British Motor Corporation szerezte meg a tulajdonjogokat (1952). Utána a British Leyland, több angol márkát is tömörítő konzorcium égisze alatt üzemelt (1968), aztán a Roverhez (1986), a British Aerospace-hez (1988) és végül a BMW-hez (1994) került. 2000-ben pedig a bajoroktól ismét vissza vándorolt a Rover Grouphoz, hogy végül együtt mehessenek csődbe 2005-ben. És ekkor léptek a kínaiak.
HAVE A SAFE JOURNEY!!!
Először a Nanjing Automobile Group vásárolta fel mindkét márkát, majd 2007-ben a Shanghai Automotive Industry Corporation (SAIC) kezdte gyakorolni a szülői jogokat. Ők némileg megszívták, mert a sok-sok tulajdonosváltás között elveszett a gyerek, vagyis a technológiát megkapták az MG jogaival együtt, de a Rover név használatát már nem. Bosszúból megszülték a Roewe márkanevet, ami kimondva ugyanúgy hangzik, mint a Rover, de az összefüggést mindig is tagadták. Állításuk szerint a Roewe nem a Rover, hanem a német Löwe szóból ered, ami oroszlánt jelent. Haha :DD
Vissza az MG-hez. Egy időben Modern Gentlemanként próbálták elsütni, de a várt siker elmaradt. A százéves történelemmel büszkélkedő, eredetileg angol márka apró sportautóiról vált híressé, rajongói leginkább így emlékeznek rá. A többség viszont sehogy, legalábbis hazánkban és ez az MG-nek most inkább előny, mint hátrány. Ennek oka egyszerű: az MG pont azokban az évtizedekben virágzott, amikor hozzánk khm.. kevés nyugati autó érkezett. De most új szelek fújnak, a kínai MG már nálunk is kapható, tavaly szeptemberben 22 kereskedést nyitott hazánkban. Weboldaluk szerint pedig: "az MG, mint oly sok más autómárka, a SUV-ok irányába fordult." - erre csináltak egy elektromos kompaktot: az MG4-et.
WELCOME BAACKKKK!!!
Fomavilágát tekintve mindenképp szót érdemel, hogy milyen sokat fejlődött a kínai autóipar. Vége a pofátlan, egésztestes lenyúlások évtizedeinek, az MG4 többé nem olyan, mint egy közkedvelt, Wishről rendelt európai típus. Csakhogy klasszikus szépségnek, vagy harmonikusnak sem mondanám, ugyanis az a sanda gyanúm, hogy Kup Lung a képzeletbeli MG dizájner titokban mégis felcsapta a "Mi tetszik az európainak egy autón?" c. hosszas ipari kémkedések során megírt kézikönyvet és lenyúlt néhány divatos megoldást. Ez persze nem lenne egyedi eset, hiszen a nyugati világban is gyakran megesik.
Ilyen az osztott hátsó szárny, az egybehúzott hátsó lámpák, a terepjárósító oldalsó műanyag panelek karbon betétekkel, a hátsó diffúzor vagy az első splitter, na meg az ál-panorámatető. Majd fogták a tanultakat, oldalára borítottak egy telefonfülkét és rádobálták: kész. Részleteiben csinos, de az arányok még nem az igaziak. Egyébként élőben sokkal jobban kiadja, mint képeken.
Az utca népe megbámulja. Az arcokon egyszerre kíváncsiság és értetlenkedés: nem tudják eldönteni, hogy ez most azért fura, mert drága vagy azért, mert olcsó. Nézegetik a nyolcszögletű jelet az elején, értik, de nem értik. A Burger King parkolóból kiállva egy Mercedes terepjáró tulaja sem tudta eldönteni, hogy most kiengedjen, vagy inkább eltaposson: kiengedett. Cica fényszóróival, mini-Urus elejével, túldimenzionált hátsó lámpáival és dísztárcsás kerekeivel összezavarja az utcaképet, lehetetlen közömbösnek maradni. A többségnek nagyon bejön a futurisztikus báj, és valójában nekem is.
Az utastér megszilárdult kőolajszármazékok ízléses variációja némi varrott!! kék cérnával. Akadnak sima műanyagok, texturált műanyagok, zongorlakk műanyagok, kemény műanyagok, puhák és némi linóleum jellegű vegán bőr. Nem mondom, hogy nincs szintetikus diszkó hangulata, de cseppet sem rosszabb, mint a hasonló kategóriás mainstream típusokban. Van rendes fejtér, ami manapság a kupésítás évtizedében abszolút nem divat, ráadásul magasabbra kell ülni, mint a Model 3-ban. A lábtérre - vagyis hiányára - viszont sokan panaszkodtak mögöttem (184 cm. vagyok), és ez nem csoda, az MG4 egy kicsi autó.
A helyzeten azonban sokat segít, hogy akkupakk vékony lett, mindössze 11 cm, így a hátul ülők lába nem kerül a nyakukba. Remek a hatszögletű kormány és kényelmesek az ülések: van ülőlap! És ötletes a kitüremkedő váltósziget is, de kitakarja az alatta elhelyezett USB csatlakozókat és a vezeték nélküli telefon töltőről is könnyen lecsúszik a telefonunk.
A kilátás viszont nehézkes. Erről a vastag "A" és "C" oszlopok tehetnek és ezen még a 360 fokos kamera sem segít, mert a kép felbontása közel sem tökéletes. Az ajtók viszont halkan puffannak, a hangszigetelés jó, az összeszerelés minősége példás! Az illata viszont néhányakat a kínai cipőboltra, akad akit új traktorra, engem pedig egy strandboltra emlékeztet.
Vezetni nagyon jó! Villanyautótól már megszokott móka az azonnali nyomaték, így nem is ezt emelném ki feltétlenül, sokkal inkább a futóművet. Parádés! Végre egy autó, aminek van rugózása és nem rázza ki a lelkem a budapesti utakon. Ezt persze leginkább a 215/50R17-es gumiknak köszönhető, hiszen ez a méret ma már szinte ballonosnak számít. De ami városban előny, az az autópályán hátrány, ugyanis a puha futómű nagy sebességnél hirtelen mozdulatokra dülöngélni kezd. Tény, hogy ehhez forszírozni kell és amúgy sem divat rángatni a kormányt menet közben, de a szarvasnak sem inthetek, hogy ne ugorjon, mert épp az MG-vel érkezem. A kormány rásegítése puha, ezt az átlag sofőrök szeretni fogják. Azt viszont már kevésbé, hogy 4-5 kigyorsítást követően túlmelegszik a hajtáslánc és visszavesz a teljesítményből: drasztikusan.
GOOOD MORNING!!!
A fék remek: egyáltalán nem érezni a rekuperáció és a hagyományos fék közötti váltást, a belvárosi utcákban fickándozva veszi a kanyarokat, imádok vele közlekedni. Megkockáztatom - és most lesznek, akik megköveznek - hogy futóműve sokkal élhetőbb a gödrös utak országában, mint sok más európai típusé. Kátyúknál sem rántja ki a kezemből a kormányt, bár nagy gázadásra érezni, hogy hátul hajt és elkönnyülnek az első kerekek. De mindenki nyugodjon meg: az átlag felhasználóknak ez soha nem fog feltűnni.
A szoftver és a kezelőfelület hiányosságai viszont igen. Nem elég, hogy a középső tablet az érintést is nehézkesen veszi, cserébe az elért menüpontok logikátlanul vannak felépítve. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a kormány hangerő szabályzó gombja időnként funkciót vált (magától) és már nem a zenét, hanem a navigáció hangerejét állítja - függetlenül attól, hogy az útvonaltervező épp fut vagy sem. Vannak menüpontok ahova jutott vissza gomb, de akadnak, ahova már nem, és még sorolhatnám. A szoftveres problémák egyrészt komoly hibák, hiszen métereken át képesek elvonni a vezető figyelmét az útról, másrészt szoftverfrissítéssel mind orvosolható.
Az MG4 kétféle akkuval és háromféle felszereltséggel kapható. A Standard kivitel egy 51 kWh kapacitású akksit cipel, ami 350 Km-es WLTP hatótávot és 170 lóerőt ígér. Nagyobbik testvérei a Comfort és a Luxury egyaránt 64 kWh-ás csomaggal érkezik és 450 kilométert tehetünk meg a jóslat szerint. Plusz pont, hogy a gyárilag ígért 160 Km/h-s maximális sebesség helyett GPS szerint is 171 a vége, de mínusz, hogy a nagyobbik akkumulátoros kivitel teljesen feltöltve nálam csak 334 megtehető kilométert saccolt. Kiemelném viszont, hogy az MG4 minden változata támogatja a V2L (Vehicle to Load) technológiát, ami azt jelenti, hogy egy adapter segítségével szinte bármilyen elektromos eszközt tölthetünk, vagy üzemeltethetünk az autóról. Ez más gyártóknál csak egy rendelhető extra, de legtöbbje nem is képes rá egyáltalán.
HELLOOOOO!!!
Manapság vásárlói elvárás, hogy az autók távolról is elérhetők legyenek egy applikáción keresztül. Ezt az MG is tudja, a gyári szoftver neve MG iSMART. Ezen keresztül láthatjuk az autó aktuális pozícióját, állapotát és paraméterezhetjük a töltést is. Az MG appon keresztül nyithatjuk, és zárhatjuk az ajtókat, megnézhetjük a guminyomást, de ami fontosabb, hogy kulcsként is használhatjuk a telefonunkat, ami nagyban megkönnyíti a használatot. Az appban tehát nem látok kivetnivalót, bár kérdés, hogy a kínaiak mennyi infót gyűjtenek majd rólunk a használata során.
Nem tervezek MG4-ben balesetet szenvedni, de megnyugtató tény, hogy biztonságból is jól vizsgázott, ugyanis ötcsillagos töréstesztet produkált az ADAC pályáján. Ez nem meglepő, hiszen az utóbbi időkben már több kínai típus is bizonyított hasonló körülmények között, de azért mindenképp említésre méltó. Tádámm:
Vezetéstámogató rendszerek tekintetében sincs oka szégyenkezni az MG-nek, legalábbis papíron. Az általam próbált Luxury kivitel megkapott mindent, ami ma elvárás lehet a vásárlóktól: intelligens távtartó, aktív sávtartó, keresztirányú forgalomfigyelő, táblafelismerő, automata vészfék, holttérfigyelő, sávváltó asszisztens, automata led fényszórók, stb. Ezek közül az utóbbit emelném ki elsőként, mert jobb fényt ad, mint a Tesla hasonló technikája, valamint a sávtartót, ami rosszabb, mint bármi amit az elmúlt néhány évben próbáltam. Ez utóbbi érzésre olyan, mintha elhunyt gyári munkások szellemei bottal bökdösnének vissza a sávba, vagy a sávból ki, amikor épp úgy gondolják. A többi rendszerben nem volt hiba, sőt az araszolás funkció sokkal jobban működik, mint néhány európai típusban. Nem hagy öt autónyi helyet, időben elindul, nem fékezget bele idegesen. Ezért jár a pont!
Az az igazság, hogy az MG4 tetszett, pláne miután megtudtam, hogy 12,8 millió forintról indul az alap kivitel ára. Ez persze még mindig nem kevés pénz, de a mai új autó árakat tekintve - pláne az elektromos mezőnyben - ez egy komikusan alacsony összeg, ráadásul a nagyobb akksis kivitel is megvan 14,4 millió forintból.
Viszont ne feledjük, hogy a jó autó csupán fél siker, mert legalább annyira fontos, hogy tartós is legyen, és ha mégis van valami baja, akkor az ügyfélszolgálatra és a szervizháttérre se lehessen panasz. Az MG4-nek semmi köze elődei százéves történelméhez, mégis tisztességesen megcsinálták, ráadásul a legtöbb hibája mind apróság, amit simán orvosolhatnak majd egy jól irányzott szoftverfrissítéssel. Én szurkolok nekik, mert ha így folytatják, akkor idővel ők lehetnek a villanyautók Suzukija.
Az MG4-et Teslanyutól kaptuk, köszönjük!
