Használt: Ford Fiesta 1.5 TDCi - 2013.

Bevallom, nekem sosem tetszett a Fiesta hetedik generációja. Tudtam, hogy mi benne a jó, megértettem a Fordot, hogy kijött egy ilyen extrém formatervvel, de többé nem tudtam volna elképzelni magam benne, pedig korábban mindegyik szériával szimpatizáltam. A nyolcvanas és a kilencvenes évekbeli XR2 és XR2i például ma is kéne. Stefan Lamm itt már túlságosan elment egy csajos irányba, azt hiszem, a fényszóróval sikerült is kimaxolnia a korra jellemző divatot. Ez nyilván szándékos volt.

A kisautók akkoriban leginkább az egyterűekre hasonlítottak, ami persze a biztonság és a térkínálat szempontjából is előnyös volt, a klasszikus arányokat viszont hiába keressük, az orrok hosszúak, a szélvédők laposak, az övvonalak magasak, a fenekek gömbölyűek voltak. A Ford jól rá is játszott erre, miért ne legyen a Fiesta merész és könnyen felismerhető? Azt egyébként újkorában is díjaztam, hogy nem álltak meg a hevesen meghúzott vonalaknál, és a műszerfalra is jutott energiájuk.

Így kaptuk meg az első, autóba épített, gyorsasági motorokéra hajazó műszeregységet, ami nem csak eredeti, tényleg ütős ötlet volt. Mondjuk ez még nem hozta meg a kedvem, pedig Jeremy Clarkson partra is szállt egy nagyon zöld tesztautóval. Nekem valahogy mindig hiányzott belőle egy kis erő (annak idején a dízel kisáruszállítót szerettem a legjobban), és csak akkor tudott egy kicsit megfogni, amikor 2012-ben átműtötték Aston Martinná, és kihozták az ST-t. De jót vezettünk Koncz Janival!

Egy kicsit beletekerek a sztoriba, egészen 2016-ig, amikor a leendő feleségem, Gyöngyi az első autóját kereste. 17 éves kora óta volt jogsija, de addig a belvárosban dolgozott és BMV volt a szolgálati járműve. Saját autó akkor kellett neki először, amikor Biatorbágyon talált új munkahelyet, és oda kellett minden nap Budaörsről eljutnia. Tudom, hogy nála akár egy villanyautó is játszana, de a kétmilliós keretébe nem fért volna bele, és különben is, univerzális autót keresett, lehetőleg hosszú távra.

Ismerős szerelő Fordhoz, Peugeot-hoz és Skodához volt. A férfias Fabia szóba sem jöhetett Gyöngyinél, a 208-as már tetszett volna neki, de a pár éves darabok drágábbak voltak, mint az ugyanolyan dízellel felszerelt Fiesták. A családban akkor már több dízel Ford szolgált jól, szóval nem is gondolkozott sokáig. A flottacégektől származó, egyformán sokat futott és megkímélt példányok közül az nyert, amelyiket nem a sablonos „flotta” kékben rendelték meg. Három F szabály? Döntés szín alapján? Ugyan már!

A hároméves, 155 000 kilométert futott 1.5 TDCi dízel Fiesta 1,9 millióért nem volt olcsó, de amikor először ültem benne, olyan érzés volt, mintha egy tesztautót vettem volna át, egyedül a fényes bőrkormányon és a kicsit fakó üléskárpiton lehetett látni, hogy valaki nem spórolt az autóhasználattal. Valószínűleg autópályán tekerték bele az évi 50 ezret. Gyöngyi hét év alatt kevesebb mint évi ötezret ment, az óra most fordult át 188 881-re. Egy hasonló Fiestáért ma 2,5 milliót lehetne kapni a piacon...

Kérni viszont biztos, hogy nem fogunk, mert közben nagyon megszerettük. Tudom, hogy a szakértők nem rajonganak a dízel kisautókért, de a miénk városi araszolásban ritkán vesz részt, reggel és délután is a tömeggel szemben, országúton jár, megállnia általában egy lámpánál kell, és évente egy-egy hosszabb balatoni, horvátországi utat is beütemezünk a rend kedvéért. Ezek a kirándulások egyébként arra is jók, hogy rájöjjünk, mennyivel többre hivatott az átlagos kategóriatársainál.

Az talán senkit sem lep meg, hogy ez a korosztály már elég tágas volt ahhoz, hogy egészen kényelmesen el lehessen férni benne. Ez főleg az első sorra vonatkozik, hátra a gyerekeket ülteti az ember nyugodt lelkiismerettel. 290 literes csomagtartóját sem nevezném kicsinek, két ember egy hétre simán el tud vele menni nyaralni. És miért ne menne? Ott a 75 lóerős, közös nyomócsöves turbódízel 1700-as fordulattól elérhető 185 Nm nyomatékkal, ráadásul 2015-től ezek 95 lóerőre és 215 Nm-re nőttek!

A 13,5 másodperces 0-100-as gyorsulás és a 167 km/órás végsebesség nem fejezi ki jól azt a dinamikát és rugalmasságot, ami az élmény egyik legfontosabb része. Egyik benzinessel sem ugrik olyan vehemensen alapjáratról, mint a PSA-val közösen fejlesztett gázolajos, és ami szintén fontos szempont, autópályán sem fogy ki a szuflából, sőt, a 130 km/órás tempó teljesen természetes ennek a hajtásnak, de 140-150 körül sem veszít a magabiztosságából. Nem hiába voltak vele tele a flottakezelők.

Mert ez a tudás még csak sok gázolajba sem kerül. Lehet, hogy az NEDC-ciklus szerint mért 3,7 literes átlagfogyasztás optimistának számít, de 4,5 literrel nyugodtan lehet kalkulálni, ami a kicsinek számító, 40 literes tankkal is közel 900 kilométeres hatótávot jelent. Tudom, nem minden, de a szén-dioxidot sem ontja ész nélkül a levegőbe, a hivatalos érték 98 g/km. Azért hátránya is van, a hangját nem sikerült úgy elszigetelni, mint mondjuk a nagyobb Fordokban, de nem vészes, mi el tudjuk viselni.

Nagyobb tempónál, vagyis már országúton is meghatározó a Duratorq motor hangja, pedig 90-nél éppen 2000-et forog, ami érezhetően egy ideális állapot, és bár 130-nál sem sok a 2700 körüli fordulat, egy hatodik talán javított volna rajta. Már csak azért is, mert ritkán kell pörgetni, nyomatékból általában mindent megold. A motorhang mellett a gördülési zaj tesz a legtöbbet a bent ülők elfárasztásáért, az ülés egész sokáig kitart, olyan három-négy óra után kezd benne fészkelődni a vezető.

Mondjuk ne szóljon egy szót sem, ennyire vagány futómű nem sok riválisában van, de még a nagyobb és drágább ferdehátúakban sem feltétlenül találunk ilyet. Hirtelen a padlóján osztozó Mazda 2 jutott eszembe, de emlékeim szerint annak feszesebb a hangolása. A nem is olyan kicsi Fiestában viszont nem csak a széles nyomtáv miatt is nagy kanyarsebességet, hanem a klasszikus rugózási komfortot is megkapjuk az egyszerű, de jó elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros felfüggesztéstől.

Szóval kis tempónál is élmény vele a kanyargás, és nagyobb sebességgel is biztonságos az utazás. 3969 mm-es hosszával, 1722 mm-es szélességével és 2489 mm-es tengelytávjával a kilencvenes években simán kompaktnak számított volna, és 10 évvel a gyártása után is jól teljesít abban a szerepkörben. Ilyen konfigurációt sajnos a közeljövőben hiába keresünk már az új autók között, érdemes megbecsülni. Vigyázunk rá, néhány rányitáson kívül ma is olyan jó formában van, mint hét éve.

Az elöl ülőket viszonylag jó minőségű anyagokkal vették körül, igaz az összeszerelés nem a szakma csúcsa, az egyik műanyag rács kiesett a helyéről, és egyszer a váltógomb ragasztása is elengedett, viszont közel 35 000 km alatt nem volt gond a technikával. Saáry Zoltán, az ESS Ford Szerviz szakértője is úgy tapasztalta, hogy a választék nagyjából negyedét kitevő dízelek kifejezetten megbízhatók, sőt, általában Fiestát is ritkán látnak a műhelyben. Ez egy jó tipp, és már nekem is tetszik!