Annyira jó, hogy nehéz lecserélni
Használtteszt: Ford Fiesta 1.4 – 2008.
Mindegy milyen módon, de ha az ember hozzájut egy kulturált és megvigyázott közlekedési eszközhöz, akkor azt nehezen engedi el. Főleg akkor ha annak szinte a teljes előéletét ismeri, ráadásul egy alapból is elég megbízható típusról van szó. Nagyjából ez az a történet, amiért Máté a 2008-as Fiestájában ragadt.
Ha valaki őszinte autóbuzi, akkor nehezen képzeli bele magát azoknak az embereknek a helyzetébe, akiknek az autózás egy megoldandó probléma. Nem azért vett autót, hogy dédelgesse, hanem hogy elvigye A-ból B-be a lehető legkevesebb kompromisszummal. Erre a felhasználásra szerencsére ma már egészen széles a kínálat, sőt, olyan autóba is belefuthatunk, ami talán megkedvelteti velünk a vezetést. Nekem egy kicsit ilyen a tesztelt Ford Fiesta.
Ráncfelvarrás után szebb, nem is eszi meg a rozsda
Ez a generáció még 2002-ben kezdett és forrástól függően nevezik ötödik vagy hatodik generációnak. Ráadásul Máté autója egy olyan darab, ami a 2006-os ráncfelvarrás után készült, ez pedig több forrás szerint komoly versenyelőny. Abban sokan megegyeznek, hogy az egész széria nagyon megbízhatónak mondható, de egyfelől ezek a példányok fiatalabbak, másfelől még így is tudtak rajta javítani a Fordnál.
Kifejezetten rövidre sikerült a beszélgetésem Saáry Zoltánnal az Ess Motortól, akit a 2008-as Fiesta típushibáiról kérdeztem. Nehezen tudott válaszolni, mert egyrészt az ő köreikből már kikoptak ezek a típusok – bár az utcán és a használtpiacon is még mindig rengeteg van. Másfelől viszont elég megbízható jószág, nincs nagyon olyan eleme amire külön figyelmet kell fordítani a használat során.
Persze akárhonnan nézzük Máté autója már bő 15 éves, a nyers fém, a műanyag elemek és a mechanika is mind fáradnak. Egy fényszóró polírozást megejtettek már az első lámpákon, amik egyébként a legegyértelműbb jegyei a faceliftnek. A helyzetjelző izzók kis kitüremkedő búbot kaptak a fényszórón, emiatt időnként hívják békalámpás Fiestának a típust. Emellett szintén gömbölyű formákat kapott a hátsó fényszóró és mind a két lökhárítót újrarajzolták. Minden kicsit gömbölydedebb, kontúrosabb és szerintem a legfontosabb, hogy összességében vidámabb lett.
Az első lökhárító kicsit már meggyötört Máté autóján, hiszen korábban volt egy enyhébb ráfutásos balesete. Senkinek sem lett komolyabb baja, de egy vonóhorgos autót talált el, ami eléggé fájt a Fiestának. Sokat dolgoztak azon, hogy hibátlanul álljon a lökös, de egyelőre még maradt némi nyoma a balesetnek. Persze ilyen korban a műanyag elemek is hajlamosak már vetemedni, emiatt a hátsó lökhárító is eláll kissé. A műanyagokat alaposan kiszívta a nap, a kilincsek és az oldallécek is fakók, amin Máté szerint a szilikonspré sem segített, a következő lépés a hőkezelés lesz.
Mindezek mellett viszont az autó remek állapotban van és a szerelő elmondása alapján ez nem egyedi eset. Bár Máté autója egy elég keveset futott példány, a 15 év alatt csupán egy enyhe hólyagosodást sikerült összeszednie a bal hátsó sárvédőn. Ez még nagyon korai fázis, innen fillérekért menti meg neki egy ügyesebb lakatos. Főleg ráncfelvarrás után, de előtte sem volt jellemző, hogy ez a Fiesta korrodálni kezd, csupán egy kellemetlen pontot tudott mutatni nekem Máté. Szemből nézve a jobb oldali rugótorony tetején a motortérben van egy mélyedés a gátlónak. Ebben hajlamos megállni a víz és korrodálni kezd a torony illetve annak csavarjai, ezért ez alaposan leragasztotta. A másik oldal ezt ritkábban adja elő, azt csak alaposan kikenték rézpasztával.
Csak egy fekete bárány van a motorpalettán
Maradva a motortérben érdemes figyelni a kartergázcsőre, ami Zoltán szerint ebben a korban már hajlamos elöregedni és kilyukadni. Nem egy húzós tétel sem a megvásárlása, sem a cseréje. Ha nem figyelünk oda a gyertyacserére, akkor hajlamos idő előtt elpusztulni a gyújtótrafó, de ez is elkerülhető. Ezzel pedig nagyjából ki is merült az 1,4-es motor probléma listája.
Ez igaz az egész Sigma motorcsaládra, ami emellett az 1,25 és 1,6 literes változatokat foglalja magába. Előbbi nem egy villám, cserébe nem fogyaszt kevesebbet, mint az 1,4-es. Az egyel nagyobb motorral a szűk 1,1 tonnás autó elvileg dinamikusabb, de az elég ritka a használt piacon - viszont létezett vele sportkivitel. A szerelő szerint csupán a régi 1,3 literes, 68 lóerős motort érdemes messziről elkerülni, mert az nem olyan tartós, mint a Sigma motorok.
A csúcs nyilván a kétliteres ST kivitel, amiben egy Mazda L-szériás motor dolgozik. Nem csak ebben a típusban, máshol is hajlamos olajfogyasztásra ilyen korban, főleg egy sportmodellben, aminek azért rúgni szokták. Az autóhoz kínáltak kétféle dízelmotort is, egy 1,4 és egy 1,6 literes TDCi-t, ami a Ford és a francia PSA konszern közös fejlesztése volt, így sok másik típusban is megtalálható. Mindketten tartós konstrukció hírében állnak, ám a kisebbik motort jobban szeretik a használtpiacon, mivel nélkülöz mindenféle drága dízeles alkatrészt - kivéve a magasnyomású rendszert.
A sportváltozat, tehát az ST egyébként külön is megér egy misét. A futómű feszesebb lett és nagyobb felnit, peresebb gumit tettek az autó alá. Precízebb lett a kormányzás, jobb a váltó és a kétliteres szívómotor 150 lóereje és 190 Nm nyomatéka elég volt egy 8,4 másodperces nulla-százra. Igazi őszinte kis élményautó, viszont nekem Máté Fiestájának a vezetési élménye is tetszett. A kormányszervó nem szól bele túlzottan a sofőr dolgába és a váltó is bár könnyen de, pontosan jár. Nem sok 80 lóerő és 124 Nm, de egy ekkora autóba elégséges és országúton 6, egyébként 7-8 literes fogyasztással jár vele a gazdája.
Máté csak megerősítette, hogy nem volt túl sok probléma a motorral, csupán a szelepfedél tömítés csere sikerült kicsit félre, mert nem nyomatékra húzta körbe a csavarokat. Emiatt enyhe olajpára van a felsőbb részeken, de semmi extra. Ez egy őszinte, poros motortér, bár fontos részlet, hogy az autóban csupán 100 000 kilométer van. Ez pedig a kulcsmondat, hiszen ez egy fontos elem abban a történetben, amiben ez a 2008-as Fiesta ilyen jó állapotban fennmaradt. A másik, hogy az autót Máté apja vette 2017-ben alig 26 ezer kilométerrel, majd precíz karbantartás és gondoskodás után 64-el adta tovább a fiának, aki korábban hosszútávú, most pedig csak rövidebb ingázásra használja.
A tacskó-sújtotta beltér is egészséges
Mondhatjuk, hogy ez egy keveset futott használt autó, így a beltér sem pusztult el, bár nem is hajlamos rá. Az üléskárpitok szinte hibátlanok, pedig gyakran találkoznak a tulaj koszos munkásruhájával és egyszer a hátsó padot még egy tacskó is végigfosta. A beltérben elég olcsó műanyagokat használtak a mérnökök, amiken a csúnyább karcok megmaradnak, ettől függetlenül hálásnak mondható. Aki izgalmas dizájnra vágyik, az inkább a francia autók felé nézelődjön, a Fiesta nem erről szól és ezt érezni. A funkcionalitása mellett viszont nem lehet elmenni, hiszen az ergonómia jó és ahol elfért, ott alakítottak ki ügyes tárolórekeszeket. A helykínálat elég átlagos egy ilyen méretű autóhoz képest, viszont Máté nem alacsony, a Fiestában mégis jól érzi magát. Mögötte már szűkös a tér, de akinek több kell, annak ott a Focus vagy a Mondeo.
Abban viszont hordozza a márka érdemeit, hogy meglepően ügyesen viselkedik az úton. Jó a futómű, az autó kiszámítható és stabil, de mégsem fájnak benne annyira a megsüllyedt vagy eleve rosszul szintezett csatornafedelek. Ehhez a kettősséghez pedig nem kell varázslat, elöl McPherson, hátul csatolt lengőkar dolgozik, egyszerűen jó a hangolás és a felépítés. Utóbbi annak ellenére, hogy a Fiesta már egy kicsit felfelé építkező autó az elődjeihez képest, miközben mégsem olyan bébi-torony, mint a testvérmodell Fusion.
Jó eséllyel nem megy rá a gatyád
Mivel az autó minden eleméből árad az egyszerűség, ezért a fenntartási költségek minden fronton alacsonyak. Nem drága alkatrészt venni a futóműbe, a szívómotorral pedig szinte soha nincs probléma. A szerelő szerint elektronikailag sem beteg ez a generáció, bár Máténak itt már voltak kisebb küzdelmei. Az elektromos ablakemelők kapcsolói a bal első ajtóban egyszer már megadták magukat, ez 1500-2000 forintból megoldódott egy aliexpresses rendelés után. Most éppen a jobb első ajtó zárja vacakol, ami a szerelő szerint érzékelőhiba lehet az ajtópanelben. Máté egy biztosíték kihúzásával oldotta meg, ami miatt a beltéri lámpája nem világít, de ilyen áldozatra hajlandó.
Alkatrész árak | ||
Féktárcsák (db) | 16 000 Ft | |
Fékbetétek (db) | 15 000 Ft | |
Féltengelycsukló (db) | 90 000 Ft | |
Első lengéscsillapító (db) | 35 000 Ft | |
Kuplung (szett) | 60 000 Ft | |
Vezérműszíj készlet (vízpumpával) | 60 000 Ft | |
Olajszűrő | 4 000 Ft | |
Olaj (3,8 l, 5w-30, Ford motorolaj) | 20 000 Ft | |
Légszűrő | 4 000 Ft | |
Lengőkar - első (db) | 52 000 Ft | |
Gyújtótrafó | 22 000 Ft |
Az egyetlen típushiba amit találtam, az a csomagtérajtó zárszerkezetét érinti. Ezzel az elejétől kezdve küzdenek a tulajok és a hiba forrása egy alulméretezett mechanika. A zár elektromos, egy villanymotor húz meg egy elég rövid bovdent a nyitáshoz. Ez a villanymotor a mechanikával együtt hajlamos elfáradni és vége a dalnak. A kormány mögött bal oldalon elhelyezett csomagtér nyitónak annyi, marad a kulcsos működtetés. Ma már lehet utángyártott motort rendelni az internet vagy akár egész zárat is cserélni, de állítólag egyik sem hosszúéletű megoldás. Ezzel kapcsolatban vicces, hogy a fotózás során éppen a motortér zárszerkezete adta meg magát és legalább 15 percet pingvineztünk, mire sikerült lezárni.
Úgy gondolom, hogy az átlag 15 éves használtautónak ennyi hiba vastagon belefér. Ennél megbízhatóbbnak mondott autóknak is van legalább ennyi nyűgje ilyen korban, viszont szerintem a Fiesta egy jópofa karakter. Főleg ráncfelvarrás után tetszik a típus, bár a belteret szoknia kell a francia autón edződött szememnek. Mind a tulaj, mind a szerelő beszámolói alapján úgy gondolom, hogy ez egy tartós és szerethető autó relatíve kevés kompromisszummal.
Ford Fiesta 1.4 - 2008 adminisztrációs költségei | |
Eredetvizsga | 17 000 Ft |
Vagyonszerzési illeték | 26 550 Ft |
Forgalmi | 6 000 Ft |
Törzskönyv | 6 000 Ft |
Kötelező biztosítás (25 éves, 4 éves jogosítvánnyal) | 65 000 Ft |
Gépjárműadó | 8 260 Ft |
Mi mást tudnál venni helyette?
Ha mégsem tetszik, akkor nézhetünk helyette Volkswagen Polót, de szerintem az egy ritka lélektelen autó, ha csak nem GTI. Francia fronton van olcsóbban például Renault Clio vagy Citroën C3, de ezekhez el kell engedni az idétlen berögződéseket. Ha abszolút nem akarjuk elhagyni a biztonsági zónát, akkor hibátlan partner lehet a Honda Jazz vagy a Toyota Yaris, ám pont a hírnevük miatt egy azonos korú és állapotú drágább lehet, mint a Fiesta. Hiszen az már 200-300 ezer forinttól van a használt piacon és a Hahun a cikk írásakor bő 200 darabot árultak ebből a szériából. Máté autója valahol 1,2-1,4 millió forint körül lehet az állapota és a futásteljesítménye miatt, de efölött szinte már csak a sportos ST modellek képviseltetik magukat.
Máté autójával a legnagyobb probléma, hogy nagyon nehéz megválni tőle. Egy keveset futott, ismert előéletű és remek állapotú autóról van szó, ami igazából szerethető és nem kér sok törődést. Hamarosan esedékes egy vezérlés és vízpumpa csere, amivel a szerelő olyan 120 ezer forint körül számol neki, de ezzel hosszú időre megint letudja a dolgot. Szívesen átülne valami erősebb vagy izgalmasabb típusba, de kicsi az esélye, hogy egy hasonló állapotút fog ki, mint ez. Így hát elég furán hangzik, de minden hibájával együtt a tesztelt Fiesta legrosszabb tulajdonsága, hogy ennyire jó.
Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.