Használtteszt: Volkswagen Golf VI Variant 1.6 – 2010.

Mintha az átlag magyar használtautó-vásárlók korlátokat húznának fel magukban: az egyre magasabb és magasabb kilométereket egyre kevesebben hajlandóak megugrani. A százezer alatt futott autó még új, de kétszázezer kilométer után már meginog az akarat. Háromszáz felett már nagyon bátornak kell lenni, és 4-500-on túl? Legyintenek, hogy ott már csak az őrültek vannak.

Gyakran hangzik el az örök igazság, hogy állapotot veszünk, nem kilométert. Persze ilyen piaci környezetben megértem, ha valaki az alacsony futásra megy rá, hiszen ha újra el akarja adni, akkor könnyebb dolga lesz. Eközben viszont lehet, hogy százezer kilométerrel vesz egy romhalmazt, miközben négyszázzal vehetett volna valami tökéleteset. Olyat, mint ez a VI-os Golf Variant.

Simán letagadhatna 200-250 ezret

Középosztálybeli magyarként – nemcsak a munkám végett – gyakran van közöm különböző használt autókhoz, főleg a 10 és 30 év közötti kategóriában. Van itt minden a rozsdás csótányoktól kezdve a szinte érintetlen kincsekig. Nem tettem egyik oldalra sem, de örültem a VI-os Golf felajánlásnak, és amikor elhangzott, hogy közel 400 ezer kilométert tekertek bele az elmúlt 14 évben, kíváncsi lettem.

Díszes mediterrán stílusú kerítés takarásában állt, csak egy fekete orr volt előttem. Kicsit aggódtam, hálátlan dolog lehet a fekete autó, mert minden látszik rajta, mégis keresnem kellett a hibákat. A tükrön egy kis karc, a hátsó lökhárítón egy repedés? Kavicsfelverődés a motorháztetőn? Ezt sokkal fiatalabb autóknak is elnézi az ember, de a Golf teljesen egészséges, és látszik, hogy vigyáztak rá. A tulaj elmondta, hogy a bal küszöböt kellett egyszer megcsinálni, mert ezen is jelentkezett a VI-os Golfok általános hibája.

Erről korábban egyébként Orosz Krisztián is mesélt nekem, aki a Volkswagen konszern termékekre szakosodott Doni Motorsnál dolgozik. Elmondta, hogy a sárvédő ívekben nem megfelelő a doblemezek kialakítása, könnyedén bejut a küszöbbe a sár és sosem szárad ki, lassan megeszi a fémet. Ajánlott időnként ránézni és kitakarítani, ezzel a tesztelt Golf küszöbje is megmenekült volna. Persze ezt nem tudhatja mindenki, így ha ezeket a sorokat olvasod, te is annak az elit Golf-tulaj klubnak lehetsz a tagja, akinek az autóját nem eszi meg a rozsda. Hiszen máshol nem jellemző rá, még fiatal a 2008-ban bemutatott, majd 2013-ban visszavont 6. generáció.

A formán egyébként látni, hogy nem friss, hanem inkább egy nagyon erős V-ös Golf faceliftről van szó. A fényszóródizájn az előd tojásának kiélezéséből jött létre, amit aztán a 7. generáció vitt tovább még markánsabb sarkokkal. A sziluett egyértelmű, és hát a PQ35 platform is egyezik a két autó alatt. Ez is elérhető volt 3 vagy 5 ajtós kompaktként – szerintem utóbbi jobban néz ki –, illetve mint kombi, ami a Volkswagen nyelvezetében a Variant. Kis érdekesség, hogy ebből a Golf szériából is volt kabrió, miután az elődjéből nem. Akkor az alapjaira épített, eleve kabriónak tervezett Eos töltötte be ezt a szerepet.

Tágas, biztonságos, modern. Mi kell még a családnak?

A tesztelt autó Variant, ami magában hordozza, hogy 33,5 centivel hosszabb, mint a kompakt változat és jár bele 505 liter csomagtartó. Mivel a hátsó sorban kényelmesen elférni és jelenleg is jellemzően egy 3 éves kislány koptatja húgával, így kimondhatom, hogy ez egy ideális családi autó. Nem csak kompakt kategóriában, hiszen két gyerek mellett kevés élethelyzethez kevés egy ilyen modern, jól felszerelt és mindenek felett biztonságos Volkswagen Golf VI kombi. A maga korában 5 csillagos eredményt produkált az Euro NCAP tesztjein, ezzel az egyik legjobbnak számított a kompaktok között.

Tehát a csomagtartóban bőven elfér a holmi, hátul pedig a gyerekek, de apu és anyu sincs rossz körülmények között, legfeljebb az ingerszegénységet lehet felróni neki. Ez jellemző volt a kor Volkswagenjeire, mindig azt éreztem, hogy a flancolás helyett biztonsági játékot játszottak. Ez persze ízlés dolga, és az ergonómiára sem igazán tudok rosszat mondani. A tekerők jól érzékelhető tartományokba klattyannak, és semmi sem maradt a kezemben. Mindenki kapaszkodik a 14 évvel ezelőtt kijelölt helyébe és cicergést sem enged ki magából.

Mindent összevetve főleg a beltér miatt érzem azt, hogy ez az autó simán letagadhatna 200-250 ezer kilométert abból a 390 ezerből, ami eddig beleesett. Minden eleme egészséges és csak néhány természetes kopás enged következtetni a valós használatra. Az enyhén kagylósított sofőrülés a klasszikus helyeken már felhasadt, de én sem tudtam anélkül kiszállni, hogy ne súroljam végig a combommal. A kormánykarimát is feloldotta már az élet, míg az egyetlen váltóbot mögött elhelyezett gombról is lejött már a szürke bevonat. Ez egyébként a kipörgésgátló ki- és bekapcsoló gombja.

Az egyik leglustább, a legjobb motor

Szintén nem érzed a futott kilométereket, ha elforgatod a bumfordi bicskakulcsot a gyújtáskapcsolóban és hallod röffenni az 1,6 literes szívómotort. Krisztián szerint ez az egyik legjobb választás a VI-os Golfba, mert rémesen egyszerű és tartós konstrukció. Persze, nem is egy erőgép és nem benzinpárával jár, de cserébe nincsenek drága meghibásodások, ami egy ilyen kategóriájú családi autónál szerintem erős pozitívum. Egyedül akkor jöhet elő probléma, ha nem kezeljük megfelelően az olajcseréket, vagy nem jó olajat teszünk bele. Akkor az olajlehúzó gyűrű hajlamos letapadni, aminek az első tünete erős olajfogyasztás lesz.

Van még gyengébb 1,4 literes szívómotor is, de annak a 80 lóereje elég sovány egy ilyen 1,3 tonna körül mozgó kombihoz. Helyette vannak erősebb TSI motorok 1,2 litertől egészen 2 literig (amerikai piacon pedig 2,5 literig), de ezek még ugye az első szériák, amiknek elég rossz a híre. Krisztián hozzátette, hogy ezek egyébként remek motorok, amikor ideálisan működnek, csak tisztában kell lenni az extra karbantartásigényükkel, amik főleg a vezérlést és az üzemanyagrendszert érintik. Hiszen ki tudna nemet mondani egy R Golfnak, amiben a 2 literes turbómotor 270 lóerőt és 350 Nm nyomatékot produkál egy remek összkerékhajtás mellett?

Dízel fronton sem az 1,6, sem a 2 literes CRTDI motoroknak nincs rossz hírneve. Főleg abból fakadóan lehet gond, hogy ezek korosodó modern dízelek komoly, magasnyomású rendszerekkel. Krisztián szerint a korábbi PD-dízelekhez hasonlóan a hatszögtengely problémájára itt is érdemes odafigyelni még annak ellenére is, hogy a korábbinál hosszabb tengelyt alkalmaztak a mérnökök.

Ne ezzel akard bevenni a Nürburgringet

A tesztelt autó 1,6 literes, négyhengeres motorja bár tartós, nem egy túlizgult szerkezet. A 102 lóerő és a hozzátartozó 148 Nm nyomaték egészségesen mozgatja a kombi karosszériát, de nehéz vele heves helyzetekbe bonyolódni. A 2500-as fordulatszámtartomány felett elindul valami kis izgalom, de legfeljebb egy óvatos országúti előzésre elég a teljesítmény. Ezzel együtt viszont ha valaki nyugodt lélek, annak ideális választás lehet, és a mostani gazdája is nagyon elégedett.

Évi 2-3 alkalommal messzire megy az autóval, aminek nem fáj a 130-klíma-tempomat, annál pedig nem kell több. Élete nagy részében inkább csak a napi ingázásban asszisztál, ami oda-vissza 15-20 kilométer. Ez már felüdülés az előző tulajhoz képest, aki ennek napi szinten csak a tizedére indította be szegény autót. A rövid járat egyébként megviseli a motort, hiszen a páralecsapódás miatt az olajsapkát letekerve olyan, mintha az autó hengerfejes lenne. A tulaj szerit viszont a vajszínű krém hosszabb utak után eltűnik, így ilyen problémának szerencsére nyoma sincs.

Mindennek a kulcsa a karbantartás

Meg aztán az autónak végig gondos gazdái lehettek, ahogy a mostani tulaj is minden apró rezzenésre felfigyel és szerelőért kiált. Ő csinálja jól, hiszen a közel 400 ezret futott autóra simán rá merném mondani látatlanban, hogy csak 150 körül futott, mert a hajtásban is minden finom, kezes. A kormányszervó alaposan megkönnyíti a munkát, a kuplungpedál pedig szinte a lábam súlyától hátrasiklik. Az elöl McPherson és hátul többlengőkaros futómű jól bánik a gyalázatos magyar utakkal és Krisztián szerint egyáltalán nem problémás. A tesztelt autónál csupán egy toronycsapágycsere esedékes, de a tulaj már erről is tud, a következő olajcserével együtt helyrehozzák.

Az autó kombi létére remekül fordul és nagyon jó vele manőverezni. A tulaj egy szett tolatóradart azért szereltetett bele, de ez gyárilag elérhető extraként is megjelent anno a típusban. A VI-os Golfot nagyon széles réteg kiszolgálására tervezték: az alapváltozatokban akár még előre is képesek voltak tekerős ablakot tenni, míg a csúcskivitelek még magasabb kategóriákban is elfértek volna.

Népszerű a piacon, van miből válogatni

Hogy mennyire sokat eladtak belőle anno, az is mutatja, hogy itthon a Hahun elérhető összesen 2600 hirdetett Golfból a VI-os széria 451 darabot tesz ki, ez 17 százalék. Ennél csak a hetedik generációból van több, bár az V és VI esetén bezavarnak a Golf Plusok, azaz a családi egyterű kivitelek. A kínálat olyan 1,5 millió forintról indul, míg a plafont az R kivitelek húzták meg 7 milliónál. Úgy gondolom, hogy kis szerencsével már 2-2,5 millió forintért is kaphatunk egészséges VI-os Golfot, de nyilván ahogy emelkedik az ár, úgy csökkenhet a kockázat is, meg aztán ott vannak a különleges GTI, GTD és R modellek.

A tesztelt példány annyira egyben volt a futása ellenére, hogy engem meggyőzött a VI-os Golf tartósságáról. Biztosan vannak leélt darabok fele ennyi kilométerrel, de ez az autó nem ilyen, ráadásul pont eladó. Csak ehhez az kell, hogy félretedd az előítéleteidet és merj belevágni egy sokat futott VI-os Golfba, ami vélhetően jobb állapotban van, mint jó pár fele ennyi kilométert teljesítő társa.