Mindenki életében legalább egyszer eljön az a pillanat, amikor kell neki egy dobozautó rövidebb, vagy hosszabb távra. Az ilyen döntés meghozatala viszont nem kívánságműsor, eldöntöd, hogy mekkora kell és azt kapod, ami van. De nem húzod a szádat, mert a szükség nagy úr. A dobozautó választ téged, nem te őt.
Vannak az életben új fejezetet nyitó pillanatok. Ilyen a koliszoba padlóján csattanó költözősdoboz, az első saját otthonodba vásárolt szekrény hazajuttatása, vagy a pároddal való összeköltözéssel járó cipekedés. A három pillanatban egy közös pont van: mindegyiknél gejzírként tör fel belőled a na most kéne egy dobozautó felkiáltás.
Mérsz, számolsz, szorzol, öszeadsz. Márkahűség a múlté, kényelem opcionális. Neked most egy nagy rakodótér kell, amit kitölthetsz emlékekkel, haszontárgyakkal és verejtékkel belesuttogott bazmegokkal. Mindegy mi az, de, hogy én kétszer nem fordulok, az biz'isten, szóval Berlingo és társai kiestek. Ducato család már túlzás, meg akar a fene Újpalotán azokkal szívni – ide a középút kell.
Eljött A hét. Átmenetileg ugyan, de az autósok egy nagy szubkultúrájába kerültem, a budapesti déli forgalom királyaihoz, a dobozautósokhoz. Elefántcsonttornyomból nézek le az előttem sürgölődő kis autók sokaságára, itt a BMW X-ekben és Audi Q-kban pöffészkedő anyukáknál is feljebb ülök. A múltat magam mögött hagytam, visszatekinteni csak két külső visszapillantóban tudnék rá, még kamera sincs hozzá, csak radarok. De nem is érdekel, a jövőbe kell tekinteni.
5,3 méteres hosszal és 1,9-es szélességgel észrevesznek, még úgy is, hogy én ennek igen kis hányadát élvezem. Fapadosság a javából, szegénység-gomb mindenütt, de dobozautózni kezdetben még így is mókás, csörögsz, zörögsz még üresen is. Villanyhajtásod miatt kilőhetsz, mint kavics a csúzliból. Minden indításnál Benedetto Vigna mondata zeng a fülemben az elektromos autók nem csendesek. És tényleg nem, az e-Expertet hallod, felzizzen benne az akár 100 kW erő, a kézifék kioldásáról nem is beszélve.
Egy beszorult mondat
Elérkezett a hosszúhétvége, eljött a pillanat. Újpalota megkegyelmezett, adott egy szabad parkolóhelyet egy bejárattal arrébb a kiürítésre váró szobától. Kilenc emelet még így is hátra volt, de aki ismeri a környéket, tudja, mekkora szerencse kell egy szabad parkolóhelyhez a lakáshoz közel.
Dobozok, nagy szatyrok megszakadásig tele, túratáskák duzzadásig pakolva ruhákkal, egy kisasztal és egy tükrös gardób a maga 40 kilójával vár új otthonára. Minderre párommal ketten vagyunk. Nem mondom, Petőfinek jó pár éve nehezebb március 15-e volt, de egy picit most nekünk is az. Emlékek úgy telítik meg azt a 6,1 m³-es rakteret, mint verejték a homlokomat. Szoba üres, e-Expert csak látszólag tele, 1275 kilós max terhelhetőségének a közelében sem vagyunk, a vállam viszont annál inkább a végét járja.
Hazafele kényelmemet csak egy kartámasz biztosította, ami úgy néz ki, mint amit annyi választ el a leszakadástól, mint engem a kiakadástól. De mindketten bírjuk, külsőnk becsapós. Szemem úgy kopog a fáradtságtól, mint a beltér bármely eleme, pedig csak félidőnél tartunk. Kokárda helyett mellkasomon egy kebab zsírfoltja tiszteleg.
A 75 kWh-os aksi viszont még bőven bírja 25 kWh/100km-es átlagfogyasztásával. Ez kilométerben annyi, mint ahány csecsebecsével lett gazdagabb a lakásom... vagyis 300. Bár a díszekkel ellentétben itt lehet picit játszani a számokkal a módok tekintetében. A táblázatban mutatott hatótávot az autó számolta ki száz százalékos töltöttségnél, 25,6 kWh/100km-es fogyasztásnál:
| Nyomaték | kW | hatótáv (kb.) | |
| Eco | 190 Nm | 60 | 352 km |
| Normal | 210 Nm | 80 | 336 km |
| Power | 260 Nm | 100 | 320 km |
1848. március 15, este 7 óra, a tizenként pontot már rég aláírta Szepessy Ferenc. 2024 március 15, este 7 óra, 12 nagy szatyor és doboz már a nappaliban. Az e-Expert üres, mint Táncsics Mihály cellája, csak ő a Nemzeti Színházban pihen, mi pedig a hálószobában a régi-új szekrénnyel együtt. Győzelem.
Egy életszakasz vége
Ezután egy szoba felújításához szükséges dolgok cipelésében segített. Ilyen volt a 2.6 méter hosszú szegélylécek, padlólapok, festékes vödörök és miegyebek szállítása, amelyek a 2,8 méter hosszú és 1,6 méter széles (kerékdobok között 1,2 m) raktérbe kompromisszum-mentesen befértek. Feladatok elvégezve, már csak pár napot kell ingázni vele, hogy jobban megismerjem. Ezt követte az apátia, majd a letargia.
Minden tiszteletem a tiétek, akik fapados kiszerelésben dolgoznak, vezetnek a nap jelentős részében. Újraértékeltem a szürke, unalmas belterek jelentését. Ezen autóknál tudom, hogy nem elvárás, hogy kellemes legyen a bennük töltött idő, de ennyire még nem hangolt le utasfülke. Ezt mi sem példázza jobban, hogy volt nap, amikor inkább a saját költségemen, a saját autómmal intéztem ügyeim, minthogy ezt "ingyen" tegyem egy villany dobozautóval. Mindez a beltér hangulata miatt. Talán ezen a nemrég bejelentett faceliftes változatok valamelyike javított. 2021-ben egyébként ez lett az év nemzetközti furgonja díj nyertese. Hasznosságát az autónak nem vitatom, de hangulatra egy napon felejtett műanyag doboz alá is szívesebben bebújok.
Hogy szállításra, munkára a kerekítve 300 kilométeres hatótáv mire elég, azt feladat válogatja, de városon belüli munkákra valószínűleg elég a többségnek, hiszen oka van, hogy évente több tízezer darabot adnak el belőle. És ez csak a Peugeot e-Expert eladási száma, még ott van a többi testvére, a Citroen Jumpy, Fiat Scudo és az Opel Vivaro. Töltéstől pedig annyira nem kell aggódni, hiszen 100 kW-os töltésre képes, amivel a 75 kWh-s aksit háromnegyed óra alatt tölthetjük fel 80 százalékra. Az 50 kWh-sat pedig fél óra alatt.
Tesztalanyt visszaadva, ezzel életem boldog új fejezete is elkezdődött, aminek főszereplője volt az e-Expert. Ilyen dobozautós életet kívánok mindenkinek.
