Berlini techno, eki nélkül
Teszt: Volkswagen Tiguan 2.0 TDI DSG 4Motion R-Line – 2024.
Nincs még egy olyan gyártó, ami annyira értene a jéghideg biztonsági játékhoz, mint a Volkswagen. Mérnek, elemeznek, számolnak, összesítenek. A komor, német úriemberek által minimum harmadik tizedesjegyig elvégzett, végtelennek tűnő számítások végeredménye pedig sokszor – de szerencsére nem mindig – egy olyan autó, amibe irgalmatlanul nehéz belekötni. Cserébe zsigerből szeretni se könnyű.
A Volkswagen Tiguant 2006-ban mutatták be, az első példányok 2007-ben landoltak a boldog ügyfeleknél. Az első generációs modellt a gyámoltalan külseje kicsinek mutatta, de valójában már az is egy méretes, 4,43 méter hosszú autó volt. A második, jóval vadabb kiállású darab 2016-tól kapható, és bár nőtt hosszában nyolc centit, szemre látványosan nagyobbnak, komolyabbnak tűnt. A harmadik generációt 2023 végén mutatták be, most pedig itt tesztautó is. Az elvárások nagyok, hiszen a Volkswagen legnépszerűbb modelljéről van szó.
Puha techno
Abban a faramuci helyzetben vagyok, hogy a Volkswageneket gyakran nem tudom szeretni egészként, miközben sokszor nagyon adják kívülről. Ez az új Tiguan például kimondottan jóképű lett. A feladat az lehetett, hogy az előd bárdolatlan, marcona vonalait lágyabbra, kedvesebbre csiszolják, de úgy, hogy a végtermékből ne kopjon el az agresszivitás és a feszesség. A dizájnerek jó munkát végeztek, a Tiguan arányai prímák, és maradt benne egy adag pimaszság és németesen hűvös gőg. Jól áll neki a fölényesség.
Az összképet árnyalja, hogy mindez dedikáltan erre a sportos, R-Line kivitelre vonatkozik, az alap Tiguanok formai elemeivel kevésbé adja ki a dizájn. Ugyanakkor a szerényebb kivitelek is szimpatikusabbak, mint az új Passat, aminél a hasonló részletek eredménye egy furán suta összkép.
A Tiguan tehát sokat változott kívülről, pedig a generációváltás ellenére nem egy alapoktól áttervezett modellről van szó. Az MQB Evo platformra épül, ami a korábbi, MQB A2 továbbfejlesztett változata. Innen nézve nem meglepő, hogy a harmadik generációs Tiguan méretei és arányai csak kis mértékben változtak, hunyorítva könnyű belelátni a régit.
Amúgy mi az a Tiguan?
Ha te is agyaltál már rajta, hogy mit jelenthet a Tiguan szó, akkor most lelövöm a poént. Nem véletlen, hogy erről a névről könnyű vadállatokra asszociálni: a Tiguan az angol tiger és a leguan szavak hibridje. Az nem tisztázott, hogy mi köze van egy Volkswagen hobbiterepjárónak a két fajhoz, az viszont biztos, hogy a kreatív elnevezésért korábban még díjat is nyert az autó.
Aranyos részlet, hogy a Tiguan bal hátsó ablakán egy apró tigris sziluettje látható, jobb hátul pedig egy leguáné. Ritka, de szimpatikus kreativitás.
Sok hely, kevés csípős
Ha már Passat: ha láttad belülről az újat, akkor láttad a Tiguant is. Zongoralakk-hegyeket, egyszerű formákat, színtelenséget és a ma elvárható fokú modernséget találunk odabent. Semmi blikkfang, semmi kiugróan érdekes részlet, csak a már korábban említett biztonsági játék. Valószínűleg lesz olyan, akinek pont ez az egyszerű visszafogottság fog betalálni, én azonban hiányolok belőle legalább egy minimális otthonosságot. Ez ügyesen finomítható lesz azzal, ha a leendő júzer színeket választ a beltérbe.
Az anyaghasználat rendben van, a stratégiailag fontos helyeken nem bántó hozzáérni semmihez. Az összeszerelési minőséggel sincs gond, az alkatrészek hangtalanul, nyiszogás és kellemetlenkedés nélkül, csendben léteznek a helyükön. Üdvözlöm a kormányra visszatérő, fizikai gombokat és az adaptív, kijelzős tekerőt a középkonzolon, ugyanakkor ráncolom a homlokom a központi kijelző alatti érintősáv miatt - vezetésbiztonsági szempontból nem szerencsés megoldás. A központi kijelző 15 colosra nőtt, tehát akkora, mint egy nagyobb laptopé, a menürendszer továbbra is bonyolultabb a kelleténél, cserébe gördülékenyen működik.
Az üléseket viszont remekül eltalálták: ezek az extraként rendelhető, állítható combtámaszú, a sofőrt kellemesen körülölelő, kényelmes sportülések nagyszerűek. És hogy ne mindig csak ekézzük szerencsétlen hobbiterepjárókat: a magas építés miatt elöl és hátul is jóval tágasabbnak érződik az utastér, tehát nemcsak tér, térérzet is van. A 2,68 méteres tengelytáv alapján a hátsó üléssort eleve szellősnek gondoltam, de a valóságban a vártnál is jobb: egy nagyobbra nőtt felnőtt is kényelmesen elfér a hátsó sorban.
Jó hír, hogy ha nem kell akkora lábtér, a hátsó ülések hosszirányban állíthatók, ezáltal bővíthető a csomagtér. Utóbbi alaphelyzetben 652 literes, amit az ülések lehajtásával maximum 1650 literesre lehet bővíteni. Praktikus a duplafenekű padló és az is, hogy a hátsó üléseket távolról, a csomagtartóból is le lehet hajtani.
Bár az ülések kiválóak, az üléspozíció tipikusan SUV-s: halványan olyan, mintha lócán ülnék, vagyis amikor úgy állítottam be az ülést, hogy kényelmesen kilássak, magasabban, egyenesebben kellett benne ülnöm. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a magas üléspozíciót sokan szeretik, ezen inkább csak a hozzám hasonló, sportosabb pózt kedvelők szoktak füstölögni. A kormány mögé költöztetett, tekergetős váltókar még fura, szokni kell, maga a kormány viszont príma.
Oldschool technika, érdekes futómű
A Tiguan motorja a régi időket idézi, hiszen egy kétliteres TDI mozgatja. Ez az erősebbik, 193 lóerős változat, amit csak hétfokozatú, duplakuplungos automatával és összekerékhajtással lehet kérni. Manuális váltó a Passathoz és a Superbhez hasonlóan a Tiguan semelyik változatához nem elérhető, mindet a hetes DSG-vel adják.
A kétliteres TDI bevált technika, ami magabiztosan hozza az elvárhatót: jól húz, a 400 Nm-es nyomaték jelentős része igen széles fordulatszám-tartományban rendelkezésre áll. Normál használat mellett minden helyzetben bőven elég, és ha kell, egy-egy dinamikusabb előzéshez is van benne elég kraft. A kétliteres TDI még mindig egy meglepően jó megoldás, viszont lassan sajnos kukázni kell. A hétfokozatú automata szinte minden helyzetben ügyesen, észrevétlenül vált. Felfelé villámgyorsan kapcsol, kritika egyedül a visszaváltást érheti, néhány helyzetben hajlamos pár tizeddel tovább agyalni a kényelmesnél.
Ez az R-Line változat mokány, a 20 colos felnik is jól állnak rajta, ugyanakkor a sportosságnak vannak hátrányai is. A futóművével például érezhetően nem tudtak mit kezdeni: nagy a rugóút, de a csillapítás kemény, ami miatt olykor kellemetlenül zötyögős az élmény, miközben nem annyira kikezdhetetlenül magabiztos, mint a Passat vagy a Superb. A szándékot értem és a helyzeteket is megoldja, de kicsit kilóg a lóláb.
A kombinált fogyasztás a Volkswagen szerint ennél a modellnél 6,4-6,5 liter között alakul, én 8,3 litert tudtam belőle kihozni. Soknak tűnhet, de onnan nézve nem kimondottan vészes, hogy főleg városban használtam, többször sűrű forgalomban araszolva, egyébként pedig dinamikusan közlekedtem vele. Érdemes figyelembe venni, hogy a korábbi modellhez képest kedvezőbb légellenállási együttható – az alapmodellnél ez 0.28 – ellenére a Tiguan egy nagy homlokfelületű, 1,8 tonnás autó.
Tiguan vs everybody
Az látszik, hogy a Volkswagen számára a mai napig fontos modell a Tiguan, érezhető, hogy nem akarták elrontani. Ez egyrészt azért van így, mert a márka palettáján most is népszerű modellnek számít, másrészt pedig azért, mert ebben a kategóriában kemény a konkurencia. A harmadik generációs Tiguan magyarországi alapára 24 ezer híján 15 millió forint, amiért az alapfelszereltség mellé 1,5 literes, 150 lóerős, enyhe hibrid rendszerrel kiegészített eTSI és hétfokozatú automata jár.
A tesztben szereplő, sportos R-Line felszereltségű változat a kétliteres, 193 lóerős – szintén enyhe hibriddel megfejelt – TDI-vel, automatával és 4Motion hajtással már 20,4 milliónál nyit. Erre még jönnek az extrák, a képeken szereplő, közel maxra fullozott autóért még azután is jó 23 milliót kell leszurkolni, ha bepipáljuk a konfigurátorban az 1,4 milliós kedvezményt.
A 4,54 méter hosszú, 2,68 méteres tengelytávú Tiguan konkurensei között ott van például a Skoda Kodiaq, a BMW X1 vagy a Hyundai Tucson. A Kodiaq nagyobb: a 4,68 méteres hosszához 2,79 méteres tengelytáv párosul, az ára 15,9 milliónál indul, és még csak a Selection nevű alapfelszereltséggel érhető el. Ha az erősebbik, 193 lóerős dízellel, hétfokozatú DSG-vel és összkerék-hajtással konfiguráljuk, már minimum 19 milliót kell érte fizetni.
Bár a BMW X1 kisebbnek tűnik, a 4,5 méteres hosszával és a 2,69 méteres tengelytávjával hasonló méretű, mint a Tiguan. Az X1 211 lóerős, kétliteres dízellel, xDrive hajtással és automatával 19,3 milliónál kezd. A 4,63 méter hosszú, 2,67 méteres tengelytávú Tucson annyiban kakukktojás, hogy bár még kapható dízellel, az csak 1,6 literes és csupán 136 lóerős. Az alapfelszereltségű Tucson kedvezményes ára egyhatos dízellel, összkerékkel, hetes automatával 15,1 millió forintnál indul. A Tiguan tehát nem olcsó, de a többi, hasonló autóért is sok pénzt kell a kasszánál hagyni, vagy be kell érni kisebb tűzerővel.
Tehát
Érdekes darab a Volkswagen Tiguan, hiányérzetet hagyott maga után: mindent normálisan tud, kicsiket hibázik, de közben elfelejt maradandó lenni. A dizájn működik, a Tiguan kívül magabiztos és pimasz, kár, hogy a belsőt meg se próbálták ehhez igazítani. A hatalmas tér és a térérzet viszont remek, a minőséggel sincs gond. A kétliteres dízel és a hetes DSG kellemes párosítás, de a futóművön még lehetne dolgozni. Meg kellene bele még valami plusz íz, mert így olyan, mint egy kilencvenes évekbeli, berlini technobuli 2024-es, visszafogott, polkorrekt változata.
