A gyász egy tabutéma, amiről sokaknak kellemetlen beszélni, nehéz róla megnyílni. Így tanulmányozni sem egyszerű. A téma pszichológiai szempontjából az egyik legmeghatározóbb irodalma A halál és a hozzá vezető út, ami Elisabeth Kübler-Ross pszichiáter nevéhez köthető. Ő volt az, aki a gyász folyamatát öt fázisra osztotta le: ezek a tagadás, a düh, az alkudozás, a depresszió és az elfogadás. Az Audi S5 Cabrioletet pedig meg kell gyászolni, főleg a végét.
Tagadás
A tagadás a pszichénk egyfajta önvédelmi mechanizmusa, amely során megpróbálja magát megóvni a túlzó mértékű érzelmi leterheléstől.
Nem akarom elhinni, hogy az Audi teljesen lemondott a kabriókról. A3 kabrió évek óta nincs, de már A4-ből sincs ilyen. A puhatetős Audik között az R8 Spyder volt a koronázatlan király, de a TT RS Roadster mellett sem mehetünk el szó nélkül. Viszont ezeket túlélte az S5/A5 Cabriolet és mint utolsó mohikán megmaradt egészen idáig.
Az Audi S5-ből 2007 óta van kabrió, aminek első generációja 10, második generációja pedig 7 évig volt kapható. Ezidő alatt két időközi frissítésen esett át, amiből az utolsót 2020-ban kapta.
De ez tuti csak egy vicc, egy gag, hogy az emberek felfigyeljenek rá. Pár hónap és bejelentik, hogy hehe, haha csak vicceltünk, itt az új Audi kabrió! Ugye? Ugye?!
Harag
A gyász második szakasza, amelyben a veszteséget egy kifelé irányuló intenzív érzéssel kezdjük tudatosítani. A düh során keressük a hibást, a hibát, ami lehet maga az elhunyt, a környezete, de akár önmagunk is.
Bűn, hogy egy ennyire időtálló formájú autót csak úgy eldobnak. Méhsejtes hűtőmaszkja és első lökhárítója picit agresszív hatást kelt, de az egészet nézve mégis letisztult, elegáns az S5 dizájnja. A szürke betétek a mélykék metálfényezéshez harmonikusan passzolnak, ezt pedig fekete beltere és vászonteteje sem tudja elrontani. Egy autó külsejét nehéz megítélni, hiszen mindenkinek mást jelent a szép, de az S5 kabrió a többségnek tetszik, amit a teszthét alatti pillantások és elismerő bólintások csak megerősítenek.
De nem csak ezért dühítő az S5 Cabriolet gyártásának befejezése, hanem azért is, ami benne volt, amire képes volt: nem lesz többé ilyen 3 literes TFSI V6, aminek 354 lóereje és 500 Nm maximális nyomatéka mindent megad, amit egy sport-kabrió megkíván. Ehhez jön hozzá a quattro meghajtás és 8 sebességes tiptronic váltó, amit a váltó mögött található váltófülekkel lehet igazán sportosan kiautózni. Kabrióság ellenére az autó merev, stabil az útfekvése, amin a kissé kemény elöl-hátul ötlengőkaros Multilink futóműve is sokat segít.
Viszont van az éremnek egy másik oldala, amikor GT kabrióként funkcionál az S5. Komfort beállítások mellett a futómű kicsit puhul, az automata váltó 1500-as fordulatszámnál elvált, a kormány tekerése pihekönnyű, a V6 pedig nyitott pillangószeleppel is kellemesen duruzsol. E kettő stílus közül bármelyiket választjuk, nem fogunk csalódni.
Utóbbi módon, leengedett tetővel a naplemente fényében a Szépasszonyvölgyében vezetni, miközben a tisztán hangzó gyári hangrendszerből az Analog Balaton albuma szól maga a boldogság. A gombnyomásra fel/lehúzható tető pedig csaknem 20 másodperc alatt elvégzi a dolgát, mindeközben legfeljebb 60-nal mehetünk, vagyis még egy hirtelen jött nyári zápor sem tudja elvenni a kedvem. A szélzaj pedig csak 90 km/h felett jut eszedbe, de felhúzott ablakokkal és szélfogóval az autópályatempó sem lesz jelentősen zajosabb, huzatosabb, mint tetővel.
Ez egy élmény, amit nem élhetek át újra, mert az Audi nem akar többé ilyen autót csinálni, ami feldühít. Persze, vannak alternatívák, mint a BMW M4 Cabrio vagy az AMG CLE Cabrio, de az egyik már feleslegesen erős, a másik beltere pedig már túl high-tech.
Alkudozás
Ez az az állapot, amikor a „mi lenne ha...” felvetéseket emlegetjük valamelyest racionális gondolatok kíséretével. A tragédiát viszont már elfogadtuk, de annak véglegességét nem.
Mi van, ha ez csak egy trükk a gyártó részéről, hogy kívánatosabb legyen a kabrió? Elvégre, ha valamit megszüntetnek az általában vágyottabb lesz. Nemrég mutatták be az új A5-öt (ami az A4 is) és mindkettőből volt kabrió, vagyis ebből a generációból is kell, hogy legyen.
Vagy lehet csak azért szántották be, mert cikinek érezték, hogy még árultak olyan autót, aminek beltere a 2010-es évek közepét idézi? Persze, egy eredetileg 2016-ban megjelent autónál ez nem meglepő. A 2020-as facelift pedig dizájnban nem változott, helyette a technikát újította – ez pedig az arany középút, amikor még tele vagyunk gombokkal a kormányon és műszerfalon egyaránt, de az előző, csak tekerőtárcsával használható központi kijelzőt egy 10,2 colos érintkőképernyő váltotta, az Android Auto/Apple Carplay pedig kábel nélkül is működik.
A jelenlegi, kijelzőkben gazdag belterekhez képest üdítő érzés volt az S5 beltere, amiben a szénszál betétek nem érződtek csicsásnak, de ami viszi a prímet, azok az ülések és az ülőpozíció. Sportos, de mégis luxusautókhoz hasonlító kényelmet ad hosszútávon is. Alacsonyan ülsz, de közben mégis látod a 4,7 méter hosszú autó négy sarkát (ha pedig mégsem, van első és hátsó kamera is). A szélvédő elég rövid és alacsony, ami tovább erősíti a kabrió érzést.
De ha csak is ez a baj, akkor ott van az új generáció, az már elég modern, hogy legyen belőle kabrió, nem? Már csak azért is kéne, hogy legyen, mert az S5 a kevés kabriók egyike volt, aminek második üléssora sem egy viccel egyenlő, párom 17 éves huga elfért ott. De hasonlóan nem vicc kategória a 375 literes csomagtere sem, amibe két főnek egy hosszúhétvégére elegendő csomagja könnyedén befér még lehúzott tetővel is.
Depresszió
A depresszió, akkor jön, amikor belátjuk, hogy a korábbi módszereink nem bizonyultak hatékonynak, hogy távol tartsák a gyász okozta fájdalmat. Ezzel pedig teljes mértékben realizáljuk a veszteség tényét. A gyásznak ez a legnehezebb, legszomorúbb része, ami elkerülhetetlen.
Jó, valahol érthető, hogy nem lesz többé S5 Cabriolet. Az EU-s normák csak egyre nehezítik az ilyen nagy, erős motorok gyártását, ha pedig mégis megoldható, akkor az pénzügyileg nem éri meg. Az S5 pedig megjelenésekor is drága volt és most is az: csaknem 26 millió forint ez a V6-tal szerelt mementó.
Sajnos azért is érthető, hogy az Audi felhagy a kabriókkal, mert egyre jobban szűkül a piaca. Tavaly globálisan a két legkelendőbb kabrió a Mini Cooper és a Corvette C8 volt (az Audi a top 10-be be se került), amelyek eladási száma együttesen csaknem 70 ezer volt. Ebből is látszik, hogy a kabrió-piac nem a profitról szól. Vagyis ne lepődjünk meg, ha hamarosan más modellek is arra a sorsra jutnak, mint az Audi kabrió modelljei, ez pedig nagyon elszomorít.
Elfogadás
Az elfogadás a gyász vége, amikor megtanulunk együttélni a veszteséggel, az életünk pedig csaknem teljesen visszatért a régi kerékvágásba. A szomorúság érzése ugyan még megmaradhat, de ez idővel megkopik.
Vannak dolgok, amik végén az emberben űr marad. Ilyet okozhat egy kedvenc sorozatunk vége, egy könyv befejezése, amelyek végén a búcsú pozitív, hiszen sajnáljuk, hogy vége, de örülünk, hogy ameddig tartott, jó volt. Az Audi S5 kabrió is pont ilyen. Az általa hagyott űrt idővel mással is ki lehet tölteni, de az sem lehetetlen, hogy új V6-os kabrió már nem is lesz Európában.
Habár az S5 Cabrio ugyanolyan álomautó a rajongók körében, mint a BMW M3 tető nélküli változata, mégis azt gondolom, hogy az Audi hiánya valamivel kisebb űrt hagy majd maga után, mintha a BMW, vagy a Mercedes hasonló modelljének gyártása érne véget. A három német luxusmárka közül ugyanis a Mercedes ötvözi a luxust az eleganciával, a BMW pedig a fényűzést a sportossággal, miközben az Audi valahol a kettő közti légüres térben lebeg már évek óta. Szó sincs arról, hogy megkérdőjelezném a márka örökségét, vagy a Quattro hajtás kiválóságát, azonban a riválisok múltja sem szűkölködik sikerekben, és rendes összkerékhajtást is megtanultak gyártani az elmúlt évtizedek alatt.
Az S5 motorjai meglehetősen jól sikerültek és tartósak is, feltéve ha időnként lecserélik gazdáig a vezérműláncot, na meg az olajtöltetet. Az S-tronic váltóról ugyanez már nem mondható el, ráadásul a felújításuk igen költséges.
A használtpiacon eladó példányok alacsony darabszáma és a korlátozott kereslet viszont jól kiegészítik egymást, a szebb állapotban megőrzött Audi S5 kabriók belátható időben gazdára találnak, a lerúgottabb darabok viszont már nem kellenek senkinek, vagy csak nagyon nyomott áron. A vásárlók egy jelentős hányada ugyanis nem ragaszkodik az extrém erős motorokhoz, számukra elég, ha gyorsnak néz ki a vas, erre pedig egy S-line optikás, gyengébb modell épp úgy alkalmas, mint a sokkal húzósabb áron kínált és jóval drágábban életben tartható S5.
Sajnálom, hogy nem lesz belőle több, mert egy újabb szelete hullik el annak a világnak, amit kedvelek, pedig szinte biztos, hogy én mást vettem volna helyette.
Viszont Örüljünk, hogy az S5 kabrió méltósággal távozott, hiszen utolsó darabja is azokat értékeket képviselte, mint az első: egy igényesen kivitelezett, szép, sportos, GT kabrió.
