Menetpróba: Fiat Grande Panda Electric - 2025.

Volt egyszer egy világmárka

A régi rajongók és a vásárlók közül is sokan emlékeznek még azokra az időkre, amikor a Fiat meghatározó márka volt a piacon, és sorra nyerte az Év Autója címeket. Olaszország legnagyobb ipari cége és a világ egyik legnagyobb autógyártója a nyolcvanas években egy óvatlan pillanatban átengedte a Volkswagen konszernnek a helyét, majd mire észbe kapott, már az ázsiai konkurenciával találta magát szemben. Ez a meccs különösen az elérhető árú villanyautók esetén lesz szoros. Mivel a tudásuk és a hátterük is megvan hozzá, vettek egy nagy levegőt, és nekiláttak a feltámadásnak.

A Stellantison belül a lehetőség adott, arra kellett figyelniük, hogy ne szúrják el. A Smart Car Platformra épülő, A helyett B szegmenses crossovert Citroën logóval C3-ként ismertem meg, és az elejétől fogva az volt az érzésem, hogy egy Pandában ülök, ez a koncepció a Fiat örökségét viszi tovább. Egyszerűnek tűnő, szögletes formatervük messziről nem sokban különbözik, a Centro Stile házon belüli dizájnereinek mégis sikerült a klasszikus ősmodell és a két ötajtós városi mini stílusát is átmenteniük. Élőben látva nem kérdés, hogy minden álmatlan éjszakát megért.

A szeretet ereje

A sok közösködő márka előnye és egyben hátránya is az azonos platformok használata, ami pénzt spórol a cégnek, egyúttal egymást kannibalizáló konkurenciát generál a márkáknak. Az adaptálás kényszere eddig is több olyan típust eredményezett, amiket sosem szerettek igazán a projektvezetők, csak összecsapták őket, mint a srácok a házijukat délutánonként. Ez főleg akkor tűnik fel, amikor a váratlanul sótlan Fiat 600e után egy őszinte lelkesedéssel tervezett autót ismerhet meg az ember. A Pandába Olaszország esszenciáját próbálták meg belezsúfolni az ötletelés során.

Ez a színeken látszik a leginkább, az új Fiatot sokféle vidám árnyalatra fújják, amiket a nyaralóhelyek Jolly Jokere, az olasz csizma természeti jelenségei inspiráltak. Miközben a méretek és az arányok alapvetően adottak voltak, a részleteket nekik kellett kidolgozniuk. Elsősorban a kultikussá vált kocka Panda stíluselemeire támaszkodtak, de a manapság szintén menő nyolcvanas évek poénjait is elsütötték. A hűtőmaszk szemből az ős Panda aszimmetrikus hűtőrácsát juttatja eszünkbe, a pixel LED fényszórók rajzolata viszont a Space Invader arcade játékra utal.

Aki tényleg az 1980-tól kapható ősmodell stílusára vágyik, választhatja a fehér lemezfelnis RED alapváltozatot. Aki inkább a mában élne, de rajong a retróért, szeretni fogja a La Prima csíkos mintájú könnyűfém felnijét és a formabontó feliratokat. Az ajtókra kiegészítőként akár puha anyagból készült, koccanásálló betűk is rendelhetők. A Grande Panda egyik újdonsága a 7 kW-os AC töltőkábel, ami a porszívók felcsévélhető zsinórjának mintájára a hűtőmaszkból húzható ki négy és fél méteres hosszúságban! És akkor csodálkoznak, hogy a villanyautókat háztartási gépnek csúfolják...

Brainstorming sok kávéval

Az igazi varázslathoz be kell ülni, és elmerülni a részletekben. A márka új világautójához elővették azt a jelképet, ami annak idején a világcéggé váláshoz segítette a Fiatot, a torinói Lingotto gyárat, és a tetejére épített tesztpályát. Ez a ló-, vagy amerikai piac esetén Nascar versenypálya alakzat megjelenik a műszeregység és a központi kijelző körül, kanyarjában a jól ismert kisautós váltógomb szellemi utódjával. Mellette a második kesztyűtartó a Panda fő táplálékát, a bambuszt mintázza. Az autóhoz fejlesztett, Bambox nevű textil-kompozit anyag 33 százalékban bambuszrostot tartalmaz.

Alatta utalást láthatunk a polcra, és a tesztpálya alakja a fantáziadús beltér leggyengébb pontján, az utálatos zongoralakkal borított váltókonzol körül is látható. Az alig 700 kilométert futott tesztautóban már látszottak a használat nyomai, és még a helyet sem használták ki vele. A 13 liternyi extra rekesz önmagáért beszél, de ez rontja az egyébként sem túláradó minőségérzetet. A 140 db műanyag palackból készülő, Fiat kékre színezett ajtókárpit sem prémium műanyag, mégis illik a célszerű kisautóhoz, a bicskakulcsért viszont tényleg kár, legalább visszahozták volna a kék borítást.

Valami mást hoztak vissza abból az időszakból, a négy vonalból álló logót. Én akkoriban voltam gyerek, bennem jó emlékeket ébreszt, ők viszont nem voltak ebben elég biztosak, ezért az aranykorra, a hatvanas évekre utaló emblémát használták, és a négy csíkot inkább csak bájos részletmegoldásként szórták szét a karosszéria különböző pontjain. Jutott belőle a fekete műanyag sárvédő betétekre és a kormányra is, a legjobbat, a nézőponttól függően változó jelet a C-oszlopon találjuk meg. Valószínűleg nem volt szívük egyetlen ötletet sem kidobni, annyi van belőlük.

Elérhető, európai villanyautó

Azért nem mindent a marketingre tettek fel, a népszerűségét alapvetően az elérhető árú, itthon várhatóan tízmillió forint alatt induló elektromos hajtásláncra alapozták. Később belső égésű változat is jön, a hibrid 100 lóerős, 1,2 literes, háromhengeres turbós benzinest kap a hatfokozatú, duplakuplungos eDCT váltóba épített, 29 lóerős villanymotorral. A gyárként 1923-tól 1982-ig működő, jelenleg szállodaként és plázaként használt Lingotto tetején tartott bemutatón nem csalódtam a 44 kWh-s lítium-ion akkuval és 113 lóerős, 122 Nm nyomatékú villanymotorral készülő Fiatban.

Elöl és hátul is elfér benne egy átlagnál nagyobb felnőtt, és a csomagoknak is marad 361 liternyi hely. Nagy szó ez egy négy méter alatti, két és fél méteres tengelytávú kisautótól, még akkor is, ha ez a valaha volt legnagyobb Panda. Ez sem hibátlan. Vagy a kormány van egy kicsit messze, vagy a pedálok vannak egy kicsit közel, a jópofa kormányt a térdünkkel is körbe tudjuk tekerni (ami sokat mond a közvetlenségéről), és padlógáznál sem érezzük azt a 113 lóerőt, de be kell látni, hogy egy ilyesmi feladatkörre szánt autónak nagyjából ilyennek kell lennie.

A városba vele!

Beülve fülig ér a szám, alig várom, hogy egy jót autózzak ezzel a guruló bonbonos dobozzal. A kulcs elfordítása továbbra is stílusidegen egy modern villanyautótól, pláne, hogy ennek hatására semmi feltűnő nem történik, csak a szintén alaposan megtervezett grafikájú, 10 colos műszeregységen látjuk, hogy most már a váltót is bátran D-be húzhatjuk. Az utcakép alapján kicsit a hetvenes években ragadt Torinó útjain kiderült, hogy a C3-hoz hasonlóan van rendes rugózása, és kanyarban sem érinti a szalagkorlátot a tetősín, sőt az elsőkerék-hajtás sem tépte ki a kezemből a kormányt.

A gyár 16,8 kWh/100 km-es fogyasztást és 320 km-es WLTP szerinti hatótávot ígér, ez egy kicsit barokkos túlzásnak tűnik, akkor is, ha a Grande Pandákat döntően ott vezetik majd, ahol a legtakarékosabban lehet egy villanyautóval járni, a városban. Kis akkuja alapáron 100 kW-tal tölthető, ez 20-ról 80 százalékra 27 percet jelent. Végsebességet a német autópályák felszabadított szakaszain szoktunk mérni, ez most is összejött. Sík úton 132 helyett 135 km/h-t írt ki a műszer, szóval csekkre nem kell számítani. A jól hallható zúgást egyszerre írtam a szél és a futómű számlájára.

Megérdemelné a sikert

El lehet viselni, mert a kilátás pazar, az ülések egészen kényelmesek, a vezetése nem jár fáradsággal. A sofőrrel együtt 1554 kilós villanyautónak 11,5 másodperc kell a 0-100-ra, a lámpától visszafogott vehemenciával lő ki, cserébe a fékek is hagyományos pedálérzettel működnek. Minden lényeges digitális és multimédiás kütyü elérhető hozzá, akárcsak a ma már ebben a kategóriában is elvárt asszisztens rendszerek. A lassításra ösztönző csipogás egy gombbal kiiktatható, igaz, ha éppen jelez, nem szól a fiatosan nyüszítő indexhang. Ez mindenképpen előnynek számít.

Annyi pozitív energia összpontosult a Panda körül, hogy látok esélyt a Fiat visszatérésére, legalábbis ebben a kategóriában. A célközönségnek nélkülöznie kell az összkerekes kivitelt, mert elektromos hajtással a jelenlegi állás szerint olyan nem készül. Az első benyomásaim alapján a mindennapi nyúzást elviselő mindenesre vágyók továbbra sem járnak rosszul egy Pandával. A hivatalos magyar árlista hamarosan érkezik, az már csak az anyagiakon múlik, hogy az importőr elképzelése találkozik-e a potenciális magyar vásárlók lehetőségeivel. Van belőlük, érdemes megfogni őket!