Csak agyvelő ne loccsanjon

És itt van még az állítható rásegítésű kormány. Lehet könnyű és léha, vagy nehezebb és sportosabb. Gyakorlati haszna kevés, a sportosabb állás sem csinál borotvaéles versenyautót a limónkból. Hű, és az okos slusszkulcs: van rajta egy gomb, amivel a lakásból lekérdezhetjük, hogy nem felejtettük-e el bezárni. És hogy jelez-e a szívverés érzékelő (nem vicc), hogy bent felejtettük a pulyát a gyerekülésben, vagy elbújt a hátsón Alain Delon, bőrjakóban, napszemüvegben, tele gyilkos indulattal.

Ezek a főbb elektronikai újdonságok. Ezeknél is lelkesítőbb, hogy az S80-nal sokkal jobb közlekedni, mint az elődjével. Öt motorral kapható: két öthengeres dízellel 163 és 185 lóerővel, aztán van egy 200 lovas, szintén öthengeres benzines turbó (2,5l), egy 3,2-es, soros hathengeres sima benzines 238 lóval, és a csúcs egy 4,4-es V8-as, 315 lóerővel. Különösen érdekes, hogy az összes motor, a nagy sor6 és V8 is keresztben van, hogy előtte-utána sok hely legyen biztonsági gyűrődőzónának.

Az erősebbik dízel nem hat nagyon erősnek, de kellemesen megy és 8 litert fogyasztott, pedig nem spóroltunk. Egy BMW 530d vagy 535d messze dinamikusabb, de józan utazóautónak bőven megfelel a Volvo. A futómű sokkal-sokkal jobbb, mint volt. Az elődje olyan volt, mint egy gördeszkás kiscsákó gatyája, egy nagy bő izében kalimpáló csenevész lábszárakkal. Ez meg elég rendesen csillapít és nem ráz. Nyugodt üldögélés, kényelem, biztonság, mással törődés, pihenés. Az S80 hagyományosan ezekról szól, nem a vezetés élvezetéről. Ezért is olyan meglepő a V8.

Már a hangja megdöbbbentő - ki az ördög hallott már hangos mordulással induló, hörgő Volvót? Gyorsításkor gyönyörűen szól, egyébként néma. És ez is skandináv, azaz irtózik a túlzásoktól: nagyon erős, de csak pont a jóízlés határain belül. Nem sportautót hajt, hanem egy szuperbiztonságos limuzint, a temérdek ereje arra van, hogy mindig legyen egy kevés még a spájzban, ha kell.

Még érdekesebb az állítható futómű. Ugyanaz a rendszer, ami az S60R-ben volt, ami ott Comfort beállításban nem jó, Sportban érdektelen, Advancedben pedig nem ráz, hanem agyonver. De nem itt. Az S80 Comfortban kényelmes, Sportban feszesebb, Advancedben pedig az egyik legmagabiztosabb gyorslimuzin. Egyszerűen megdöbbentő tempóban lehet vele közlekedni a lágyan kanyargós utakon és az autópályákon, rendszeresen bő 50 kilométerrel alulbecsültük a tempónkat.

V8 csak összekrékhajtással van, ami szintén besegít a magabiztosság érzetébe, bár ez is a Volvónál megszokott Haldex-rendszer, ami csak elöl hajt, amíg van tapadás, és csak utána küld nyomatékot hátra. Sportolni ez nem a legjobb megoldás, de az S80 nem a tapadás elvesztésének öröméről, hanem a tapadás biztonságáról szól. Gyorsan és szépen vezetni nagyon jó érzés, kínozni és kifacsarni nem. 90 százalékon vezetni fantasztikus, az utolsó 10-et hagyjuk meg biztonsági tartaléknak, a megerőszakolás nem szex.

Az összkerék a többi motorhoz is választható, én ajánlom. Nagy, erős, biztonságos és drága autók, mifelénk pedig sose lehet tudni, hogy a tél két vége közé befér-e egy kis nyár. Hóban-jégen pedig nagyon kell az a két plusz hajtott kerék. A V8 a próbaúton 18 litert fogyasztott, ezt nyugodtan vehetjük maximumnak. A hivatalos adat 11,9, ezen pedig nevessünk együtt felszabadultan. 6,5 másodperc alatt van százon, és nagyon keményen el is rúgja magát álltából, ezt ügyesen csinálja a Haldex.

A közbülső motorokat nem próbáltuk. Így is látszik a lényeg, hogy az S80 megszűnt második vonalas alternatívának lenni a nagy németek után. Kiváló autó lefegyverző belsővel, ami éppen azt tudja, mint a kategória nagyjai. A dízele nem kiemelkedő, de nem rossz, a V8 igazi karakter. Már nem pusztán a dacból vásárlóknak ajánlott, vegye bárki, akinek tetszik.