Mert az audi, így az A3 is - mint tudjuk - nem a tömegek autója. Az alapkivitelű modell, az 1.6 Attraction 4 940 000 forintba, az 1.6 Ambition 5 337 000-be kerül, az S-Line csomag pedig úgy 8-900 000 forintért rendelhető (még nincs pontos ára). Hát - ez van.
Azért nem rossz konstrukció ám a belépő Audi (az A2-t inkább hagyjuk). Hozza, amit minden márkatárs: a nagyon jól összerakott, nagyon csendes, nagyon kellemes, hosszú távon sem fárasztó utazási környezetet. Semmi franciás csícsa, olaszos trükk, de valahogy nem is hiányzik. Az A3 is tagja a VW AG Nagy Családjának, ami arról ismerhető fel, hogy ezeket az autókat nem bírom a legalsó üléspozícióból vezetni: egy A3-at törpék és óriások egyaránt testükre szabhatnak. Hátul egy kicsit szűkös a hely, hiába az első üléstámlák homorítása a térdeknél, de hát ez egy ekkora kasztni. 4203/1957/1421 mm, egy milliméterrel rövidebb, mint az ötös Golf. Viszont a hifi hátul is gyönyörűen szól és a hátsó ajtókra is került szép műanyagbetét. Még ha az ablak nem is nyitható egyáltalán.
Van cserébe 350, vagy üléseket billegetve 1 100 liter csomagtér, jó átlagos érték. Itt, a csomagtartóban található az egyik minőségi kifogás, amit kissé megtöri az Audi-légkört: a táskákat a pótkereket fedő vékony, elmozgó borítólapra kell pakolnunk. Ellenben az A3-on található a világ legjobb csomagtérajtó-behúzófogantyúja: egy, az ajtó teljes szélességében végigfutó vájat. Egyszerű de nagyszerű, minden autóra ilyen kéne.
A másik zavaró tényező a fűtés-szellőzés kezelésének nehézkessége - bár ez csak álprobléma, ha beállítjuk a belső hőmérsékletet valahány fokra, akkor az A3-ban annyi van. Ehhez igazították a két zóna hőfokszabályzó kapcsolóját is: a forgókapcsolónak álcázott kapcsolókkal egyet-egyet kattintva fél-fél fokkal változtatható az inkubáció, azonban mondjuk 16-ról 26-ra már angyali türelem kell a művelethez.
Zavaró, hogy a kézifékkar belever a könyöktámaszba: erre azért odafigyelhettek volna. Még egy pici hiba és ígérem, befejezem: a kesztyútartó nyitása erősen túlcsillapított, csak nehezen juthatunk hozzá kedvenc cédénkhez, vagy napszemüvegünkhöz. A többi az jó. Szépek a műszerek, gyönyörű a vörös világítás éjszaka, telitalálat a lakkozott hatású fekete műanyagbetét az ajtókon és a műszerfalon: nekem soha többé polírozott alut, ál-kevlárt vagy műfát! A kalaptartón szintén valami, amitől az ember a homlokára csap: "Hogy erre más eddig nem gondolt!": egy felhajtató napellenző.
Az ajtók becsapásnál úgy döndülnek, hogy érezzük: a bajban lesz körülöttünk anyag is bőven! Így is van: négy csillag az Euro NCAP-n, plusz egy csillag a balszerencsés gyalogosoknak. (Rosszindulat ON: akárcsak az Octaviának.) A motorháztető is jó nehéz, szerencsére teleszkópok tartják. Alattuk pedig az egyik legszebb műanyagburkolat, amit valaha láttam - nem is méltó rá ez a motor. Szépen látható, merre fut a levegő, amihez hozzá kell férni, az hozzáférhető, az igényesség mintapéldánya, komolyan.
Az Audi jellemzően olyan embereknek való, akiknek fontos a presztízs. Az A3 vagy olyanoknak, akik második Audit is akarnak a családba, vagy olyanoknak, akiknek nem a méret, hanem a sok valóban kiváló erős VAG-motor a lényeges. De hogy létezik olyan ember, akinek egy harmatgyenge motorral megvert, futóműkeményítéssel elkényelmetlenített, sportos autózásra alkalmatlan ál-sportautóra van szüksége - azt nehezen bírom elképzelni. Mindenesetre kívánom neki, hogy találjon sok örömet az A3 Ambition S-Line 1.6-ban! Nekem sikerült, de nem volt egyszerű. Pedig még csak ki sem kellett fizetnem azt a több mint hatmilliót.
