Tesztautónk - ha nőre fordítom - kedves, szép, intelligens és megértő. Főz, mos, takarít, leviszi helyettünk a kutyát, és sorban áll a csekkekkel a postán. Este megmasszíroz, jóéjtpuszit ad, de azon a ponton soha nem menne túl.
A tesztelt modell majdnem 8,2 millió forintba kerül. Tudom, hogy nem illik rögtön ezzel kezdeni, mégis úgy gondolom, ha egy alsó-középkategóriás autóról beszélünk, az ára - főleg nyolcmillió felett - egyáltalán nem elhanyagolható szempont. Viszonyítási alapunk ezúttal tehát a prémium ár, nem azt vizsgáljuk hát, hogy az autó jó, vagy nem, inkább megnézzük, hogyan eshetünk szerelembe egy Audi A3 Sportbackkel.
A plusz két ajtó, ami mezei testvéreiből hiányzik, igen praktikus, csakúgy, mint a húsz literrel megnövelt csomagtartó, nemes, mély érzelmek kiváltására azonban aligha alkalmas. Jobban variálható az utas- és a csomagtér, 83 milliméterrel hosszabb a karosszéria; gyaníthatóan még ettől sem izgul senki. Ha praktikus oldalról közelítenék, itt abba is hagynám. A valóságban viszont ez a cikk még el sem kezdődött.
Mögé lopózom. Jól megnézem magamnak. Hitetlenkedek egy sort. Becsukom a szemem, kinyitom újra, aztán még kétszer megismétlem ugyanezt, de a Sportback sportos feneke még mindig jól néz ki! A hátsó lámpák a dél-amerikai indián kultúrák stilizált madárfejeire emlékeztetnek, más autók hátsó lámpáira egy kicsit sem. Arányaik tökéletesek, szépen illeszkednek az amúgy módfelett egyszerű farrészbe, és lám, az Audi hátsója máris szerethetővé válik.
17 hüvelykes könnyűfém felnik már csak méretükből kifolyólag is képesek érzelmeket kelteni, de a tesztautón lévők annyira szépek, hogy ha paramétereiknél fogva passzolnának a saját autómra, gondolkodás nélkül loptam volna el mindet, nem gondolván törvénnyel, presztízzsel. Szerencsére nem passzolnak.
Egyesült Európánk legkönyörtelenebb orr-része egyértelműen az A3 Sportbacké. A lámpatestek ugyanazok, mint a sima A3-asokban, de a hatalmas, krómkeretes hűtőmaszkkal kiegészülve a Sportback sokkal morcosabb arcot vág. Orra - amellett, hogy esztétikus - szemernyi kétséget sem hagy az előttünk autózóban afelől, jobban teszi, ha fejvesztve menekül, másként elveszett. Üldözője rettenthetetlen. Bár nemes úr, nem ismeri a kegyelmet.
A dicshimnusznak ezennel vége, a beltér ugyanis távolról sem káprázatos vagy fenomenális, csak szép. Krómkeret nélküli műszeregységeket lassan már csak antikvitásboltokban találunk, a krómbetétes váltógomb bár szép, szintén nem újdonság. A kerek légbeömlőket régen nem nevezhetjük olasz stílusúnak, hiszen sokan rájöttek már, hogy ezek jobban néznek ki a többinél. Az A3 Sportbackben tehát németesen kerek, krómkeretes légbeömlők vannak, a legízlésesebb fajtából. Az anyagválasztás természetesen nem hagy kívánnivalót maga után: a műanyagok puhák, az ülés- és tetőkárpit első osztályú, a bőrkormány tapintása is kellemes.
Az autó körülöleli a vezetőt, sőt, szinte úgy érezhetjük, mi is az autó részét képezzük. Ennek egyik oka, hogy a kényelmes, remek oldaltartást biztosító vezetőülésből minden kézre esik, a másik, hogy minden rettentő közel van. A többi ülésen az autó méretéhez képest bőséges a helykínálat, itt éppen csak annyi, amennyi kell, és egy kicsivel sem több vagy kevesebb. Kifejezetten kellemes, akár indulhatunk is.
